Válás után vagy szakítás után, akár ez is lehetne ennek a részterületnek a címe, hiszen nagyon sok közös van a két élethelyzet között.
A szakítás, de különösen a válás ténye feltételez egy kapcsolatban lételt mely akár évek, évtizedek életberendezését is meghatározhatták. Ebből a beidegződött, begyakorolt, megszokott, beállt életritmusból, életvezetési gyakorlatból (napirend, öltözködés, táplálkozás, anyagi berendezkedettség, stb.) történik egy váltás egyik pillanatról a másikra gyakran (aztán persze a jogi folyamat sokáig is eltarthat). Az érzelmi viharoknál sem segít az, hogy a lelki megterheltség mellett még az embernek ezt a helyzetet is fel kell dolgoznia és át kell alakítani mindazokat az elemeit az életének amelyben valamilyen szinten a másik félhez kapcsolódott.
Képzeld el férjként, ha a feleségedet heti szinten fodrászhoz, kozmetikushoz vitted, ha közös kasszán éltetek, a számlákat közösen fizettétek, főzni is több személyre főztetek, nos, ez egyik pillanatról a másikra – nincs többé és ott van a plusz idő, mivel senkit sem kell fodrászhoz vinni vagy a plusz teher, hogy fele összegből ugyanannyi számlát kell fizetned és még a tetejében: ki fogja megenni azt a rengeteg pörköltet, mivel a hentesnél gondolkodás nélkül másfél kiló húst kértél véletlenül, beidegződésből?
Természetesen senkinek nem fogok egy kész receptet adni ebben a most olvasott egyetlen írásban, (erre viszont nagyon jól használható a Megcsaltak kézikönyve című anyag, amit a Webáruházunkban találsz, amely tovább megy magán a megcsaláson és foglalkozik az utána következő új élet felépítésével is) de ízelítőnek szánom ahhoz, hogy elgondold, belegondolj a helyzetbe és megérezd, olyan valakinek a sorait olvasod, aki átment mindezeken.
Ketté kell választanunk a gyakorlati oldalt és a lelki-érzelmi oldalt (amelyek azonban kapcsolatban vannak egymással nagyon is!). Égy szakítás utáni élet nem váratlan felismeréssel kezdődik. Már megelőzte egy elhidegülés, egy érzelmi eltávolodás, vagy egyik, vagy mindkét fél részéről. Benne volt a levegőben valami, úgyhogy az, hogy ez megtörtént váratlan de mégis várható helyzet volt lelkileg. Kimondani az embernek, hogy többé már nincs rá szükség és ezt meghallani a másik félnek kegyetlen dolog, sokk. A sokk feldolgozása pedig csak most kezdődik. Gyakran nem ott hirtelen, hanem a következő hetek, hónapok fognak erről szólni. Természetes, hogy ezt érzed, természetes, hogy ebben a fájdalomban nem találja a lelked a nyugalmat, természetes, hogy minden rá emlékeztet, természetes, hogy nem kell szoknod olyan hétköznapi dolgokat is, hogy egyedül alszol, hogy egy fogkefe van a pohárban, és minden pillanat az üres fogasra, az egy borospohárra az asztalon, az egy pár cipőre az ajtóban – mintha egy kést döfne a lelkedbe.
De gondoltál már arra, hogy ezek a külső, fizikai, viselkedésbeli tényezők mennyire nem segítik a jelenlegi helyzetedet? Hogy változtatni kellene ezen? Hogy ha változtatsz ezen akkor talán nem traumatizálódsz minden nap újra meg újra? De hogyan csináld mindezt?
Néhány gyors és hasznos tanács Neked:
Az első lépés, hogy átrendezed a környezetedet. Ebben legyél „önző”. Eddig mindig kompromisszumok mellett kellett csinálnod mindent, ahogy a másiknak is tetszik, nos most (sajnos) ezt a szempontot nem kell figyelembe venned és próbálj arra fókuszálni, hogy ki is vagy valójában és milyen a TE ízlésed, a TE stílusod. Eljutni idáig, hatalmas feladat mert nem is olyan könnyű meghatározni évek múltán, hogy „mi az én stílusom” hiszen eddig minden ruhavásárlásnál arra figyeltél: „miben tetszem neki?”.
Következő nagy lépés a saját egyéni rítusok kialakítása. Itt a honlapon olvashatsz erről írást a blogban, de gyorsan ide is leírom neked, hogy ez miért fontos, mert ezeknek az egyéni rítusoknak hatása van a mentális állapotodra, kizökkent a mókuskerékből, megállít, újrahangol, lenyugtat és stabilizál, illetve irányba állít.
De menjünk tovább. Szintén megtehető lépés, amire képes vagy, hogy kialakítasz egy olyan feszes napirendet, amibe lehetőleg a legkevesebb üresjárat legyen, amikor tengés-lengés, agyalás van, amikor van időd ledőln i a kanapéra és itatni az egereket. Semmi baj a sírással, nem fogod megúszni, de ne ússz azért a könnyeidben és ezt egy feszes napirenddel tudod legjobban elkerülni. Úgy állítsd be, hogy legyen annyira tele, ogy ne is legyen mindenre időd amit felsoroltál szinte, ha netán valamit kipipálhatsz, lépned kelljen egyből a következőre.
És ami talán a legfontosabb. A figyelem elterelése hasznos, az is, hogy új rendszert állítasz fel a mindennapokra, de a szakítás egy gyász és azt pedig fel kell dolgozni. Saját tapasztalatot osztok meg veletek: erre is alkalmazz egy rituálét. Legyen egy személyes tárgyad ami a kötődésedet szimbolizálja, gyújts meg egy teamécsest és szánj minden nap egy fél órát arra, hogy most semmi mást nem csinálsz és semmi mással nem foglalkozol, csak vele. Figyeld meg az érzéseidet, ahogy felidézel közös emlékeket, ahogy csendben előjönnek „azok” a dolgok. (Természetesen erre nincs feltétlen szükség egy évek óta megmérgeződött kapcsolat utáni szakításnál amikor szinte megkönnyebbülés, hogy végre megszabadultál a másik féltől, de most inkább olyanokra vagyok tekintettel, akik nem erre bazíroztak.)
Ez a rituálé azért is fontos, mert amikor napközben elő-előjönnek az emlékek ami miatt megállnál pityeregni vagy összeszorul a szíved, nem szakítod meg a napirendedet és lesz a takarításból egy arccal az ágyba omló hangos zokogás órákig, miközben a porszívó bedugva várakozik a sorsára, hanem ilyenkor tudod azt mondani, hogy „meg volt már a reggeli szertartásom, és jó is hogy eszembe jutott ez a dolog, holnap reggel amikor 8 és fél 9 között ennek lesz az ideje ezt is előveszem majd”. Ne aggódj, ha nem fog sikerülni elsőre, ha akár napokig nem fog sikerülni, de törekedj erre. A rituáléd, amit beállítasz magadnak erre segít kiengedni a gőzt és segít abban, hogy ventillálj és ha nem is egész nap de egy darabig mindenképpen ki fog tartani, figyeld meg és akard, hogy sikerüljön.
És jöhet is a következő lépés, amikor a rituálé – majd megfigyeled- egyre inkább egy „program” lesz, aztán majd egyre inkább feleslegesnek fogod érezni és ezzel egyidejűleg egyre fontosabbnak a fentebb már említett telezsúfolt napirendedbe beiktatott és remélhetőleg talált új állásoddal kapcsolatos teendők, a lakás berendezése, a lakásavató megszervezése, egy-egy új projekt amibe belekezdesz, legyn az nyelvtanulás, jogosítvány megszerzése, egy új OKJ-s képzés vagy valami új és izgalmas hobby amiben egyre inkább észreveszed, hogy nem is vagy annyira tehetségtelen hozzá mint gondoltad.
Szépen, lépésről lépésre haladva így fogsz szembesülni hetek majd hónapok elmúltával, hogy felépítettél egy új életet és ez az új élet nem is olyan szörnyű és elviselhetetlen, mint az első napokban látszott.
Ne szaladjunk ennyire előre. A válás nem csak anyagi, nem csupán fizikai vagy lelki változás, fordulópont is az ember életében és először is túl kell élni, fel kell dolgozni. Ebben segítünk. Ha úgy érzed, hogy ez az rövidke írás ötleteket adott, esetleg megérezted, hogy „ez a szerző mintha nem kívülről okoskodna, hanem egészen életszagú amiket ír az állapotomról”, akkor tarts velem továbbra is és akár a Megcsaltak Kézikönyvét, akár az Építsd fel az életed gyakorlati kurzust keresd meg a Webáruházban, rendeld meg és készülj arra, hogy hamarosan túl leszel ezeken a megpróbáltatásokon, nem mint egy megalázott, megvert, lecserélt, eldobott rongy, hanem mint egy igazi Győztes aki nem kevesebb lett ezáltal a tragédia által, hanem több: Önmaga.
