Péter és Júdás útja

Feltámadás Ünnepe kapcsán évről-évre megráz és mélyen érint a csoda, a Húsvét Evangéliuma, a feltámadás története.
Jézus feltámadása kapcsán természetesen az öröm és a hála, a halál feletti győzelem diadala szólít meg, ám minden tekintetben érintetté is tesz ez a csoda. Számomra azonban a legnagyobb és legkülönlegesebb üzenete ennek az ünnepnek az, hogy azon a bizonyos harmadnapon nem csak Jézus támadt fel, hanem a tanítványok is valamennyien.
Új élet kezdődött a számukra, s meghaltak az előző, az addigi életüknek, hiszen egy olyan új valóságban éltek ettől a pillanatól, ami addig elméleti szinten volt csak tárgyalható, elképzelhető a számukra. A kontrasztot csak erősíti, hogy még Jézus esetében, elméleti szinten sem lett volna nehéz elfogadni a tényt, hogy Aki Egy az Atyával, Jézus, legyőzve a halált feltámad. Mégis, annak ellenére, hogy Jézus, Maga ezt többször előre bejelentette, képtelenek voltak feldolgozni a tényt. S, hogy ők maguk is feltámadjanak Jézussal együtt, épp az Ő áldozata, feltámadása révén…
Pedig ez történt.
Az addigi életüknek attól a harmadnaptól kezdődően vége lett egyszer’s mindenkorra. Az addigi életük onnantól megszűnt létezni, s a Jézussal való találkozás után elkezdődött egy új, egy teljesen, alapjaiban, merőben más élet.
Jézus feltámadása, a Vele való találkozás, a tamási kételkedés majd megbizonyosodás után immár nem azok az emberek voltak, akik addig.

Miben lett más ez az élet? Tudták, immár tapasztalták, hogy a feltámadás, Jézus tanításaival együtt nem elmélet, nem egy megfoghatatlan valami. Az Új élet lehetősége már ezen a földön valósággá válhat. Saját szemükkel látták miután találkoztak Vele, Akit sírba tettek, hogy ez az élet, ez a földi élet ezen a földön akár még a teljes reményvesztettség állapota után is tud új lenni, megújulni, s minden tekintetben újra éledni. Különösen Péter számára volt ez döbbenetes valóság, főleg azok után, hogy a két bűnbánó tanítvány közül ő volt az Aki a feltámadás részese lehetett. Júdás is bánta a tettét, akárcsak Péter a tagadásait. Júdásnak is szembesülnie kellett azzal, hogy nem tud bocsánatot kérni Jézustól szörnyű árulásáért, akárcsak Péternek. Ám Júdás a maga erejéből való továbblépést választotta elkeseredettségében, ami tragédiához vezetett, Péter pedig bűnbánatában, összeroskadt állapotában belül mégis vágyott arra, hogy Jézus szavai valóságosak legyenek.
Ennek a két embernek a sorsa, s egyik tragédiája, másik öröme napjaink, XXI.századi embere számára is két adott és választható lehetőség.
Választhatod a júdási utat vagy a péterit. Választhatod, hogy nyomorúságodban a magad erejéből akarsz-e boldogulni, hogy a saját képességeid és lehetőségeid drasztikusan leszűkült és minden tekintetben csak vészjósló lehetőségeket tartalmazó repertoárjából választasz-e vagy fenntartod a lehetőséget Jézus Szavának. Péternek nem bizonysága volt, Péternek egy lehetősége volt. Annyi volt neki, hogy “mi van HA Jézus igazat mondott és valóban feltámad”? Nem akkor kezdett el ebben hinni, amikor Jézust feltámadva látta, hanem akkor kezdett el építeni erre a reménységre, amikor Jézus a sírban volt még. Vajon mennyivel nehezebb ma hinni a feltámadásban neked és nekem, mint Péternek volt? Vajon mennyivel nehezebb a legsötétebb órában arra gondolni, hogy Jézus ad lehetőséget a talpraállásra bár nem láthatod személyesen Őt? Péterrel ellentétben te is én is tudhatjuk, hogy Jézus valóban feltámadt, legyőzte a halált. Neki ott és akkor, mielőtt találkozott volna Vele, nem volt ilyen meggyőződése. Neki ott és akkor annyi “adatott” meg, amennyivel egy távolról, Jézust nem ismerő, mai ember számára is adatik: egy gondolat, egy lehetőség: “Mi van, ha Jézus valóban igazat mond” és segít, és találkozhatom vele, és megbocsájt, stb. Egy lehetőség. Egy eshetőség, amivel számolt Péter, s amivel nem számolt Júdás.
Te is, én is, ma, sokkal könnyebb helyzetben vagyunk, mert látjuk mit jelent egyik és másik, hova vezet egyik és másik út, mi a tétje annak, hogy Jézus szavait akár csak lehetőségként is de elfogadod, bekalkulálod az életedben, fenntartod a lehetőséget és adsz egy esélyt annak, hogy amit Jézus mond, maga az IGAZSÁG. Az ÉLETED A TÉT, hogy így teszel-e vagy Júdás nyomán elfordulsz ettől a lehetőségtől és csak a magad megoldásaira hagyatkozol.

Hát ezért is mondom, azon a Húsvéton nem csak Jézus támadt fel, nem csak Számára kezdődött egy halál utáni élet, hanem Péter számára is új élet kezdődött, s a többi tanítvány számára is. Azáltal, hogy megbizonyosodtak arról, hogy Jézus Szava az IGAZSÁG maga.
Húsvét így válhat a Te számodra is egy csodás ünnepből, egy megindító emlékezésből, valóságos feltámadássá, ha mint tanítványát, mint követőjét téged is bátorít Péter példája: s ettől a naptól kezdve, s életed minden nehézsége közepette egyetlen megoldásként minden nyomorúságodra, tehetetlenségedre, bánatodra, ragaszkodsz ahhoz, ami ott és akkor Péter számára egy lehetőség volt, de itt és most, ma a Te számodra és az én számomra is valóság, hogy Jézus Szava az IGAZSÁG.
Minden nehézségen vigyázz. Vigyázz, meddig engeded magadban a júdási reménytelenséget, s meddig nézel saját eszköztáradra, saját kilátástalan “megoldási lehetőségeire”, s vigyázz, hogy kitartson benned minden nehézség ellenére is a péteri reménység.

SzaboBarnabas