Térjetek meg, elpártolt fiaim! Meggyógyítlak benneteket, bár elpártoltatok. Itt vagyunk, eljöttünk hozzád, mert te vagy, URam, a mi Istenünk! (Jer 3.21-22)

Kimondhatatlan szeretettel szólal meg az Úr. Minden nyomorúságunkat, fogyatkozásunkat ismeri, látja mégis ez a szíve, ilyen a szíve felénk, ilyen a szíve elpártolt gyermekei felé, akik bár tudják kiről neveztettek "keresztyénnek", krisztusnak, mégis mintául a világ szolgál a számukra. A világhoz képest próbálnak keresztényibbek lenni, mint a világ. Jobbak lenni, mint a mocskos világ. Kevésbé kapzsik lenni mint a pénzimádó világ, kevésbbé egocentrikusabbak lenni, kevésbbé leuralóak, önzőek lenni, s azzal álltatják magukat (álltatjuk magunkat) hogy ez már kereszténység, Krisztus-követés. Nem, ez nem az. "Térjetek meg elpártolt fiaim" szól az ÚR. Nem "térjetek meg pogány gonosztevők", hanem "elpártolt fiaim". Valóban Krisztus követői vagyunk, vagy olyan keresztények, akik bizony döntéseink java részében a világ mintáját követjük? Elpártoltnak lenni azt jelenti, hogy annak ellenére, hogy Krisztushoz tartozunk, Isten fiai vagyunk, nem mindenben képviseljük az Ő érdekeit, nem Ő szerinte hozzuk meg a döntéseinket.

Aki elpártolt, az pártját fogja a másiknak, akihez pártolt. Ha a kereszténységet nézem, azt látom, hogy a kereszténység alapvetően a "világ nótáját fütyüli", a világ elvárásait teljesíti, de becsületére legyen mondva, igyekszik a világ által diktált tempóból néha kcisit kiszakadni, néha kicsit a világ által diktált szükségleteiből visszavenni és némi alamizsnát juttatni Isten Országa céljaira, azt látom, hogy a mai kereszténységét a világ rángatja mint egy maionett bábot és a madzagok adta "szabadságban" próbál meg keresztényként viselkedni. Ez az elpártolás. Isten szeretettel kér téged: vágd el a madzagaidat. Ne a világ mozgasson, hanem Isten. Engedd Istennek, hogy Általa mozogj, élj, dobbanjon a síved, engedj Istennek, hogy Ő vegye kezébe az idődet, a pénzedet, az erődet. Engedj Istennek, szabadulj fel, vágd el azokat a madzagokat! Térjetek Hozzá elpártolt gyermekeim, elpártolt olvasóim, elpártolt kedveseim, elpártolt drága keresztények, akik valami deliriumos varázslat alatt hiszitek, hogy a világ diktálásából kiszorított percek, lopott másodpercek, eldigdosott fillérek kellenek Istennek. Nem. Neki mi magunk kellünk egész valónkkal!

Egy paradoxonnal folytatja Isten: aki elvágja a madzagokat, nem lehullik mint élettelen marionett báb, hanem meggyógyul. Pusztán a világ hazudja, hogy ÉLET az, ha a világ szerint élsz, s ha elszakadsz tőle, akkor nem lesz lehetőséged az életre. Én inkább így fogalmaznék: Ragszolgaság a világnak engedni és ha elszakadsz tőle, ha mersz elszakadni tőle, akkor szabad leszel. Ez a gyógyulás: a szabadság. Amikor béna még a vízhez sem tudott eljutni Jézus nélkül, amikor engedte Jézust cselekedni és nem a "világ" törvényei szerint kezdett cselekedni, szabad lett arra, hogy oda menjen ahova akar. Akarsz rá száz példát a Bibliából? Keresd meg, ennyit minimum találsz!

Térjetek meg, meggyógyítalak benneteket - üzeni az Úr ma neked. Képes vagy-e te, ma azt mondani "Itt vagyunk, eljöttünk hozzád, mert te vagy, URam, a mi Istenünk!". Nem mérlegeltünk és többségi szavazással úgy döntöttünk, hogy ebben vagy abban engedünk Neked, hanem "Itt vagyunk" és azon egyszerű oknál fogva, "mert tevagy, URam, a mi Istenünk!". Belebprzongok valahányszor olvasom. Ilyen egyszerű? Igen. Itt vagyunk, a családom, itt van midnenki aki hozzám tartozik, Uram, akikért felelős vagyok, akiket rajtam kérsz számon, mindenkit oda fogok vinni Hozzád ma, mindenkinek bemutatlak ma Téged, mindenkihez közelebb viszlek ma, mindenki előtt ki foglak ma ábrázolni és félre teszek ezért mindent, mert ma nekem semmi nem lesz ennél fontosabb, hogy megmutassalak nekik Téged, Uram, mert te vagy, Uram, a mi Istenünk. Nem a világ és nem a pénz. Nem az idő és nem a munkahely, nem mások elvárásai, nem is a mai napra tervezett családi program, nem a mai napi feladatlista az Istenünk, hanem TE vagy Uram a mi Istenünk. Azt tesszük ma amit Te akarsz. Akkor, amikor ezt ki tudod mondani, s azt tudod mondani, hogy "ma semmi más nem számít csak az ÚR" - akkor vagy szabad, akkor: meggyógyultál, mert visszatértél, megtértél Hozzá, "hazatértél" Atyádhoz, te az Ő gyermeke.


P.Sz.B.