Gondolatok a Böjthöz

Évről-évre, ahogy a keresztény honlapokon, bejegyzésekben olvasok a böjtről, egy kérdés motoszkál bennem. Látom azt a hatalmas erőlködést, amint bejegyzések szerzői, lelkipásztorok, teológusok, lelkes amatőr bibliaértelmezők próbálják elmagyarázni az olvasóiknak, hogy mi is az a böjt. Hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb kétségbeesett kísérleteket tapasztalhatunk annak értelmezésére, hogy mit jelent a böjt, hogyan kel böjtölni. A teljesség igénye nélkül néhányat megemlítve: internetböjt, tv-böjt, böjtölj azzal, hogy böjtben többet mosolyogsz, nem ordítod le senkinek a fejét, türelmesebb vagy, kevesebbet “lógsz a facebookon”, stb.

Aztán, amikor lehetőségem van, bevallom, meg szoktam nézni a hozzászólások íróit és bizony tekintélyes derékbőséggel találkozom gyakran, ami máris megmagyarázza, mi ez a szenvedélyes alternatíva ajánlgatás arra, hogy böjtben mivel és hogyan is lehet böjtölni, sőt mi több: mivel és hogyan kell (szerintük) böjtölni.

Nem szeretem cifrázni a dolgot, konkrétan írjuk le és mondjuk ki: Jézus sosem tartott “nem eszem birkát csak halat” vagy “most negyven napig többet fogok mosolyogni” vagy “nem ordibálok senkivel és türelmesebb leszek” böjtöket. Jézus egy módon böjtölt: nem evett. A böjt ugyanis ez. Vállalt küldetésében történő megerősítéséért, felkészüléséért a szolgálatra, a Mennyei Atya akaratának elkötelezett teljesítéséért a pusztában koncentráltan figyelt az Atyával való kapcsolatára és az Atyával való egységét mélyítette el azáltal, hogy nem vett magához semmilyen táplálékot. Saját emberi természetének kívánságai feletti uralmat gyakorolva a böjt segítségével. Persze most némely olvasóban lehet, hogy forr az indulat és már írja is be a Bibliai konkordancia alkalmazásába a keresőszavakat: “Nekem az olyan böjt tetszik“, hogy igehellyel cáfolhassa meg a véleményemet, de megint csak legyünk konkrétak: a böjt az a nem evés. Nem az ezt vagy azt nem evés, hanem a nem evés, így, egyszerűen. Ennek az állapotnak, időszaknak a magatartása viszont lehet többféle is: lehet alázatosan, úgy Istenre figyelve tenni, hogy a magatartásomban megváltozom, hangsúlyosabbá válnak az Isten szerint való magatartási elemek alkalmazásai, azaz elengedek, megbocsájtok, türelmes vagyok (mi alatt böjtölök, tehát nem eszem a jézusi gyakorlat és motiváció szerint), vagy ellenkezőleg: kérkedek vele, az ábrázatommal próbálom elérni, hogy rákérdezzenek, s így elmondhassam: “Böjtölök, bizony”. Ezek a böjtölés (tehát az Istenre figyelés, az Istennel való kapcsolat elmélyítése során történő nem evés időszakának) kísérő magatartásai, s erre utal az Ige amikor a “Nekem az olyan böjt tetszik” felsorolást írja, ám ez mindenképpen szintén leszögezendő: ezzel nem változtatja meg Isten a böjt eredeti jelentését. Nem azt írja ugyanis, hogy a böjt az nem a nem evés, hanem helyette ez, csupán a böjt (nem evés) idején alkalmazott helyes magatartást és motivációt írja le. A “nekem az olyan böjt tetszik” tehát nem a böjt átértelmezése, hanem a böjtölés helyes céljának, motivációjának és az alatta tanúsított magatartásnak a helyes, Isten szerinti leírása.

Napjaink kényelemszerető világában, a fogyasztói társadalomban, a kényelmi trendek évezredében keresztények között sem csoda, ha alternatív értelmezést keresnek, valami kényelmesebb, kevesebb lemondással járó, kevesebb akaraterőt, kevesebb odaszánást igénylő értelmezést próbálnak találni az eredeti böjtnek. Elég, ha egy-egy nagy ünnep közeledtével a nagy áruházláncok egy-egy üzletének parkolóját megnézed: mintha mindenki a harmadik világháborúra, évtizedekig tartó nélkülözésre készülne, holott annyi az egész, hogy egy napig vagy kettőig zárva lesz az adott áruház és nem lehet majd vásárolni. Az emberekben beindul a reflex: venni ennivalót mert két napig nem lesz bolt… közben a böjt negyven napos időszakában azzal áltatják magukat, hogy micsoda hatalmas áldozatot vállalnak a Krisztust követő életükben azzal, hogy hetente egy napig minden más nyalánkság mellett a marha- és sertéshúst hallal cserélik le. Túlsúlyos, elzsírosodott szervezetű apuka, anyuka remekbe szabott szólamokat fogalmaz meg, amivel majd ismerőseinek bölcsen elmagyarázza ha kérdeznék a böjtről, hogy bizony a böjt azt jelenti, hogy az élvezetektől tartózkodjunk, de az evés nem élvezet, hanem létszükséglet. S máris megelégedetten lehet fellélegezni, a pacal vagy a gulyásleves, a pizza vagy a rántott hús továbbra is legálisan “csúszik le” és a poci ha éhséggel csenget, azonnal kielégíttetik, hiszen ki bírná azt ki, hogy egy egész napig, netán egy hétig vagy “Uram bocsá'” negyven napig ne egyen valaki, az maga a pusztulat, kész horror… Pedig nem az… csupán… böjt. Ilyen egyszerűen. S közben ne légy türelmetlen másokkal, közben legyen ez az időszak olyan, hogy megbocsájtasz, bocsánatot kérsz, elengedsz, kedvességet gyakorolsz, tudod… mert az Úrnak az ilyen böjt tetszik. Nem ez – böjt helyett, hanem az ilyen böjt.

S ha gyakorlod, bámulatos dolgokat tapasztalsz meg. Akár pár nap vagy pár hét után. Feltárul az értelmed előtt Jézus pusztai böjtje, az ott megtapasztalt csodák és az ott megélt kísértések, de megtapasztalod az erőt is, amit Jézus is átélt ezek felé a kísértések felé és átérzed azt a végeredményt, amit -engedd meg, hogy kicsit profán legyek- soha az életben nem fogsz megtapasztalni, ha azzal altatod el magad és azzal nyugtatod a lelkiismereted vagy a gyenge akaraterődet, hogy a te böjtöd a kevesebb TV nézés és a több mosolygás, miközben már remegve várod, hogy ehess végre, hiszen már vagy két egész órája nem ettél, s talán nem is esel abba a hamis önigazultságba, amibe lelkész kollégám esett aki miután megtanított arra, hogy az ő böjtje a kevesebb TV nézés, így negyven napig szinte non-stop laptopon nézte a netről letöltött akciófilmeket. Nem bonyolult dolog a hit. A magyarázkodás a bonyolult. Annak a megindoklása, hogy miért nem azt teszi az ember, amit Isten vár tőle. Annak a kimagyarázása, hogy a jézusi böjt ma kinek-kinek mért nem megy, s a gyengeség elfedése valami egyszerűbb, ám de könnyebb sikerélménnyel kecsegtető hamis alternatívával.

SzaboBarnabas