Igehirdetés

A napkeleti bölcsek, majd a pásztorok után nézzük meg, kinek volt a legnehezebb a Jézussal való találkozás. Nézzük meg hát harmadszorra azt, kinek kellett mégis a legnagyobb utat megtennie -bár talán a legközelebb volt, mire találkozhatott az Isten Fiával.
Neki nem kellett ezer kilométereket megtennie, mégis a legnagyobb utat tette meg. Egy igazi belső megváltozás útját. A legnehezebb, de a legszebb utat.
Most elindulunk egy pásztortűztől és egy másik útonjárást nézünk meg, a betlehemi pásztorok útonjárását, az, hogy találkoztak ők Jézussal, mivel töltötték ők a találkozásig tartó időt. Elindulunk egy pásztortűztől és reménység szerint mialatt haladunk a tanításban, egyre közelebb kerülünk egy másik tűzhöz, ami belül lobban fel, a szívünkben.
(Adventi sorozatunk 2.része)

Nem szokványos adventi történet a napkeleti bölcseké. Elindulnak egy úton. Mindnyájunknak van egy utunk amin elindulunk Jézus felé. Mert valahol mindenki szeretne békességet, mindenki törekszik megérteni nagy összefüggéseket, valahol belül mindenki keresi az Istent, de ki merre keresi – ez már különböző lehet.
A napkeleti bölcsek is elindultak. Hiszen Advent nem csak arról szól, hogy Jézus eljövetelére emlékezem, második eljövetelét várom, hanem arról, hogy nekem magamnak is el kell indulnom felé.

Mózes első Könyvében Isten munkája generációkon át ívelt, apáról-fiúra. Isten munkája egyfajta generációs fejlődés, vezetés, nevelés volt. Isten munkája egy ember ügye, egy család ügye, s rajta keresztül persze egy népé, így határozhatjuk meg.
Az ember egyik legközpontibb kérdése: Van-e Isten és ha van, hogyan lehet megtalálni. Noha talán túl egyszerűnek, szimplának és közönségesnek tűnik az, ahogyan most elôhozakodom ezzel a kérdéssel, -s talán a padokban sokan vannak akik a többiekkel együttérzôen csak legyintenek erre a kérdésre- mégis: belül mindenki érzi, hogy fontos.
Belül mindenki feltette már ezt a kérdést. S most, ha tetszik kedves olvasóm, veheted úgy is, mintha valaki egészen másról beszélnék.

Pages