Igehirdetés

Gyakran tapasztalom meg, nehézségekben járva, ahogy mindenki más is, hogy a nehézség mintha, a reménytelenséget, csüggedést, kilátástalanságot vonzaná. Olyankor távol van a reménység és távol van a világosság. Ám világosságban járva mindig láthatóak az ígéretek, a reménység, a megújulás lehetősége. Mert ezek is, mintha vonzanák egymást. Különös módon Isten ki is jelenti ezt: a Szent Sátor gyertyatartóján keresztül.
Jairus lányának történetét olvasva olyan kulcs-szavakat olvasunk, mint „meghalt”, „sírtak és gyászolták”, „tudták, hogy meghalt” - ezzel szemben pedig Jézus szavai „ne félj, csak higgy, és meggyógyul”, „ne sírjatok, nem halt meg csak alszik”, „leányom, ébredj!”
Amit itt látunk a történetben egy jelenség, amelyet azóta is nyomon követhetünk, természetesen nem csak a Bibliában, hanem a mai, mindennapi életben is.
Ha körülnézünk a Szent Sátorban, a Bizonyság sátrában, olyan tárgyakat, eszközöket látunk, amellyel Isten magából mutat meg valamit a Hozzá közeledőnek, ám ezek a tárgyak a Hozzá való közeledésünkben tanítanak is bennünket.
Most a Szent Láda után a kenyerek asztalára vessünk egy pillantást és gondolkodjunk róla. Sokakat hajt hamis motiváció, félelem, elvárás Jézus felé. Mi motivál vajon bennünket? Vajon milyen az odaszánásunk? Milyen "kenyeret" kell az asztalra tenni?
A láda, mely előtt megnyílt a folyó, a láda, mely előtt leomlanak a kőfalak, a láda, mely győzelemre viszi Isten gyermekeit, a láda, mely Isten jelenlétének a helye.
Jézus találkozik egy eredménytelen éjszakai halászat után a lehangolt, csüggedt halászokkal. Milyen figyelmes, hogy miközben a sokaság felé való szolgálattal van elfoglalva, nem véletlen alapon választja meg a hajót sem, amelyről a sokaságot tanítja, hiszen abban a hajóban olyan halászok ülnek, akik mögött egy kudarcos éjszaka van. Épp valami biztatóra, valami reménykeltőre volt szükségük. Ugyanis a sötétség nem hozott eredményt, nem hozta meg a várva várt sikert.

Pages