Ahogyan én szerettelek titeket... (Jn.15)

Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket

János evangéliuma 15.részéből idéztem ezt az igehelyet, amit teegnap olvastam és nagyon elgondolkodtatott. Azon gondolkodtam, hogy Jézus megparancsolja, hogy úgy szeressük egymást, ahogy ő szeretett bennünket, vagy pontosabban a tanítványait, de hogyan szerette Jézus a tanítványait? Ezt kell előbb látnom ahhoz, hogy tudjam, hogyan szeressem a testvéreimet, mert hogy ez az Ő parancsa a számunkra.

Jézus szeretete. Szép ömlengősen lehetne erről beszélni, de inkább nem teszem. Annál is inkább mert Jézus szeretete a tanítványai felé igen különleges szeretet volt.

Jézus és ez a feltűnő a számomra, soha nem ömlengett a tanítványaival. Nagyon józanul szeretett. Az ő kapcsolatuk ettől volt különleges, hogy egy nagyon józan szeretet tartotta össze őt és a tanítványait. Jézus nem öntötte le a
kapcsolatot szeretetmázzal, hogy az minden gyengeséget elfedezzen, hanem az ő szeretetébe mindig belefért az, hogy olykor félrevonta a tanítványát, Pétert és szemébe mondott őszintén határozottan dolgokat amiket meglátott, de ettől még szerette őt, sőt... a szeretet nála az őszinteséget jelentette, a szembenézést. Amikor Péter vagy a Zebedeus fiai életében olyan dolgot látott meg, amit nem tartott helyénvalónak, nem söpört semmit a szőnyeg alá, de nem is járatta le őket nyilvánosság előtt, megkereste a módját annak, hogy a szemükbe nézzen és helyretegye a helytelennek látott dolgot. Ugyanakkor nagyon érdekes, hogy mindemellett Jézus szeretete túl azon, hogy őszinte volt, nem volt érzéketlen mégsem. Pontosan tudta, hogy Péternek mire van szüksége amikor feltámadása után az őt megtagadó Péterrel találkozott. Tudott őszintén komoly dolgokat megosztani velük, de tudott elengedni is. Tudott feloldani is. Jézus szeretete nem külsőségekben nyilvánult meg. Nem olvasom, hogy látványosan a nyakukba borult volna, de
olvasom, hogy a gecsemánéi kertben hívta őket, hogy segítsenek, mert nagyon nagy harca van. Jézus nem sértődött meg, és nem foglalkozott azzal, hogy ki sértődik meg azon amit mond és ki nem. Nyitott volt arra, hogy János az utolsó vacsorán ráhajtsa a fejét, de a szeretetét ő maga nem így nyilvánította ki a tanítványai felé. Eszembe jut amikor megvádolták a tanítványait, hogy micsoda emberek ezek, hogy kalászt tépnek szombaton, és Jézus kiállt mellettük. Megszidhatta volna őket, tetszeleghetett volna a farizeusok előtt, hogy bizony, hát ez nem szép a tanítványaimtól, de elmondta, hogy mért keseregnének amikor velük van a vőlegény? Azaz kiállt a tanítványai mellett, nem szégyenítette meg őket. Különleges ez a jézusi szeretet. Ritka az olyan megnyilvánulás, amit mi szeretünk reflektorfénybe állítani, hiányoznak a széles ölelések, a kedveskedő megnyilvánulások, de ott van a szembenézés, ott van az őszinteség, ott van a kiállás a bajban egymás mellett és ott van az is, amikor nyitott arra, hogy a vállára boruljon
a tanitványa, amikor együtt akar velük sírni, együtt verítékezni a próbában.

Arra gondolok, hogy Jézus ezt parancsolja nekem, hogy így szeressem a testvéreimet.... milyen nehéz így szeretni. Mi inkább úgy szeretünk, mint a gyerekek: ha nem mondasz szépeket nekem, akkor nem szeretlek. Csúnyát mondtál? Nem vagy a barátom. Azon tépelődünk, hogy mondjak-e kritikát, mondjak-e intést, mit fog hozzá szólni, akkor nem fog szeretni... Nem mondtál rólam jót vagy nekem tetszőt, ezért nem szeretlek... igen a gyerekek, az óvodások szeretnek így... Jézus felnőttként szeretett és felnőtt szeretetet vár tőlünk, sőt mi több, felnőtt szeretetet parancsol meg. A felnőtt szeretetnek a lényege a helyén mondott szó, a helyén mondott szó pedig kell, hogy igaz szó legyen. Akkor is igaz ha fájdalmas, akkor is, ha vigasztaló, akkor is ha kedves. De helyén legyen mondva. Jézus tudta, hogy mikor van a helye a feddésnek, mikor az elengedésnek. És még valami fontos volt Jézus és a tanítványok szeretetében: mindig feltételezték
egymásról az egyenességet, a jó szándékot. Jézus Júdást is így szerette. Látta rajta, hogy nem egyenes úton jár, mivel megdicsérni nem tudta, elengedte: menj és tedd meg amire készülsz... csak ne mutasd magad másnak mint amit valójában érzel felém. Feltételezte a tanítványairól a jót de tudta, ismerte a határaikat, és ahhoz mértem várt el dolgokat. Soha nem mondta a tanítványainak, hogy legyetek olyanok mint én. Mindig arra tanította őket, hogy akarják úgy szeretni az Atyát ahogy Ő akarjanak úgy engedelmeskedni az Atyának ahogy ő maga is tette és megmutatta. Azaz soha nem azt várta el, hogy akit szeret olyan legyen mint ő, hanem azt, hogy a mennyei Atya akaratát akarják cselekedni, megvalósítani-. Olyan jó lenne, ha ez is jellemezné a mi egymás iránti szeretetünket: az, hogy nem azt várjuk a másiktól, hogy olyanná váljon mint mi vagyunk, hanem engedjük, hogy a mennyei Atyának feleljen meg: azaz a helyén legyen, a helyén a feladatával tisztában legyen és erejéhez, képességéhez mért dolgokat várjunk el tőle.

Jézus szeretete ahogy szerette a tanítványait igen nehéz. A mi szeretetünk sokszor gyerekes szeretet. Sokszor vak szeretet, amelyik nem látja a hibákat, és csak a jóról akar beszélni, vagy amelyik nem néz tükörbe. Jézus felnőttként szeretett és felnőtt szeretetet vár el tőlünk, hogy egymást felnőttként szeressük. A felnőtt ember pedig nagylelkű ember. Elnézi a gyengébbet és nem a gyengébb legyőzése örömet, de felelős a gyengéért mégis és rámutat a hibákra. Nem puszikat dob és szivecskéket rajzol állandóan, de tudja mikor kell ölelni és mikor kell csendben maradni, engedni. És amikor kell, akkor nyitott, nyitott a bocsánatkérésre mert nem sértődékeny. Ilyen a felnőtt szeretet. Ilyen volt Jézus szeretete. Azt parancsolja, hogy én is váljak ilyenné és szeressem így a testvéreimet, és a testvéreim is szeressenek engem így én pedig fogadjam ezt el tőlük. Nehéz parancsa ez Jézusnak, a legnehezebb talán. Egymást felnőttként szeretni, felelősnek lenni egymásért, feddeni és elengedni tudni, és a jót
feltételezni. A szeretet minden bűnt elfedez tanit bennünket a Biblia. Valóban így van. Nem elhallgat, hanem elfedez. Nagy különbség. Vagyis tudomást vesz róla, de elhatározza, hogy nagyobb lesz nála. Nagyobb legyen a szereteted a társad felé, mint az ő bűne te ellened... ez a krisztusi szeretet.

Értékeld a cikket: 
No votes yet