Halálos fertôzés (Dr. Mézes Zsigmond)

Szolgáló szeretet c. kötetbôl
Magyarországi Szabadegyházak Tanácsa kiad.
------------------------------------------

A különbözô kórokozók fertôzô képességeivel kapcsolatban nagyon érdekes megfigyelése van a bakteriológiának: meg lehet szelidíteni a kórokozó baktériumot. Ennek egyik módja az, hogy olyan állatot megfertôzni vele, amelyik nem reagál rá halálosan, "nem veszi komolyan". Vérében esetleg elszaporodik, de ugyanakkor hatástalanná is válik. A himlô például félelmetes betegsége volt a középkornak, ma védekezni tudunk ellene.
Borjúkat fertôznek meg a himlő kórokozójával, az állat belebetegszik, de nem pusztul el, hatásosan védekezik ellene, védôanyagot termel. Ki így, ki úgy reagál az oltásra, kinek kisebb, kinek nagyobb heg éktelenkedik a karján egy életen át, emlékéül annak, hogy valaha találkozott ezzel a halálos nyavalyával, de szerencsére szelidített formájával: így kivédte a fertôzést és nem maradt más
vissza, mint a heg és az immunitás, a védettség. Meg talán egy kis iszonyodás az oltástól.

Évszázadokat kapott már a történelem, amióta lapjaira került a keresztyénség. Nemzedékek ôrizték, adták vagy nem adták tovább, vették vagy nem vették át apáiktól az Evangélium "fertôzését". A sátánnak egyik fô célja az volt, hogy mielôbb legyen egy olyan generáció, amelyik nem betegszik bele halálosan a keresztyénségbe. Jézus Krisztus vére csodálatosan "fertôzött" és fenyegetô járványként terjedt az Örömhír.
Nyomortanyákon és márványpalotákban egyformán megtalálta "áldozatait".
Késôbb a körülmények kedvezôbbek lettek. Minél könnyebben lehetett keresztyénné lenni, annál nehezebben lehetett valóságosan azzá lenni. A sátán nagy igyekezete látszólag sikerült: hatalmas áradattá nôtt a hatástalanított keresztyénség. Csodálatos művészetbe, hideg, józan, Szent Lélek nélküli tudományba próbálták bezárni, elérhetetlenné tenni ezt a "veszedelmes tant". A sok kísérletezésnek, megalkuvásnak az lett az eredménye, hogy "
megszelidítették a kórokozót" és boldogan hirdették, árulták az újjászületés helyett az erkölcsöt, hit helyett a hittudományt, a Krisztusban elrejtett élet helyett a jócselekedetekkel hivalkodó vallásos életet, immunizáló "vaccinákat", savókat készítettek.
Patinás nevek, ragyogó történelmi háttér a hithôsök sora, a nélkülözhetetlen tradíciók márkázzák ezeket a szereket.
Védett állapot és hegek a következmény. A mai névleges keresztyén embert és világot nagyon jellemzi ez a két dolog. Van annyi ismerete, élménye, "istenhite", hogy ezzel nagyon hatásosan és eredményesen tud védekezni Jézus Krisztusnak egyszerű, halálos Evangéliuma ellen.

Mert a Evangélium, ha nem halálos fertôzés, akkor nem evangélium. Eddigi életemnek, óemberemnek halálát kell jelentenie, mert különben nincs boldog híradás a megváltott élet szabadságáról. Saját életemben látom, hogy milyen nehezen indultam el, mivel elhitették velem, hogy már az Úton vagyok. Az ellenséget ismerni kell, ha eredményesen akarunk védekezni ellene.
Igy voltam sok ismeretemmel. Amig Jézusban meg nem békültem Istennel, védekeztem, mert ellenségnek tartottam. Azt hittem, hogy keresztyén vagyok, szívemet sok érzelmi momentum, agyamat sok Isten felôli gondolat árasztotta el, hajszolt valami aktivitásra, szolgálatba, nyugtalanságba. Rá kellett döbbennem, hogy ez és sok más dolog, vergôdése életemnek: nem Jézus Krisztus élete él bennem.

Visszatérek röviden a bakteriológia megfigyeléseire és az elôzô gondolatsort folytatva elmondom, hogyha egy ilyen legyengült kórokozót olyan állatba oltottak be, amelyik halálosan fertôzhetô vele (nagy mennyiséggel), akkor a kórokozó visszanyeri eredeti fertôzô képességét.

Az Úr Jézus ezt így mondotta: "Bizony, bizony mondom néktek, ha e földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal: sok gyümölcsöt terem" (János 12:24.). Ő ezt megértette és belehalt az Atya iránt való engedelmességébe és irántunk való szeretetébe. Nem sajnálta csodálatos, isteni életét halálba adni. Ezért lett az örökké
élô Ige: Jézus Krisztus.
A nagy kérdés most ez: tudunk-e halálosan fertôzni Jézus Krisztus Evangéliumával? Bele tudunk-e halni egészen, maradék nélkül a keresztyénségünkbe? Mert csak így lehet nyilvánvalóvá bennünk diadalmas módon Jézus élete.

Jézus keresi az Ő "halálos áldozatait", az Ő halálának, áldozatának, szerelmének tárgyait. "Az Úr szemei forognak az egész földön, hogy hatalmát megmutassa azokhoz, akik Őhozzá teljes szívvel ragaszkodnak" (Krónika II. 16:9.) Az ébredésrôl ne ábrándozzunk, hanem végre vegyük komolyan, halálos komolyan keresztyénségünket, Krisztushoz és az Ő országához való viszonyulásunkat. Haljunk meg, merüljünk el az Ő halálába, hogy diadalmas élete betölthesse egész valónkat. Talán kevesebbet fogunk beszélni, írni, ügyködni, de hatásosabb, "fertôzôbb" lesz életünk, bizonyságtételünk, szolgálatunk, mert akadály nélkül áradhat szét bennünk, majd rajtunk keresztül a világba az Ő élete.
Vannak szakaszai egy nemzet történelmének, amikor katonának lenni semmit sem jelent. De
vannak idôk, amikor katonának lenni halált jelent, amikor az egyenruha nem dísz, hanem halálos elkötelezettség. Isten országában mindig ilyen idôk járnak. De itt is csak az harcolhat, aki "általment a halálból az életbe".

Értékeld a cikket: 
No votes yet