Isten kezéből (Modersohn Ernő)

Modersohn Ernő
Isten kezéből
Jel.3.9.

Filadelfia békés gyülekezetébe a Sátán iskolájából is kerültek be emberek. Ezt mondja az Úr Jelenések Könyve 3.9.versében. Vajon mit tanultak ezek mesterük iskolájában? Az ördög - görögül diabolos- a szó eredeti értelme szerint rendbontó, össze-vissza dobáló. Zavart, egyenetlenséget, összevisszaságot teremt ott, ahol beengedik. Ezt bizonyára megtanulták tőle tanítványai is. Szegény filadelfiai gyülekezet! Mi lesz most vele? Volt már neked is dolgod ilyen „sátántanítványokkal"? Olyan emberekkel, akik megnehezítették az életedet? Akik miatt panaszkodtál és sőhajtoztál? Mit csináltál velük? Bosszankodtál, felizgattad magad és órákon át nem tudtál aludni miattuk?
Velem is ez történt. A Sátán tanítványai az én életemet is nagyon megkeserítették. De Isten segítségemre jött az Igével. Jel.3.9. megmutatta a helyes utat ahhoz, hogy többé ne tudják megzavarni békességemet. Hogyan hangzik
ez az Ige?
„Íme, én adok neked a Sátán zsinagógájából, azokból, akik zsidóknak mondják magukat, de nem azok, hanem hazudnak. Íme azt cselekszem, hogy eljöjjenek és leboruljanak lábaid előtt és megtudják, hogy én szerettelek téged."
„Íme", - ezzel a szóval kezdi az Úr. Mit jelent ez? Talán emlékszünk még rá hogy a tanító, amikor az iskolában magára akarta vonni a figyelmet, kulcsával vagy zsebkésével kopogtatott az asztalon. Ez azt jelentette: „Idenézzetek!" És ekkor minden szem őreá nézett.
Ugyanezt jelenti ez a szó „íme!", „Nézzetek ide!" Sokszor ugyanis abba a hibába esünk, hogy a Sátán tanítványaira nézünk, sőt nem is tudjuk levenni róluk a tekintetünket. Mindig velük kell foglalkoznunk és ezáltal felizgatjuk magunkat. De az Úr azt mondja nekünk: „Íme!" Ne a Sátán tanítványaira nézzetek, hanem reám! Én megmondom nektek, mit csináljatok a Sátán tanítványaival.
Ezután két fontos szó következik: „Én adok…"
Tehát kicsoda „adja" a Sátán tanítványait? Az Úr. Hát lehet az rossz, amit Ő ad? Hiszen
azt énekeljük: „Mind jó amit Isten tészen…" Tehát a Sátán tanítványainak jelenléte is csak jó lehet nekünk. Bizonyára Isten akaratából valamilyen jó szolgálatot kell végezniök a javunkra. Mi célja lehet az Úrnak a sátán-tanítványokkal? Pál apostol a Római levélben ezt írja: „Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik minden javukra van. Mert akiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az Ő Fiának képmásához hasonlókká váljanak…" (Róm.8.28-29) Milyen az Ő Fiának képmása? Isten Fiát mind az Ó-, mind az Újszövetség újra meg újra a Bárány képében ábrázolja. Ézsaiás a vágóhídra vitt bárányhoz hasonlítja. Keresztelő János Isten Bárányának nevezi Őt, aki a világ bűnét hordozza. Péter „hibátlan és szeplőtlen Báránynak" nevezi. A mennyben a „Bárány énekét" éneklik majd: „Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és gazdagság és bölcsesség és hatalom és tisztesség és dicsőség és áldás." A Báránynak erre a képére kell nekünk átváltoznunk, átformálódnunk. És ehhez az Úr „mindent" - különösképpen
a Sátán tanítványait is felhasználja.
Ha minden ember jó és barátságos volna hozzánk, akkor a Bárány képe sohasem ábrázolódnék ki rajtunk. Az Úr éppen ezeket a békerontókat használja fel erre, a kellemetlen főnököt, a nehéz természetű kollégát, a lusta alárendeltet, a gonosz szomszédot.
Egyszer meglátogatott egy tanítónő. Keservesen panaszkodott az igazgatóra. Nem is tudom elképzelni, - mondta, milyen ember az. Nem enged más iskolai módszert, sem más akaratot érvényesülni, csak az övét. És semmit sem lehet a kedvére csinálni. Bármennyire igyekszik is az ember jó eredményt felmutatni, mindig kifogásol valamit… Türelmesen végighallgattam a panaszait. Amikor végre befejezte, azt várta, hogy megvígasztalom azért, hogy ilyen nehéz emberrel kell együtt dolgoznia. Vígasztalás helyett azonban ezt kérdeztem tőle:
- Hálát adott már Istennek az igazgatóért? Megdöbbenve ismételte: - Hááálááát? Az ilyesmiért nem szoktak hálát adni!
- De hiszen ez benne van a Bibliában.
- Hol? - kérdezte.
- Például
Efézus 5.20.: „Hálákat adjatok mindenkor mindenért az Istennek és Atyának, a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében." Vagy 1.Thessz. 5.18.: „Mindenben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata számotokra a Krisztus Jézusban." A maga Bibliájában ez nincs benne?
- De, az enyémben is benne van.
- Még sohasem tette meg?
- Nem. Be kell vallanom őszintén, hogy ez még sohasem jutott eszembe.
- Ezen nagyon csodálkozom. Hiszen már régen hitre jutott?
- Igen, megtért, hívő ember vagyok.
- Nos, akkor ideje már, hogy Isten Igéjét egészen komolyan vegye. Az előbb az igazgatójára panaszkodott. Miért olyan kellemetlen, hogy az igazgatója nem enged más akaratot érvényesülni, csak az övét? Ugye, mert azt szeretné, hogy egyszer már a saját akaratát vihetné keresztül? Bólintott.
- És miért kellemetlen, ha az iskolai vizsgák alkalmával nem ér el olyan elsőrendű eredményt, mint ahogyan szeretné? Ugye azt kívánná, hogy a legjobb minősítést kapja, vagy legalábbis a legjobbak egyikét? Megint bólintott.
- Látja,
milyen sok minden van még magában az óemberből! Érzékenység, akaratosság, nagyravágyás és ezekhez hasonlók. Most Isten az Ő kegyelméből ezt az igazgatót odarendelte maga mellé, hogy leleplezze ezeket és hogy megszabaduljon mindettől. Így most ez az igazgató a nevelője, jótevője. Hibát követett el amikor az igazgatóra nézett, ahelyett, hogy feljebb, az Úrra nézett volna, aki ezt az embert állította az életébe, hogy általa nevelje és formálja magát a Bárány képére. Ezért csak hálával tartozik az Úrnak.
Egy darabig hallgatott. Isten kegyelmesen megáldotta ezt a beszélgetést. Megtanulta: az Úrra kell néznie és nem az igazgatóra. És megtanult hálát adni mindenkor, mindenért.
Nemsokára levelet írt nekem: „…képzelje, egészen új igazgatót kaptam!"
Persze ugyanaz maradt az igazgatója, bizonyára az semmit nem változott a szünidőben. Nem más igazgatót kapott, hanem más szívet. Már nem az igazgatóra nézett, hanem az Úrra. És hálával fogadta el az Isten kezéből e nehéz embert.
Jegyezzük meg: ha elkezdünk
hálát adni a nehézségekért, akkor nem bosszankodunk és nem izgatjuk fel többé magunkat. Valóban jó recept a bosszankodás ellen mindig mindenért hálát adni!
Próbáljátok meg!
Én kipróbáltam és a receptet kiválónak találtam. Ezért odaírtam a Bibliámban a Jelenések 3.9. mellé a lap szélére:
„Isten kezéből".
Nem tennéd ezt meg te is? De nem elég ezt a két szót odaírni a lap szélére, hanem valóban tanuljuk meg a nehéz embereket és kellemetln körülményeket Isten kezéből venni és adjunk hálát mindenért. Akkor nem panaszkodunk és nem sóhajtozunk többé. Ha megtanulunk hálát adni, akkor megtapasztaljuk a „felfelé nézés" örömét.
Értékeld a cikket: 
No votes yet