Teveszőr ruha - A keresztyén ember öltözékéről

Kováts Zoltán ref.lelkész
„Azokban a napokban pedig eljöve Keresztelő János, aki prédikál vala Júdea pusztájában. És ezt mondja vala: Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa. Mert ez az, akiről Ézsaiás próféra szólott ezt mondván: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg az Ő ösvényét. Ennek a Jánosnak a ruhája pedig teveszőrből vala, és bőröv vala a dereka körül, elesége pedig sáska és erdei méz." (Mt.3.1-4.)

„ruhája pedig teveszőrből volt"

Amikor Keresztelő Jánost Isten elhívta, hogy az Úr Jézus útjának előkészítője legyen, Keresztelő János elment Júdea pusztájába.
Isten gondoskodott róla, hogy ott hang legyen és hogy ezt a hangot hallgassák is: kimentek hozzá az emberek, akiknek égett a szívükben a vágy hallani Istenről, azt, hogy jön a Megváltó,
hogy jön az Üdvözítő, hogy jön az Isten Báránya, Aki leveszi az átkot Izráel népéről, hogy meghallják, hogy van a bűnökre bocsánat.
Kimentek Keresztelő Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjenek.

Keresztelő János megjelenése, beszéde, az egész lénye összhangban volt azzal, amit mondott.
A mi életünknek nagy buktatója, az ördögnek nagy csalárdsága, hogy sokszor mást mondunk és másképp élünk - nincs szinkronban a kettő: a beszédem és az életem.
Él-e az az ember, aki azt mondhatná: nekem mind a kettő - egy?

Keresztelő János nem divatozott: teveszőr ruhát hordott. Ebben nagyon hasonlított valakire, aki előtte évszázadokkal járt, hírdette Istennek hatalmát sőt hírdette Istennek ítéletét, aki odament Akháb királyhoz és azt mondta: három évig nem lesz eső - és úgy volt. És amikor minden sivataggá lett, minden pusztává lett, akkor rádöbbent a nép, hogy: elhagytuk Istent, ezért az esőnélküliség, ezért lett minden sivataggá - s akkor Isten úgy alakítja ezeknek az
embereknek az életét, hogy a teveszőr ruhás Illés által él a nép és kiáltják együtt, egy szívvel, egy akarattal, egy bűnbánattal, hogy: Az Úr az Isten, az Úr az Isten!

Teveszőr ruha. Hát lehet ebben üzenet? Igen, lehet.
Hogy ő teveszőr ruhát hordott és nem bundát, nem drága gyolcsba öltözött mint a királyok... tudod miért? A teveszőr az egy durva anyag.
Keresztelő János kiment a pusztába és fölvette a teveszőr ruhát, ezt le nem vetette, ezt hordta, amig majd levágják a fejét. Hordja a teveszőr ruhát, mert a teveszőr ruha a bűnbánatnak a jele. Na, de miért kell Keresztelő Jánosnak bűnbánatot tartani, miben vétkezett ő, amikor a szülei Istentől kapják, Zakariásnak kijelentetik, hogy fiuk fog születni, hogy Erzsébet fogad az ő méhében gyermeket: „nevezd nevét Jánosnak", ami azt jelenti: Isten kegyelmes.
Nem, nem Keresztelő János vétkezett, hanem a nép, akihez küldetett, maga Izráel népe, a választott nép, évszázadokon keresztül vétkezett,
évezredeken keresztül vétkezett Isten ellen. Haragra ingerelték az Urat, bosszantották az Urat folyton- folyvást.
Nem maga miatt tehát, hanem a nép bűne miatt hordta az alázat és a bűnbánat ruháját Isten előtt a pusztában.

Terajtad mikor volt utoljára teveszőr ruha? Mondd, mikor volt utoljára a bűnbánatnak a ruhája?

Tudod, ez a teveszőr ruha Keresztelő Jánost nem hagyta nyugodni se nappal, se éjjel.
Mert ez a teveszőr szúrt, csípett, bántotta a bőrt, kellemetlenül.
S Keresztelő János sanyargatta magát: ő nem akart éjszaka sem aludni, mintha érezte volna, hogy rövidre szabatott az ő küldetése, mintha érezte volna, hogy rövidre szabatott az az idő, amig teljesítheti az ő nagy szolgálatát: az imádság szolgálatát az ő népéért. Könyörgött a népéért, ezért hordta ő ezt a szúrós teveszőr ruhát, ami nem hagyta nyugodni sohasem.

Te a lelkeden milyen ruhát viselsz?
Az Ördög már elaltatott téged, hogy: minden jól megy az
életedben, minden jól van a családod életében? Vagy pedig fölveszed most te is a teveszőr ruhát, elkéred az Úrtól? Elmondod: „Uram, nincsenek hitben a gyermekeim! Hát hogy is lehetnének, amikor én nem fogtam meg a kezüket amikor ott álltam a kis ágyuk fölött, nem kulcsoltam össze a kezüket, nem tanítottam meg őket imádkozni! Uram, add nekem a teveszőr ruhát, amelyik bánt, piszkál, nem hagy nyugodni odáig, míg nem könyörgöm, nem imádkozom, odáig, míg megnyílik az égi kapu, míg meghallgatsz engem, Istenem! Adj szabadulást fiamnak, lányomnak, adj szabadulást férjemnek, feleségemnek!"
Nekünk, lelkészeknek kell, hogy állandóan rajtunk legyen
Keresztelő János teveszőr ruhája.
Egyszer az Úr rám is rám adta:
Szórványokban végeztem szolgálatot, motorral jártam a hidegben, s a meleg-hideg templomokban való prédikálás, a hideg szél eredménye hörghurut lett és a kórház. Amikor heteken át feküdtem a kórházban, vasárnaponként megszólaltak a templom
harangjai és én föl sem tudtam kelni az ágyból. S míg a harangok szóltak, Isten beszélt a szívemben és én is Hozzá: „Uram miért?! Mikor csontjaimba rekesztett tűz nekem a Te Igéd, ha nem hirdethetem, elpusztulok! Mért engedted, hogy nem mehetek a szószékre, Istenem! Nincs ennél nagyobb büntetés amit adhattál volna nekem!"
Aztán megértettem: van egy másik szolgálat is egy lelkész számára, egy édesanya-, édesapa számára. Egy másik szolgálat: fölvenni a teveszőr ruhát és éjszaka és nappal könyörögni és imádkozni az Úr előtt. Én ott tanultam meg a falu névsorát. Vettem sorba az utcákat, a neveket és imádkoztam.

Rajtunk kell lennie a teveszőr ruhának. Nem szabad otthon másként élni, nem szabad másként templomba menni, nem szabad másként kezedbe venni a Szentírást! Kérdezed: „Mért nem szól az Úr?!" Hát azért nem szól, mert csak akkor beszél, ha előtte magadra öltötted a teveszőr ruhát, a bűnbánat ruháját. Amikor ott van a szívedben a bűnbánat: „
Uram, hány ezer ígehirdetést hallottam, hány és hány éneket ismerek -Ó, Jézus árva csendben az ajtón kívül állsz...- és még mindig ott állsz! Az ajtómon kívül mert még mindig nem nyitottam ki Neked, még mindig nem hívtalak be!"
„Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!" -imádkozik Mózes a 90. zsoltárban. Ó, taníts imádkozni Istenem, hogy bölcs szívhez jussak, köszönöm, ha rám adod a teveszőr ruhát, ó, hadd hordjam a népem bűmneit!

Tudom én, hogy hordta Jézus, de mindenkinek kell azért hordania keresztet!
Emlékszel, amikor Jézus ment a kereszttel a Golgota felé? Akkor jött egy ember a mező felől és megfogták, ráadták Jézus keresztjét, neki kellett egy darabig vinni.
Neked is van egy részed a Jézus keresztjéből, amit vinned kell. Ne akard megkerülni! Ne akard letenni! Akard hordani!
Így hordta Keresztelő János a teveszőr ruhát éjszaka és nappal, hogy imádkozzon az ő népéért, mert egy olyan lehetőség volt ez amit ha
elszalasztanak... és elszalasztotta Izráel. Mert jön Jézus Krisztus a Szabadító, mert jön az Isten Báránya és soha többet annak a nemzetségnek nem volt lehetősége a megtérésre.
„Jaj néked Betsaida, jaj néked Korazin, mert ha máshol történtek volna azok a csodák, mind zokogva megtértek volna, s a ti szívetek kőkemény maradt."
„Ma, ha az Úr szavát halljátok, meg ne keményítsétek a
szíveiteket!"
Van-e a te szívedben imádság lelkészedért, gyülekezetedért?
Keresztelő János a népe múltja miatt hordta a teveszőr ruhát, mert az ő népe megölte a prófétákat, kivetette azokat, megalázta azokat, akik jöttek azok helyébe - a múltért, a múlt bűneiért is hordta.
Uram, add rám ezt a ruhát! Hogy amikor jössz, találtassak bűnbánatban, találtassak úgy mint a publikánus, verve a mellemet: „Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek!"

Sok fajta ruha van.
Van páncél ruha is. Nem is hiszed, mennyien hordják.
Talán Góliát páncélja van rajtad is?
r
Hordjuk mi sokszor Góliát ruháját, páncél öltözékét. De, ha Góliát ruháját hordod is, figyelmeztetlek téged Isten szent nevére: mocskolhatják, gyalázhatják a Seregek Istenét, sárba tiporhatják -látszólag- Istennek szent nevét. De akárhogy fölöltöztem az istentagadás, az istengyűlölés ateista ruháját, mint ahogy Dávid parittyájából a kiröppenő kő talált egy hézagot: Isten talál a te szíveden is egy olyan pontot, hogy ledőlsz. De ne várd meg Isten parittyakövét, ne várd meg a Dávid kövét mert: Góliát soha meg nem térhetett. Góliát a pokolra ment, az Ördöghöz ment. Neki nem volt kegyelem a negyven napért amikor páncélba öltözve gyalázva szidta a Szent Isten nevét.

Másfajta ruha is van, és sokszor hordunk másfajta ruhát is mint a teveszőr ruhát. A másik ruháját szívesen hordjuk. Sokszor „ködösítünk" Isten előtt, sokszor nem merünk megjelenni a saját ruhánkban, mert tudjuk, hogy a saját ruhánk leleplezne bennünket, a saját ruhánk taszító.

Nekem
valahogy ez a teveszőr ruha nagyon kedves, Keresztelő Jánosé.
Egyszer Isten valakit fölkenetett királlyá és az Úr beszélt vele és szólt hozzá. És amikor elhagyta az Urat és amikor kérte az Urat, hogy mit csináljon mert a filiszteusok betörtek az országba: az Úr már tudta, hogy Giboa hegyén megfog halni ő is és Jonathán, a fia, tudta az Úr, hogy vége Saul királyságánek, vége Saul nemzetségének. És mikor Saul hiába kérte az Urat, elment egy halottidéző asszonyhoz, de nem a királyi ruhában: idegen ruhát öltött magára. Ám az endori asszony mégis fölismerte: Te vagy Saul!
Lelepleződött!

Akármilyen ruhába bújsz, testvérem! Isten Lelke leleplez. Leleplez, hogy ki vagy te belül.
Emlékszel, hogy Jákobnak milyen jól sikerült a ruhacsere amikor elvette Ézsautól az örökséget? Anyja Ézsau illatára apellált -mindegyikünknek magvan a saját illatunk-, hogy nem fog rájönni az apa. És így is lett. Más ruhájában, Ézsau ruhájában Jákob, a csaló!

Uram,
most eléd hozom csalásaimat, amikor imaórán úgy imádkoztam, mintha hinnék Benned, holott régen elhagytalak, amikor úgy nyilatkoztam mintha Veled járnék és kaptam volna Ígét, holott nem kaptam semmit Tőled. Ura, Uram a Te Ígéd és Szentlelked leleplez engem, bocsáss meg, hogy mindig más ruhájába bújtam, hogy a magamét nem mertem vállalni, hogy nem mertem mondani: Itt vagyok, Uram, én a csaló, én, akiben mindig meghal a Te Ígéd, én, aki hiába hallgatom a Te Ígéd - jönnek az ég madarai, kikapkodják!
Elszárad a legjobb szándék is bennem, még ha ki is hajtana a mag bennem: rövíd életű.

Hát akkor, ha nem jó a ruha ami rajtam van, akkor le ezzel a ruhával!
Hiszen nekünk mindannyiunknak mezítelenül és fedetlenül kell megállni az Ö szeme elött, hiszen végül minden lelepleződik, minden!
„Hol vagy Ádám?" - kiáltott egykor az Úr. „Mezítelen vagyok!" - felelte ő. „Ki mondta neked, hogy mezítelen vagy?" Á, szóval vettél a fáról?!
Találjon az Úr Lelke
ma Téged így! Találjon téged így, ahogy Ádámot a kertben: mezítelenül, ruhátlanul, nincs mivel eltakarjam mezítelenségemet, rút bűneimet - mezítelen vagyok! S ott az Édenkertben könyörül az Úr, bőrruhát csinál nekik.

De Isten előtt minden ruha szétfoszlik, még a teveszőr ruha is.
Hol vegyek akkor én, Uram, ruhát?
„Mivel ezt mondod: gazdag vagyok, meggazdagodtam, semmire nincsen szükségem, és te nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a nyavajás, a szegény, a vak és a mezítelen. Azt tanácsolom, végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen!"

Fehér ruhákat!
És most le a lepellel! Uram, itt vagyok!

A festők nem törődnek vele, mikor a ruhájukra rácseppen mégegy mészcsepp. Mit számít! Eggyel több vagy kevesebb... nem számít.
De ha az Úr elé állunk, „Az Úr elé, ha tárod a szív alázatát", ha ott vagyok az Úr előtt, akkor csak „Bűnös" lehet a nevem, csak szennyes lehet a ruhám.
Istenem, útálom ezt a szennyes
ruhát! Vedd el!
Ha rajtad volt a teveszőr ruha, az Úr elveszi szennyes ruhádat! „Elvettem szennyes ruhádat és a kegyelem ruháiba öltöztetlek ma téged".

Ahogy vége ennek a füzetkének, egyszer úgy lesz vége az életemnek. Megyek az Úr elé.
Ha egy orvoshoz megyek, akkor is megmosakszom és tiszta ruhát veszek, hogy ne szégyenkezzem.
És az Orvosok Orvosa elé megyek, a Szívek Vizsgálója elé megyek? Én Jézus Krisztus elé megyek, Aki meghalt értem a kereszten! Ó, Uram, vesd le a szennyes ruhámat, add rám azt a másikat, adj nekem tiszta ruhát!

Valaki úgy ment el erről a földről, hogy nem volt ruhája...
Ki volt Ö? Valaki úgy ment el, hogy miközben ott függött a kertesztfán, köntösére sorsot vetettek a katonák. Valaki ruhátlanul ment el!
Valaki itthagyott egy ruhát!
A ruha gazdát keres, engem keres! Jézusom, köszönöm, hogy a sors rám esett most. Nem a katonákra ott a kereszt alatt, hanem rám, bűnösre, hadd kérjem el a ruhádat, a szent
ruhát, amit hordtál! Hadd álljak most eléd! Uram! Kérem! Kérem a ruhád, hogy ne legyek mezítelen mint Ádám ott a kertben! Uram, kérem a ruhád, hogy ne legyek szennyes és mocskos!
És Ö odaadta.
Ő ott mezítelenül halt meg.
Levetette a ruhát, hogy ránk maradjon.
Köszönöm a ruhát, Uram! Dicsőítelek Téged! Magasztallak Téged! Megtelik a szívem örömmel, hálaadással a ruháért, amit rám hagytál, ami kegyelmed által hozzám került! „Jézusnak vére, érdeme. Ez lelkem ékes öltönye. Istennél ezzel állok meg, ha egykor mennyben fenn leszek."

Köszönöm a ruhát.
Köszönöm, hogy nem vagyok már mezítelen, köszönöm, hogy megyek Eléd, Uram!
Nem tudom mikor, nem tudom, hogy hány napot, hány órát vagy hány évet adtál, köszönöm, hogy nem vagyok már mezítelen. Rajtam van a Te ruhád, imádlak érte.

De az Ő ruháját csak az kaphatja, aki már hordta a teveszőr ruhát. Aki már hordta a bűnbánat ruháját. Csak az kaphatja az
ünnepi ruhát, a mennyegzői ruhát, az öröm
ruháját.

Eléd adta most Isten az életet és a halált. Eléd adta Isten ma az
életet: az áldást - és az átkot.
Ó, fogadd el Keresztelő János bűnbánati ruháját, hogy a bűnbánati ruhát, mikor az Úr leveszi rólad, akkor rád adhassa az övét. És, hogy abban a ruhában szíved végre elcsendesedjen, boldogságra találjon.
Zárd hát a szívedbe Keresztelő Jánosnak ezt a furcsa öltözetét:
„ennek a Jánosnak ruhája pedig teveszőrből volt"
Legyen a tiéd is, hogy lehessen tiéd az egybevarrott, az egybekötött ruha, ami sors által a tied. Ámen.

Értékeld a cikket: 
5
Average: 5 (1 vote)