Gulyás Lajos mártír lelkész

Gulyás Lajos (1918-1957). református lelkész, országgyűlési képviselő)1918-ban Kisújfalun (Szlovákia) született. Kisújfalu(szlovákul Nová Vieska) község Szlovákiában, a történelmi Felvidéken, a Nyitrai kerületben, az Érsekújvári járásban. A falu temetőjében a Gulyás Lajos mártír lelkész emlékére emlékoszlopot állítottak. Érsekújváron érettségizett, majd Losoncon kezdte el ateológiai főiskolát, melyet az első bécsi döntést követően Pápán fejezett be.
1942-tõl Gelléren, majd Balatonszepezden volt lelkész. Gellér (szlovákul Holiare) község Szlovákiában, a Nyitraikerületben, a Komáromi járásban. 1942-ben itt kezdte lelkipásztoriszolgálatát. 1944-ben a nyilas hatalom átvétele után a nácizmus elutasítása(!) miatt letartóztatják és bebörtönzik.
1945-ben pedig népbíróságra citálják mondvacsinált vádakkal, melyek alól felmentik és igazolják.
1946-tól tagja a Független Kisgazda,Földmunkás és Polgári Pártnak. A lelkészt 1947. augusztus 22-én szavazati jogától
megfosztják, melyet 30-án kap vissza – úgymond adminisztratív tévedés történt. Másnap a zalai választókerület kisgazdapárti országgyűlési képviselője, pótképviselő lesz. Beszédeiben hitet tesz a magántulajdon és a keresztény vallás erkölcs mellett, elkötelezett híve a polgári demokráciának.
A haldokló parlament láttán, 1948 nyarán lemond országgyűlési képviselői megbízatásáról. 1948. május 15-től a levéli református gyülekezet lelki pásztora, munkássága nyomán megalakult a levél-mosonszolnoki társegyház. 1952-től Rajkán és Hegyeshalomban is ő látja el a lelkészi teendőket. 1956-ban kivándorló-útleveletkapott Csehszlovákiába, ahol egy kisebb birtokot örökölt, de nem tudta magát rászánni Magyarország elhagyására, így visszaadta az útlevelet. 1956. október 25-én este érkezett vissza Csehszlovákiából.
1956. október 26-án parókiáján értesült amosonmagyaróvári tragédiáról. Azonnal a városba sietett, fölkereste a rendőrséget, a tanácsot,hogy tegyenek meg mindent a rend helyreállítása, a további vérontás
megakadályozása érdekében, de mindkét helyen elutasították. Ekkor visszatért falujába, és onnan hozott magával megbízható embereket. Mire a mosonmagyaróvári határőrlaktanyához értek, ott mármegkezdődött a népítélet. Saját testi épségének kockáztatásával mentette ki az egyik tisztet,akit először a börtönhöz, majd - mivel a parancsnok nem engedte be őket, a tanácsházára vitt.Nyugtatta a tömeget, hogy ők – minden fájdalom ellenére – semmiképpen nem válhatnak gyilkossá. A határőrtiszt később megköszönte a segítséget, sőt a perben vállalta a mentő tanú szerepét. Itt Tihanyi Árpád után ő is beszédet mondott, melyben szintén a törvény előtti felelősségre vonás szükségességét hangsúlyozta. Telefonon utasította a határőrőrsöket, hogy a továbbiakban a forradalmi szervek utasításai szerint járjanak el. Másnap falujában részt vett a nemzeti tanács megválasztásán, de semmilyen funkciót nem vállalt. Október 29-én a lakóhelye ügyében ment be Mosonmagyaróvárra, ahol a járási munkástanács elnöke kiküldte Hegyeshalomba, hogy
ellenőrizze az őrsöt. Ott rövid interjútadott a SZER két munkatársának, amelyben megköszönte az eddigi segítséget, egyben a vöröskeresztes szállítmányok növelését, valamint azt kérte, hogy az ENSZ gazdasági jellegű szankciókkal akadályozza meg, hogy a szovjetek fegyveresen beavatkozzanak a magyarországi eseményekbe. November 3-án tagja lesz a megalakuló Járási Nemzeti Tanácsnak a járási parasztság képviseletében, 10-én pedig a régi-új járási végrehajtóbizottságnak.
Hegyeshalomba járt tárgyalni az osztrák hatóságokkal az orvosi szállítmányokzavartalan bonyolítása érdekében. Többen mondták neki, hogy disszidáljon – nem tette. Nem érezte magát bűnösnek, tiszta volt a lelkiismerete.
1957. február 5-én letartóztatták. Koncepciós pert folytattak a mosonmagyaróvári ügyben. 1957. június 10-én a Győr megyei Bíróság a Földes Gábor és társai perének III. r.vádlottjaként – a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom vezetésének és két rendbeli gyilkosságra való felbujtás büntettében bűnösnek
mondják ki és halálra ítélik. December 21-én a másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának különtanácsa jogerőre emeli az első fokú ítéletet szervezkedés vezetése és – gyilkosság helyett – hűtlenség vádjával. 1957. december 31-én Győrben kivégzik. Holtteste a sopronkőhidai rabtemető jeltelen sírjába kerül. 1990. március 29-én a Győr-Sopron Megyei Bíróság mind az első, mind a másodfokúítéletet semmisnek mondja ki. Gulyás Lajost rehabilitálták.
Földi maradványait a sopronkőhidai rabtemetőből 1990.őszén exhumálták. 1991. május 11-én Levélen helyezték örök nyugalomra utolsó lelkipásztori szolgálati helyén.

Tags: 
Értékeld a cikket: 
No votes yet