A legkülönösebb áldás, ami mégis megkapható

Van egy olyan fajta áldás a Bibliában, ami elég speciális. Ezt a fajta áldást az, aki a helyzete alapján jogosult rá, általában mindenképp megkapja. Erre a speciális áldásra ti is „jogosulttá” válhattok és megkaphatjátok. Ez az elsőszülöttségi áldás.
(A cikk folytatása az előző tanításnak: Hogyan áradhat be az életembe Isten áldása )

Az elsőszülöttségi áldás az örökségről szól. Az örökség a Bibliában egy területet jelent, egy terület feletti fennhatóságot, jelenthet értékeket, ajándékot amit átadtak ennek a valakinek. Jelentett ez az áldás egyfajta feladatot, hiszen az átadott értékekkel sáfárkodni kellett, jelentett ez a bizonyos örökség: felhatalmazást arra, hogy jogunk van ezekkel -amit az örökség által kapok- élni.
Tehát ez az áldás jelent területet, értékeket – ajándékokat, feladatot és felhatalmazást.
Válaszold most meg magadban, ha te lennél az
örökhagyó, aki átadod ezt az örökséget, kire bíznád mindezeket. Milyen emberre bíznátok rá mondjuk a házatokat? Milyen emberre bíznátok rá azt a feladatot, hogy vigyázzon a gyermekeitekre? Milyennek kellene lennie annak az embernek, akinek felhatalmazást adnál arra, hogy vegye fel a pénzedet a postán? Milyennek kell lennie?
Na ez az, ezek a tulajdonságok azok, amiket Isten bennünk keres. Vagy ha keres és nem talál, akkor olyanná akar formálni, hogy ilyenek legyünk. Akire rábízhatja a „házát”, akire rábízhatja az értékeit, az ajándékait, akire rábízhatja a gyermekeit, akire rábízhatja azt a felhatalmazást, amivel tudja, hogy merünk vele élni, de nem élünk vele vissza.
Igen, ehhez jellemes embernek kell lenni. Ehhez meg kell formáltatnia a jellemünknek. Nem azt jelenti ez, hogy akkor amikor imádságban áldást kérünk, akkor beállok én is a sorba, mert jó hazamenni úgy, hogy áldást kaptam, ha már egyszer itt vagyok, menjek haza hát áldással, nem erről van szó. Az elsőszülötti áldáshoz, ahhoz, hogy Isten rád
bízzon egy „helyet”, egy területet, ahol szolgálsz, amiben szolgálsz Neki, ahhoz, hogy Isten rád bízza a szellemi ajándékait, ahhoz, hogy Isten adjon neked egy feladatot, küldetést, ahhoz, hogy Isten adjon neked felhatalmazást, hogy ott ahol vagy, ahova helyez, azokban a feladatokban, amire rábíz, azokkal az értékekkel amikkel felruház Őt képviseld – ehhez az Isten meg akarja formálni a jellemedet. Ha ez megtörtént, akkor ebből csodálatos, nagy dolog lesz.
Igen, csak az a baj, hogy áldást, ilyet, elsőszülöttségi áldást csak elsőszülött kaphat, s mondhatnánk, hogy mi már erről lekéstünk, hiszen az Atyának az elsőszülött Fia Jézus Krisztus és nem mi. De van ebben egy örömhír. Az, hogy a názáreti Jézus Krisztus az Isten Egyszülött Fia azt mondja, hogy Őt be lehet fogadni a mi szívünkbe.
Azt mondja, hogy Ő bent szeretne élni a mi szívünkben, azt mondja, hogy Ő velünk szeretne lenni, velünk van. Azt mondja, hogy Ő az út, az igazság és az élet és ha hiszünk Benne, akkor ez bennünk van és ez az örökség, amit
Ő az Atya Elsőszülötte kapott, ez az örökség: a miénk is. És ez egy nagyon nagy örömhír: ha Jézus ott van benned, akkor az elsőszülöttségi áldásra az Elsőszülött által (Aki benned van) te magad is „jogosult” vagy. Nem kell, mint ahogy Jákob csinálta: állatbőrt kötnöd a kezedre, hogy megtéveszd az Istent, nem kell eljátszanod szerepet, bizonygatnod a kiválóságodat, vagy különböző módszerekkel tréningezni magad, hogy alkalmassá váljál erre, mert jogosulttá válhatsz rá, ha befogadod Jézus Krisztust a szívedbe. Ezért kapsz területet a szolgálatra, ezért kapsz szellemi ajándékokat, ezért kapsz szolgálatot, felhatalmazást.
Az eddigi szolgálataim során akárhol szolgáltam, annyiszor jöttek oda hozzám emberek, hogy imádkozzam azért, hogy az ÚR megmutassa hol a helyük, vagy imádkozzam azért hogy az Úr adjon nekik szellemi ajándékokat, vagy azért imádkozzam, hogy az Úr adjon szolgálatot a számukra. Én szívesen imádkozom mindenkiért, de ezek az elsőszülöttségi áldás „hozadékai”, ehhez be kell fogadni Jézust a szívbe
és Jézusnak benn kell élni az illető szívében és az Isten rád bízza ezeket. Ám Isten akkor bízza mindezt rád, akkor adja az elsőszülöttségi áldást Jézus által, akkor válsz jogosulttá, hogy élj ennek a felhatalmazásaival, ha megformálja Isten a jellemedet. Azt várja az Isten, hogy te egy olyan jellemes, egyenes, szemtől-szembe ember legyél felé és mások felé is, olyan becsületes, hogy rád lehessen bíznia a „házát”, rád bízhasson a „területéből”, rád bízhassa a szellemi ajándékokat, rád bízhasson feladatot, s felhatalmazhasson arra, hogy Őt képviseld.
Ha a jellemedet engeded az Isten által megformáltatni, engedelmességgel, alázattal, megharcolva a bűneid elleni harcot, megpróbáltatva a kísértésekben, támadásokban, akár magányosságban, ha felszámolod az engedetlen vagy haszontalan kapcsolatokat, akkor az Isten téged ilyennek fog látni.
Mondok még egy plusz örömhírt: ami még ennél is több, hogy elsőszülöttségi áldást kapsz a Jézus Krisztus az Elsőszülött által Őt a szívedbe fogadva és általa
megformáltatva, - az az, hogy a Változhatatlan Isten áldását nem veszi el tőled senki, nem jár le a szavatossága, nem évül el. Mert a Változhatatlan Isten áldása Jézus által örökké való áldás lesz az életed számára. Mit jelent ez? Miben lesz ez örökké való, ha meg fogok halni? Egyszer meg fogok halni, s akkor amikor meg fogok halni, akkor mihez kezdjek azzal a hellyel amit az Isten nekem ezen a földön adott, miféle ajándékokkal fogok tudni élni, miféle feladatom lesz miután meghalok, milyen falhatalmazásom lesz, hogy fogok tudni élni a felhatalmazásommal ha meghalok?
Az a „hely” akkor is ott lesz, el van készítve a „hely” az Isten országában a számomra, ott vannak azok az ajándékok, amelyekkel ott is fogok tudni élni, mert bár elmúlik a prófétálás, elmúlik sok minden, de ami megmarad, ahhoz még hozzá adja Isten a színről színre látás ajándékát, drága kincsét. Hogy nem csak magasztalhatom Őt, nem csak érezhetem a jelenlétét, nem csak érezhetem azt,h ogy szeret, hanem mindezek felett színről színre láthatom
is Őt, szemtől szembe, s nem csak helyet kapok ott Nála, feladatot is kapok Nála, hogy Őt magasztalhatom, angyalokkal áldhatom, felhatalmazásom lesz arra, hogy részt vegyek a Bárány menyegzőjén, felhatalmazással fogok tudni élni a mennyben. Az Isten számít ránk, az Isten vár oda bennünket, Isten elkészítette a helyet, az ajándékot, a feladatot, a felhatalmazást, és számít ránk, hogy nem hiába tette ezt, hanem élnünk vele.
A kérdés az, hogy te át akarod-e venni ezt a romolhatatlan, elpusztíthatatlan, lejárhatatlan, elévülhetetlen örökséget? Ezt azonban itt, ezen a földön kell átvenned az által, hogy befogadod az Elsőszülöttet, ehhez az áldáshoz csak így lehet „hozzájutni”, mivel nagy tétről van szó, nagy értékekről van szó. S ezeket a nagy értékeket, nagy feladatokat, hatalmas felhatalmazást úgy bízza rád Isten, ha jellemes vagy, egyenes vagy. Nem kell hozzá, hogy tökéletesnek érezd magad most, eben a pillanatban. De kell, hogy akard Jézust a szívedbe, kell, hogy engedd és meg ne utáld az Ő jellemformáló
munkáját az életedben.
Amikor mi szülőként rábíztuk valakire a gyermekeinket, akkor adtunk neki egy lakáskulcsot és azt mondtuk: „itt van a kulcs, itt vannak a gyermekek és itt vannak az értékeink, nekünk most el kell menni szolgálni, de benned megbízunk”. Nem kellett, hogy diplomája legyen,nem kellett, hogy úgy nézzen ki mint egy fotómodell, nem kellettek hozzá ilyen tulajdonságok, még csak az sem kellett, hogy tökéletesnek tartsuk őt, vagy meggyőzzön minket arról, hogy ő az. De az kellett, hogy a hibáit is ismerve, mégis megbízhassunk benne, hogy a feladatnak amit rábízunk engedelmes lesz, a mi érdekeinket képviselve fog dönteni, s a rábízott értékekkel életben, tárgyban bennünket képviselve fog sáfárkodni, hogy szemtől szembeni embernek ismerjük, egyenesnek és elszámoltathatónak, azaz jellemesnek.
Ha engedjük az Isten jellemformálását magunkba, akkor hiszem, hogy ilyenekké válhatunk Isten szemében. Nem tökéletessé, de olyanná, hogy ránk bízhassa mindazt amit elkészített nekünk.

Tags: 
Értékeld a cikket: 
No votes yet