Hogyan áradhat be az életembe Isten áldása

Az áldás: Isten Szentlelkének jelenléte az életünkben. Az áldás egyben: növekedés, gyarapodás.
(Az átok pedig: egyfajta hiánya az Isten Szentlelkének az életünkben, amikor nincs ott a vezetés, ennek következményeként lelki és szellemi sorvadás lép fel az áldás nélküli életben)
Az áldás mindig és mindenek felett engedelmesség által árad be az életünkbe. Csak, ha engedelmességben vagyunk, -nem csak beszélünk róla hanem- megéljük a mindennapjainkban ezt az engedelmességet. A gyakorlatban a keresztény élet legnehezebb része az Isten szavának a meghallása és az engedelmességben való ráállás az Isten üzenetére és ennek megcselekvése.

Három pontban lehet összefoglalni a legfontosabb helyzeteket, módokat, ahogy az áldás bejut, beáramlik az életünkbe.
Mi nyitja meg tehát a kaput az áldás számára ez életünk felé? Ilyen lehet:

1. Egy Isten előtt nem kedves, nem építő kapcsolat felszámolása,
elvetése.
(olvasd: 1.Móz.21.9-13 )
Ábrahám gyermek nélkül van. Nagyon vágyakoznak gyermekre, Isten megígéri a gyermeket, de egyáltalán nem úgy néz ki a dolog, mintha ez az ígéret a beteljesedéshez közeledne. Sára -mint az asszonyok többsége Istennel való személyes kapcsolat nélkül- nem túl bölcs és nem túl engedelmes asszony. Nagyon „okosan” kitalál egy ötletet, hogyan tudna Istennek „besegíteni” és egy akkoriban szokásos módszert választott, a szolgálólánya bevonásával, amely eredménye Ábrahámnak Hágártól, Sára szolgálójától született elsőszülött fia: Izmáel lett (az arabok ősatyja). Ábrahámnak sem volt annyi bölcsessége, hogy azt mondja erre az emberi tervre, hogy „Nem”. Megtehette volna Isten, hogy ezt nem engedi meg, azt is megtehette volna, hogy ne fiú gyermek szülessen, hanem lány, s máris nincs gond, az emberi döntés következményeként. De Isten megengedte, hogy fiú legyen, s azért, mert nagyon komoly tanítást akart adni Ábrahámnak.
Sára teherbe esett, s a gyermek neve Izsák lett. Ettől
kezdve azt érezte, veszélyben forog a gyermeke és annak érdeke, s itt kapcsolódunk a fenti igeszakaszhoz. Sárában felgyülemlett az indulat, a harag, a sérelmek, amelyeket a hosszú gyermektelen évek alatt szenvedett el, s gyűlölettel nézett Hágárra és Izmáelre, s Ábrahámhoz fordult, hogy űzze el őket.
A kérdés: Isten miért engedi meg Ábrahámnak, hogy Sára szava teljesedjék be? Nyilvánvaló, hogy Sára gonosz módon cselekedett, gonoszul szólt a férjéhez. Isten mégis megengedi, hogy mindez elhangozhassék, Sára kérése teljesüljön, mert Neki terve volt Izmáellel és terve volt Izsákkal is. S most jön amit ennek a résznek a címéül szántam: Sokszor egy kapcsolat felszámolása szükséges ahhoz, hogy az áldás előtt megnyíljon a kapu, hogy az áldás számára elkészüljön a befogadó állapot. Mindkét -a történetben szereplő- fél életében rövidesen megtapasztalható lesz ez. Hágár elűzve, gyermekével Bérseba pusztájában bolyong, s már a halálos kimerültség küszöbén van, amikor felfakad Izmáel mellett egy forrás... isznak, s
meghallják Isten hívó hangját, amint Isten kinyilvánítja áldását Izmáel és utódai számára. De Izsák lesz az aki az Ő népének neveztetik majd, s az ő utódai.
Ez egy nagyon fontos dolog, hogy megértsük, hogy vannak kapcsolatok, amelyek eleve engedetlenségből származó kapcsolatok és itt most nem csak első renden a fiatalokról szólok, fiataloknak szólok, akik abban az időszakban vannak, hogy keresik a párjukat és nagyon sokan engedetlen kapcsolatokban vannak, hanem nekem is és neked is szól ez az üzenet. Ha egy kapcsolat nem épít téged és úgy érzed, hogy kezded elveszíteni az örömödet és a békességedet Istenben, akkor az egy nagyon komoly figyelmeztetés lehet, annak kell lennie, s az ilyen kapcsolatot rövid úton fel kell számolni. Mert így, ha ilyen kapcsolatban maradsz, nem jöhet be sem az Ő életébe az áldás, hiszen megakadályozod, sem a te életedbe nem jöhet be az áldás mert ő akadályoz meg téged.
Vannak kapcsolatok, amelyek építenek egy ideig, de utána már nem – akkor Isten elválasztja az utatokat
egymástól.
Nézzük meg ezzel kapcsolatban Pál és Barnabás történetét, akiket Isten kiválasztott egymásnak. Az Ap.Csel.15.részében van arról a jól ismert történetről szó, amikor egy probléma támad kettejük között (36 és kk.) itt Márk személye körül alakult ki a nézeteltérés, meghasonlás és ezért különváltak egymástól. Barnabás Márkot választotta és elmentek Ciprusra, Pál pedig Szilászt. Ez az a helyzet, amiről az imént szó volt, amikor egy kapcsolat épít egy ideig, Istentől való kapcsolat, aztán eljön az ideje, amikor külön kell válni. Nem feltétlen meghasonlással kell ezt tenni, a Sátán persze jelen van, szeretne sebeket okozni, de idejében felismerve az elválás szükségességét, Isten kiválóan használhatja tovább mindkét felet, építve tovább általuk az Ő munkáját, ami együtt tartva a két felet – megállt, megakadt.
Egy asszonytestvér a gyülekezetünkben két éve elveszítette a férjét, öngyilkos lett. A férfi korábban nem közeledett Istenhez, depressziós volt és a depressziója kisugárzott az egész családra.
Egy olyan csodálatos dolog történt, amikor a temetéssel kapcsolatban intézkedve találkoztunk ez az asszony és én, hogy nem csak ő jött el hozzám, de eljöttek a gyermekek és a gyermekek párjai is. Isten úgy adta, hogy egy olyan Igét kaptam egy olyan üzenetet, ami nagyon megragadta őket és a vasárnapi alkalomra eljöttek szintén családostól. Utána elmentem hozzájuk, s nagyon jót beszélgettünk. Utána folyamatosan kerestek. A fia eljött hozzám a párjával, aki várandós volt. Közölték, hogy szeretnének házasságot kötni és a gyermeket is majd megkeresztelni. Csodálatos alkalom lett az életük, a közös kapcsolatuk megáldása. Eltelt kis idő és megkeresett a lány is, hogy szeretne áldást kérni ő is és a párja a kapcsolatukra. Az idős asszony pedig akinek a gyermekei Istenhez és a közösséghez közeledtek, maga is szinte minden alkalmon ott van. Megöleltük egymást legutóbb is, örültem nagyon neki. Látjátok? Kellett, hogy az életében és a család életében egy kapcsolat felszámolódjon, aki akadály volt, aki nem akart Isten
útján járni és utána felszabadultak a többiek, hogy elkezdhessenek közeledni Isten felé. Aztán majd természetesen Isten gondoskodni fog arról, hogy az elvetett mag szárba szökkenjen.
Amikor egy engedetlen kapcsolat felszámolódik, akkor felszabadul Isten áldása számára az életem.

2 Egy harcnak a vége – ami által megnyílhat Isten áldása számára az életem.
Nézzünk rögtön egy példát: 1.Móz.32.23-28. Jákób tusakodása a Jabbók révénél.
Ez az a bizonyos eset, amikor egy nagyon komoly harcnak kellett Jákób életében megtörténnie, hogy végre az évtizedeken keresztül való hazugsága, csalása, korrupcióinak vége legyen és aztán bejöjjön az áldás az életébe.
A harcot ismeritek mindnyájan. Harc az óemberi természetünkkel, harc a munkatársakkal, harc akár a családdal, harc sok mindennel. Azt gondolom, hogy keresztény emberként, hívő emberként kell, hogy lássuk, hogy a harcok nem csak önmagukért vannak, hanem, hogy általuk Isten világossá tegye az életünkben a bűnöket, a tisztátalanságokat. Senki
nem mondhatja el magáról azt, hogy „én a legjobb családban nevelkedtem, igyekszem mindig szolgálatot vállalni a gyülekezetemben és nekem nincs miből tisztulnom, nincsenek bűneim, amiket Isten megítélne bennem.” Természetesen ezt egyikünk sem gondolja. Vannak harcok az életünkben. Talán most is van olyan harc, amiben Isten arra akar figyelmeztetni, hogy bűn, vagy megkötözöttség van bennem... (talán látod már ezt, talán még nem) és harcolsz önmagaddal és Istennel. Van, hogy az emberek figyelmeztetnek, hogy nem mehet ez így tovább az életedben. Azt gondolom nagyon nagy dolog, amikor az ember már meglátja, hogy tisztulnia kell, s konkrétan mi az amiből tisztulnia kell és elkezdi azt a „Bizonyos” harcot. Onnan már szinte egyenes az út. Jákob azért maradt egyedül a Jabbók révénél, mert bűntudat gyötörte, tudta, hogy a testvérét Ézsaut galád, nagyon csúnya módszerekkel csapta be, nem csak az édesapját, s évek múlva most ott tart, hogy pillanatokon belül átlépi a határt, apái földjére lép és Ézsau, ha jön, akkor...
simán megöli, megteheti és érthető. Retteg és fél Jákób. Félti persze az életét is, de azt is látja, hogy túl nagyok a bűnei ahhoz, hogy csak úgy odaálljon vele Ézsau elé és azt mondja, „Ugye nem haragszol már, hisz oly sok idő eltelt...” (Zárójelben jegyzem meg: tegyétek a szívetekre a kezeteket... sokszor úgy veszítünk el kapcsolatokat, hogy vétkezünk a másik ellen, s aztán eltelik egy kis idő és úgy gondoljuk, hogy elfelejtette már és úgy teszünk, mintha semmi nem történt volna. Maximum azzal próbáljuk „elintézni” a dolgot, -ahogy egyik testvérem szokta mondani- , „ha esetleg valamivel megbántottalak, akkor ne haragudj rám”. Erre azt lehetne mondani: „ha nem tudod, mivel bántottál meg, akkor ne kérj bocsánatot, majd ha konkrétan tudod, akkor kérj, akkor van értelme”. Értitek ezt? Ez az elsumákolása a problémáknak. Nem testvérek, nem jó ez így. Szemtől szembe. Szembenézni a másikkal. Ha megbántottam, akkor tudnom kell, hogy a korbán törvénye szerint addig ne menjek áldozatot bemutatni az istennek, addig ne
menjek Isten elé, amíg tudom, hogy van valaki akit megbántottam és nincs még elrendezve.)
Jákob rettenetesen fél, retteg, de Isten ezt a beszorított állapotát jól látja, s felhasználja arra, hogy „rendben van Jákób, most egyedül vagy, akkor gyerünk, harcold meg hát azt a harcot...”
És jön az Úr és tusakodnak és Jákob kérleli: „nem eresztelek el amíg meg nem áldasz engem!” és Jákob ugyan még nem tudja amit mi tudunk, hogy hamarosan lesz egy csodálatos dolog az életében, mert be fog áradni az életébe az áldás, de ahhoz neki ezt a harcot meg kellett harcolnia. Meg kell harcolnod a harcod. A bűneid felett való harcot, hogy akár: „hát nem akarattal tettem” de „mégis megtettem”, mert lehet sok jócselekedetünk különben, lehetünk nagyon drágák, aranyosak és tündériek, szolgálatkészek, de vannak egyszerűen bűnök, amik miatt Isten csak úgy tudja az áldást adni az életünkbe, hogy megharcoltatja velünk azt a harcot... amíg ki nem mondjuk: „nem akarok tovább ebben maradni, én a Te áldásodat akarom, szolgálni
akarok és a Te áldott eszközöd akarok -újra- lenni! Ezért a Jézus Krisztus nevében nem fogadom el ezt a bűnt az életemben, elutasítom és eltávoztatom!”
Igen, Jákob harcol és győz. A református Bibliaolvasó kalauzban pár napja volt az a rész, hogy (és ezen gondolkodtam: milyen érdekes is, hogy) látszólag ha elmenne egy ember mellettünk akinek a csípőcsontja ki van ficamodva és olyan furcsán jár, akkor úgy sajnálnánk, és látszólag Jákob is veszített, egészségesből fogyatékkal élő lett, s a szemeink talán úgy ítélnék meg, hogy veszített, de az Isten Igéje úgy ítéli meg, hogy győzött. Isten harcosa vagy. Harcoltál és győztél. (megint csak zárójelben teszem hozzá, lehet, hogy az emberek vesztesnek tartanak téged, lehet, hogy te is úgy érzed: igazuk van, mert én 40 vagy 50 vagy akárhány éves vagyok és nem tudok felmutatni nagy dolgokat, eredménytelen az életem vagy egyedül élek, vagy szeretnék egy házat de még az sem jött eddig össze, vagy szeretnék gyermekáldást, de még mindig nincs, vagy a fiókban ott
növekszik a számlahegy és még mindig nem fizettem ki, hát ki mondaná rám, hogy én egy győztes vagyok? De lehet, hogy Isten mégis azt mondja rád, hogy győztes vagy, ha a harc után vagy már. Te vagy a győztes, mert az Isten megkönyörült rajtad, hogy harcolhass a bűneid ellen és akarsz az Isten áldásába kapaszkodni és megragadtad már Őt és Ő gondoskodni fog rólad. Ha ez nem így van, ha még nem jött be az áldás az életedbe, akkor el kell gondolkodnod, hogy vajon miért nem? Vajon nem vakság vagy tudatlanság a bűneid fel nem ismerése, ami talán akadály az életedben az áldás előtt?
A következő történet, Jézus megkenetésének a története Lukács Evangéliumában (7.37.kk) Ismerjük a magdalai Mária múltját, tudjuk, hogy mindenki lenézte őt. Egy olyasmi valakire gondoljatok (mindenkinek van ilyen ismerőse) akit ha meglátsz vagy eszedbe jut, azt mondod magadban: „na, ha ő megtér, az lesz a világ legnagyobb csodája”. Ez a Mária nem mond semmit, hogy így bocsánat meg úgy bocsánat, de amit cselekszik az többet mond minden
bocsánatkérő szónál. Bűnbánattal teli zokogás van a szívében. Igen, egy harcnak a végére ért ő. Egy harcnak a végére, amelyben meglátta, hogy ő kicsoda, amelyben tudatosodott benne, hogy ő ebben a fajta életben nem akar tovább részt venni. Persze közben húzta volna vissza őt a sátán nyilvánvalóan. Mert hát ettől is harc a harc. Bizonyára a fülébe súgta, hogy „minek mész oda, maradj otthon, ne nevettesd ki magad, stb” Egy harc, amiben Mária győzött, megalázta magát és győzött.
Igen, engedetlen utakon elkezdhetünk járni, mehetünk rajtuk és aztán meg kell, hogy lássuk, hogy ha nem akarjuk, hogy Isten áldása megszűnjön az életünkön, akkor igen, nagyon komolyan meg kell harcolnunk a magunk harcát a bűneinkkel.
És végül a harmadik:

3. Egy jellemformáló út végére kell élnünk, azaz egy jellemformáláson kell keresztülmennünk.
Egy olyan történetet hozok elétek, amit szintén mindannyian ismertek, s ahogy végigvezette Isten a történetet a szívemben én is rácsodálkoztam erre az elbeszélésre.
József története talán az a történet, amelyet még a legkisebbek is ismernek. (1.Móz.39., 40., 41.részek) szavakat, kifejezéseket fogok mondani, amelyekről ennek a történetnek a kapcsán úgy érzem, hogy egy jellemformáló út állomásai lehetnek. Úgy látjuk az életünkben, hogy egyre több kereszténynek kell eljutnia az életben oda, hogy Isen a jellemét elővegye és formálja. Megszületünk, s már a szüleinktől is örököltünk a jellemünket befolyásoló (olykor meghatározó) vonásokat, aztán élünk ahogy élünk és ebbe belefér egy kis hazugság, beleférnek kis csalások, beleférnek embereknek való megfelelések, belefér egy kis anyagi tekintetben nem mindig tiszta kéz felmutatása, stb. Úgy van ezzel a legtöbb ember, hogy „Jó, jó, ezek bűnök, de nem csinálom minden nap, nem jellemző rám.” Azonban úgy veszem észre, hogy napjainkban Isten egy komoly formáláson kezdi átvinni az Ő népét, gyermekeit, ami arról szól, hogy mindenkiben a jellemnek kell megformálódnia. Arról, hogy annak ami eddig voltam, hátat kell fordítani, lehet,
hogy eddig -a jellemformálás előtt- belefért sok minden az életembe, lehet, hogy az Isten is „belefért” mindezek mellett az életembe, de mostantól nem lehet elegyíteni Istent ezekkel a dolgokkal bennem. Nagyon komoly dolog ez. Lehet akár egy év, akár kettő (vagy több) amíg átviszi az embert Isten ezen a formáltatáson, (persze ez nem a tökéletes makulátlan jellem mint cél megvalósulása, hanem az „egyenesbe kerülés” jellem tekintetében) a saját életemben is évekig tartott ez a folyamat. Magam is megtapasztaltam, hogy milyen borzasztó nehéz harc, formáltatás ez. Az ember felsóhajt, hogy „hát Istenem, ezektől a szülőktől származom, ilyen vagyok, hát nem tehetek róla, mit csináljak, eddig jó voltam így, eddig megáldottál úgy ahogy vagyok, most mi van, hogy nekem formálódnom kell olyan dolgokból, amiket örököltem, olyan dolgokból, amik eddig megfértek a személyiségemben”. Azonban egy fontos dolgot tudomásul kell venni: Jellemformálás nélkül lehetnek a keresztény életemnek eredményei, -és most figyelj!- de áldás
nem lesz rajta. Saját példát mondok a személyes életemből. Egy évvel ezelőtt már világossá vált, hogy le kell cserélni az autónkat vagy valamit kell csinálni, mert nem elég egy autó, szükség van egy másikra. Egy keresztény autókereskedő segített páromnak venni egy használt Golfot. Párom nagyon szerette (nem tudom mit szeretett rajta) hamar a szívéhez nőtt az autó (én tudom mit szerettem rajta – pszb) nagyon boldog volt, ám már amikor jött haza vele, kezdte észrevenni, hogy az a sok jó amit elmondtak róla, mégsem egészen úgy van, ahogy mondták. Egy évig volt nálunk az autó, megvolt az autó, volt rá pénzünk, eredményes volt a dolog tehát. Éltük az életünket, használtuk az autót, de áldás nem volt rajta. Annyi pénzünket és annyi békességet vitt el az autó a folyamatos javítások miatt, hogy aztán Isten végtelen szeretetéből megengedte, hogy lecserélhessük immár mindkét autót. Mit szeretnék ezzel kifejezni? Remélem értitek. Egyértelműen Isten ajándékai ezek az autók immár, áldások. Nem csupán eredmények, hanem
áldás az életünk számára.
Lehetnek eredmények az életedben, a keresztény életedben és lehetnek áldások. Kereshetsz sok pénzt, hogy eltartsd a családodat, igen. A kérdés azonban az, hogy eredményed van vagy áldásod van, áldás van a pénzeden? Miután a jellemedet Isten megformálta, már nem csak eredményt tudsz felmutatni, hanem áldást.
Az első fogalom, ami a József jellemformálása során mint lépcsőfok megjelenik, a megaláztatás. Itt kezdődik az ő jellemformálása. Tudjuk, van egy csodálatos ajándéka, az álmok megfejtése, vannak eredményei, hiszen a legkedvesebb fia az apjának, vannak gyönyörű ruhái, egy különösen szép biztosan, míg a többiek dolgoznak ő az apja mellett maradhat, ő a „bezzeg József”. Eredményei voltak tehát, Ez lehet, hogy őt kielégítette, örömmel töltötte el, de Istent nem töltötte el örömmel az, amit József életében látott, hiába voltak azok egyértelműen eredmények. És Isten elkezdi formálni József jellemét, hogy ne csak eredmények, de áldás is lehessen az életében, s ez az eredmények
elvesztésével, megaláztatással kezdődik. Testvérei elkapják, leszaggatják róla a szép ruhát.
Hány megaláztatást kaptál már az emberektől? Hányszor tetted már fel a kérdést, hogy Uram, mért engedted meg, hogy ez a megaláztatás érjen? Hogy jönnek emberek ahhoz, hogy megalázzanak engem? Hát mért nem állsz, Uram, a te szolgád mellé, mért nem állsz ki mellettem? - azért, mert a jellemformáláshoz szükséges, hogy megaláztatás érjen.
Aztán a kútba dobták. Meg akarták ölni, de egyik testvére javaslatára kútba dobták. A kútba dobják. Próbáljuk ezt is kicsit a magunk életére applikálni. Hányszor volt, hogy mélységbe jutottál? Pontosan azért, mert megaláztak, mert megszégyenített állapotba kerültél vagy pontosan azért, mert nem úgy jöttek össze a dolgaid, ahogy gondoltad, hogy jó lenne – és mélységbe kerültél, félelmek közé, depressziós időszakba jutottál. Aki nem járt meg ilyen mélységet, annak fogalma sincs arról, mi a nagykorúság. Minél nagyobb a mélység az életemben amit meg kell tapasztaljak a jellemformálás
közepette, annál nagyobb magasságokat fogok megtapasztalni a mélységből kijőve.
Aztán felhúzták Józsefet. Hú, de örülhetett neki... de nem sokáig. Ott vár egy karaván és eladják Józsefet. Sokszor az emberek lekezdenek felemelni: „Hú, fantasztikus vagy!” Isten szolgái is olykor megtapostatnak, máskor felemeltetnek, de ha az emberek emelnek fel, akármilyen kellemes érzés, az nem az Istentől van. Igen, időnként felemelnek az emberek, de csak azért, hogy utána újabb mélységek jöjjenek. Aztán elkerült József arról a földről, s iszonyatosan messze vitték, Egyiptom földjére. Idegen földre. Jákób abban a tudatban van, hogy meghalt a fia. A testvérek fellélegeznek: végre nem hallják József dolgait. (majd összetörettetnek ők is) Rabszolga lett József. Talán soha többet nem juthat vissza apjához, talán itt fog rabszolgaként meghalni...- micsoda mélység! Hányszor élted át, hogy a bűneid miatt eljutottál egy ilyen „rabszolga-állapotba”, hogy amikor kétségbeesve kiáltottál, hogy vissza akarsz jutni a közösségbe, újra
olyan akarsz lenni, olyan kapcsolatokat akarsz, testvéreket akarsz, a közösséget, mint családot akarod – és... és nem lehet. Szörnyű érzés, amikor úgy érzed, hogy „idegen földön vagy” ahol nem értenek meg, ahol nem akarsz lenni, ahol nem tudsz felszabadult lenni egy közösségben, nem vesznek körül szerető szívű emberek.
Aztán jött József életében a kísértés. Potifár feleségének megtetszik a fiatalember. Gyakorlatilag tényleg ártatlan, de mégis elítélik őt. Hányszor élted át a kísértést? Amikor úgy érzed, hogy kezd rendbe jönni az életed, aztán jön a kísértés. Anyagi természetű, vagy bármilyen értelemben vett kísértés, paráznaság? Hányszor éled át, de ez is kell a jellemformálásodhoz, hogy megtanulj a kísértés felett úrrá lenni. Emlékeztek, szoktam mondani Luther jó mondatát: „Arról nem tehetek, hogy a madár elrepül a fejem felett, de arról tehetek, hogy megakadályozzam, hogy fészket rakjon a fejemen”. Arról nem tehetek, hogy a kísértés jöjjön, de, hogy a szívemben lerakja, felépítse a fészkét, hogy helyet
kapjon a szívemben: arról tehetek.
Aztán elítélik ártatlanul és börtönbe kerül. Hiába mondja, hogy ártatlan, mégis börtönbe került. Nem élted még át, hogy semmi rosszat nem tettél abban amiben vádolnak téged, de minél jobban mostad magad, annál jobban belekerültél? Nem élted át, hogy vétlen voltál egy dologban, mégis eldöntötték rólad, hogy te bűnös vagy abban az ügyben? És aztán nem szólsz egy szót sem, csak arra gondolsz, Isten elkezdte a jellemedet megformálni, hogy „Uram, te látod, te tudod... és ha Te megengedted, akkor az azért van, mert Te ebből majd jót fogsz kihozni, ha Te akarod, majd felhozod az igazságom napját...”.
Aztán végül ami József jellemformálásában a következő lépés volt: Elfeledték.
Börtönben van jó ideje. S a főpohárnok, akinek megfejti az álmát, elfeledkezik róla, pedig József kérleli, hogy emlékezzen majd meg róla mikor a fáraó elé áll. Aztán – semmi. Két éven keresztül semmi. Hát hogy engedheti meg Isten ezt, hogy még újabb két évig... ? Nem. Isten nem feledkezett el róla,
de ez is benne volt az Isten tervébe. És figyelj, fontos: tudom, vannak közöttetek többen, akik kemény utakat járnak meg ezekben az időkben, akik most ebben a jellemformálásban vannak, s vannak akik azt mondják köztetek, hogy „nem lehet ezt már tovább elviselni” - nézd meg: József, aki Isten drága eszköze volt, akit Isten születése, fogantatása pillanatában már kiválasztott egy hatalmas feladatra – de mégis: Istennek meg kellett őt formálnia, ilyen keményen kellett megformálni a jellemét, hogy ne nagyképű, önelégült ember legyen, hanem bölcs és alázatos, akin keresztül mások élete is megáldatik – de ahhoz, hogy ilyen lehessen, ilyen eszköz Isten kezében: az a plusz két év még kellett neki. Elfeledkeztek róla, egyedül maradt, magányos lett minden értelemben.
Talán te is azt mondod: Uram, milyen lehetőségem van nekem, x idős vagyok, vagy x lehetőségem elment, hogy az életem, az egzisztenciám helyre kerüljön – már késő. Akkor, amikor te nem gondolnád, akkor, amikor a „második évnek a végére” is elérkezett az
életed, amikor annak a bizonyos elfeledett időszaknak is a végére jutottál, annak az utolsó napjának utolsó órájának utolsó percében – egyszer csak már semmi esélyed nincs semmire, - Isten pedig azt mondja: „Na most, alkalmas vagy arra, hogy a helyedre kerülj abban a szolgálatban, ami az én tervem teveled”. És József Egyiptom kormányzója lett.
Mi módon? Hogyan áradhat be az áldás az életedbe? Talán egy kapcsolatot kell, hogy felszámoljál, ami nem az Istentől van, nem kedves Isten előtt, vagy már nem működik. Vagy talán, ahogy láttuk, egy harcot kell végigharcolj az életedben, meg kell harcoljál azzal a bizonyos bűnnel, ami az életedben van, s amit te bizonyára már nagyon jól látsz... nem tudom. Vagy talán át kell menned a jellemformálás útján.
Most elvan már készítve számodra az áldás, de még alkalmatlan vagy. Nem azért, mert én úgy ítéllek meg, hanem, mert Isten lehet, még azt mondja. Én is alkalmatlan voltam hosszú ideig, bizonyos értelemben alkalmatlan is vagyok, ahogy Isten formálja a jellememet,
úgy szabadít fel egyre több és több áldást felé a szívemben. Ő azt nézi, hogy alkalmas vagy-e arra, hogy azt a bizonyos áldást amit Ő elkészített neked alkalmas vagy-e átvenni és megfelelően használni, élni vele az Ő dicsőségére. Lehet, hogy sokféle áldásra alkalmasnak érzed magad, de arra amit Isten Neked készített el, majd ő látja meg mikor vagy alkalmas, hogy átvedd, de addig még formál. De a cél, az áldás el van készítve a számodra és rád vár. Mi kell hát hozzá? Elmondani: Uram, legyen minden a Te beszéded szerint, legyen minden úgy, ahogy Te akarod, vigyél át a jellemformálás útján, vigyél át a harcnak az útján, vigyél át olyan utakon, amelyeken eddig nem akartam veled menni, hogy felszámoljak olyan kapcsolatokat és utakat, amelyek nem Tőled valók, nem építenek, amely(ek) akadálya annak, hogy beáradhasson az áldás az életembe. S figyeld meg, meglátod, ha ezeket elmondod, ha ezek végre megtörténnek veled, mint egy csapóajtó ami kivágódik: Isten el fog árasztani téged áldásokkal. Amikor a visszatartás
fala amit te belül magadban akár tudatlanul de felépítettél és fenntartasz (önmagad mentegetése, önigazultság, engedetlen kapcsolatok, a jellem formálatlansága) leomlik – akkor veszed észre, hogy mindez ideig Isten mennyi és milyen csodálatos áldást „halmozott fel” a számodra, s rád árasztja ezeket.

(P.Szabóné Kovács Teodóra lp.)

Tags: 
Értékeld a cikket: 
5
Average: 5 (1 vote)