Kenet I.

Bizonyára sok rendkívüli történetet olvastál már a Bibliában. Ezeket olykor Isten Maga csinálta, ám legtöbbször embereket használt fel Isten ezekben a rendkívüli dolgokban, akiken keresztül cselekedett. Gondolj a csodálatos gyógyulásokra, halott feltámasztásokra vagy akár fényes győzelmekre. Milyen embereket használt ezekben Isten? Teljesen közönséges, hús-vér embereket. Valami különlegességük azért volt ezeknek az embereknek: mindnyájan felkent emberek voltak!
(P.Szabó Barnabás)
folytatás:
Eddigi szolgálatom során sokan megkérdezték tőlem, miért látunk a világban olyan kevés csodát? Isten nem akar csodát tenni? Nem mondhatnám, hogy nem akar. Képes is rá. Nincsenek felkent emberek? Ezt sem mondhatnám. Sokan vannak. Sajnos azonban sokan annak tartják magukat, de nem azok, sokan pedig nem tartják magukat annak, holott azok.
Nézzük meg először azt, hogy miért tartja Isten olyan fontosnak azt, hogy
rendkívüli dolgokat cselekedjen, s ebben miért olyan fontos a számára, hogy felkenteken keresztül tegye ezt meg. Miért van szüksége Istennek a kenetre mindehhez?
Amikor Isten embert teremtett, roppant különleges képességekkel bírt az első emberpár, s ezeknek vajmi kevés közük volt ahhoz, amit ma racionalitásnak nevezünk. Ádámék Élete az örök élet lehetőségével bírt, nem kellett tartaniuk attól, hogy megöregszenek és meghalnak, mert elfogy az erejük. Isten gyakorlatilag korlátlan mértékben gondot viselt rájuk, hiszen csak később adta rendelkezésbe azt, hogy a verítékével kell az embernek a kenyerét ennie. Fájdalommentes életet éltek, még a szülés kapcsán sem adta Isten nekik a fájdalmat eredetileg, de nem voltak érzékelhető értelmi korlátaik sem, hiszen erre vall, hogy Ádám képes volt nevet adni a föld élőlényeinek.
Amikor azonban az ember engedetlenné vált Isten felé, egy sor korlát keletkezett az életében, egy sor korlátot helyezett bele Isten az ember életébe az engedetlenség
következményeként.
Az embernek együtt kellett innentől kezdve élni ezekkel a korlátokkal. Ma ezeket már nem az engedetlenségünk jogos következményeként nevezzük meg, hanem a "racionalitás határainak" nevezzük őket. Kérdés azonban az, hogy Istennek az volt a szándéka, hogy az ember örökre ezek között a korlátok között maradjon? Nem! Istennek más célja volt ezzel. A korlátokat adta, de a felkent embereket is adta, akiknek lehetőséget adott arra, hogy átlépjenek ezeken a korlátokon a Tőle kapott kenettel! Isten tehát komoly nevelő céllal adta ezeket a korlátokat: lásd meg, hogy az emberi erőd, a racionalitásod eddig visznek el. De ezen túl is van világ, ezen túl is lehet tenni, azonban csak Istennel. Állj készen arra, hogy Ő tehessen valamit veled az emberi ésszerűség határain túl is, ehhez azonban tudnod kell, hogy ezek a te emberi-ésszerűségi korlátaid az emberi engedetlenség miatt vannak.
Az első lépésed a kenethez tehát az engedelmesség kell, hogy legyen! Soha ne hidd
tehát, ha az emberi racionalitás határára jutsz el, hogy innen nem lehet tovább lépni. De igen, lehet! Hiszen ahhoz, hogy a határainkig eljussunk, nem kell kenet. Elég ehhez a mi emberi képességünk is. A határainkon túl lépés azonban lehetséges: a kenettel. Ha engedelmességben jársz, akkor alkalmas vagy Isten számára arra, hogy a kenetet adja neked, a kenettel áttörje az előtted levő falat, ha az az akarata! Akkor valóban "működésbe léphet" a kenet.
Sokakkal találkoztam, akik eljutottak a képességeik határához és megtorpantak. Azt kérdezték tőlem: hogyan mehetnének tovább. Az első kérdésem mindig az volt feléjük: Istennek engedelmeskedve jutottál-e ehhez a határhoz vagy pusztán az emberi lelkesedésed, szánalmad, kívánságod vitt el téged eddig? Vizsgáld meg ezt! Ha nem, ha az Isten iránt engedelmességben jársz és Ő volt az, aki vezetett ebben téged és most egy hátrhoz érkeztél, tudd meg: Isten tovább akar menni, kész arra, hogy cselekedjen.

És ez a második fontos dolog, amit a kenetről tudni
kell. Egyrészt tehát az engedetlenség miatt vannak az ember előtt korlátok, de Isten akar cselekedni a kenet által az emberi korlátokon túl is. Igen. Isten akar cselekedni a kenet által. Ez fontos. Nézzük meg, hogyan cselekszik Isten a kenet által?
Három gyakorlati példát mutatok be:
Elizeuson az Illésen levő kenet kettős mértéke volt. Halála után, miután eltemették Elizeust, a sírjába került egy holltest. Amint érintkezett Elizeus csontjaival a hottest, feltámadt. Ezt ki cselekedte? Elizeus nem, de a halott sem. Valamitől mégis áttört az emberi racionalitás fala. A válasz: az Elizeuson levő kettős mértékű kenet cselekedte ezt! (2.Kir.13-ban)
Egyszer Jézushoz ment egy asszony, aki 12 éve vérfolyásos volt. Azt mondta: "Ha csak a ruhája szegélyét megérinthetem, meggyógyulok". Megtette, megérintette Jézus ruhája szélét és meggyógyult valóban. Ki cselekedte ezt? Jézus? Ő annyit vett észre az egészből, hogy erő áradt ki belőle. Az asszony? De neki magában ez nem sikerült volna! A válasz
ismét: a kenet cselekedte, mégpedig a Jézuson mérték nélkül levő kenet. (Jn.3:34.)
Az Újszövetség beszámol arról, hogy Pál testéről hordták a kendőket a betegekhez akik meggyógyultak. Ki cselekedte azokat a gyógyulásokat? Pál? Azt sem tudta talán, hogy hova viszik a kendőket. Akik vitték? Magukban ők sem tudtak volna semmit sem tenni, ezért kerestek egy felkent embert. A kendők? Ugyan, a kendők nem tudnak cselekedni. Akkor? A válasz úgyból csak: a kenet.
Az emberi racionalitás határait tehát nem maga az ember töri át, hanem a kenet. Nem az ember cselekszi a rendkívüli csodákat, hanem a kenet cselekszi, Isten a kenet által.
Itt most le kell vonni egy másik fontos következtetést: a kenetnek valóban van hatalma áttörni a racionalitás határait, valóban van ereje ehhez, s tud cselekedni, de nem ember irányítja ebben a kenetet, hanem Isten cselekszik a kenet által az emberrel.
Ennek van egy emberi oldala is és van egy szellemi oldala is. Vajon cselekedett-e volna a kenet Jézus
ruhája szegélyén keresztül, Pál kendőin vagy Elizeus csontjain keresztül, ha nincs mögötte ott Jézus, Pál, Elizeus engedelmessége? Nem. A fenti példák tehát arról szóltak, hogy az Istennel engedelmességben járó emberen keresztül a kenet megnyilvánulhat és cselekedhet, ami nem emberi cselekedet lesz, hanem a kenet önálló munkája.

Az tehát tény, hogy az engedetlenség miatt vannak a korlátok előttünk. Az is tény, hogy a kenet át tud törni ezenek a korlátokon, képes a cselekvésre. A következő kérdésnek valahogy úgy kellene hangzania, hogy "Hogyan jut el a kenet a racionalitásom határáig?"
Először is azt kell tisztázni, hogy a kenet abban a pillanatban "jelenik meg", amikor odaérek ahhoz a bizonyos határhoz? Nem. A kenet már jelen van akkor.
Gondolj Dávid felkenetésére. Sámuel felkente Dávidot. Akkor kente fel, amikor Dávid még pásztorfiú volt. Dávidon rajta volt a kenet. Kis idő múlva a csatatérre megy, ahol testvérei is vannak. A király tehetetlen, hiszen a kenet már nem "
működik" Saulon keresztül. Dávid belekerül egy helyzetbe, amikor egy akadállyal szembesül. Az akadály: Góliát személyében jelentkezik Isten mukája előtt. Dávidnak feltehetően kenet nélkül tanakodnia kellett volna azon, hogy mi a helyes lépés ebben a helyzetben. feltehetően, ha nem lett volna rajta a kenet, ő is tanácstalan lett volna, mint sokan, akik kenet nélkül tanakodnak azon, hogyan is lehetne ébredést "csinálni". Dávid nem tanakodott. Fel volt kenve, rajta volt a kenet, ez a kenet egy vezetői kenet volt, s Dávid ebben a helyzetben egyszerűen azt tette, amit egy vezetőnek ilyen helyzetben tenni kell. Sok vezető kenet nélkül ilyenkor óvatoskodna, azon tanakodna, milyen nagy kockázat van a dologban, nem lesz-e túl nagy felsülés belőle, s ha elég gyáva, akkor azt is mondaná gyávaságát, kenet-nélüliségét leplezendő, hogy "Azért felelőtlenség a racionalitás határáig akár elmenni is, mert Isten biztosan nem teszi már azokat a rendkívüli dolgokat, mint egykor". Ez a gyávaság, a kenet-
nélküliség. Nézzük, mi akkor a kenet?
Dávid fel volt kenve, ebben biztos volt, hogy rajta van egy vezetői kenet, egyetlen dolga van tehát, megtenni, amit ebben a helyzetben egy vezetőnek tennie kell és egészen, 100%-osan alávetnie magát a rajta levő kenetnek, hogy a határt a kenet áttörhesse. A fal előtte egy legyőzhető fal volt. Előreszaladt tehát a csatasorból Góliát felé... Miért látta ezt a falat Dávid a kenet alatt másnak, mint például Saul?
Mert Saulon a kenet "nem működött" már, Dávidon viszont igen.
A kenet egyik bizonysága egy ember életén, hogy hogyan lát bizonyos falakat. A kenet ugyanis más emberré tesz. Saul is volt egykor ilyen "más ember", amikor rajta volt a kenet. Akkor (1.Sám.10:7.) az, amikor egy csapat prófétatanítványt lát dobokkal, sípokkal, mindenféle hangszerrel, amint prófétai dicsőítésben vannak, azt váltotta ki belőle, hogy csatlakozzon maga is hozzájuk, s le is szállt rá a prófétaság szelleme, jóllehet, korábbi ismerősei szerint ez egyáltalán nem
várt viselkedés volt Saul részéről és irracionális dolognak számított tőle... persze, mert rajta volt a kenet. Dávidtól is irracionális dolog volt nekiszaladni Góliátnak, de hát rajta volt a kenet... ma is "megmér" bennünket a kenet. Megláthatóvá válik ma is, hogy kin van rajta és kin nincs. Sok kollegám kérdezi, sőt, még többen nem is kérdezik, csak botránkoznak, mint Saul egykori "kollegái" vagy Dávid testvérei, hogy hogyan lehet azért imádkozni, hogy álljon talpra a beteg, hogy azonnal gyógyuljon meg? Ilyen helyzetben -mondják- azért kell imádkozni, hogy tudja elviselni a betegségét... hát, kenet nélkül bizonyára csak ez az elképzelhető, de kenettel nem. Íme, egy példa tehát, amikor megmér minket a kenet. Megmér azon keresztül, hogy a racionalitásaink falát legyőzhetetlennek látjuk vagy legyőzhetőnek.
Persze, kenet nélkül Dávid részéről a Góliátnak való nekiszaladás hogy ne mondjam: bűn lett volna. Mint ahogy az is, ha tudva, hogy rajta van a kenet, mégis, nem csinált volna semmit. De mivel a
kenet rajta volt, a kenet más emberré tette őt is, olyan emberré, akit a kenet meg tud ragadni! Olyanná, akin keresztül a kenet át tudja törni a falat és ez tudatos, tény annak a számára, akin rajta van a kenet, bűn -mert vakmerőség- annak a számára akin nincs rajta a kenet.

Hogy valóban rajt volt Dávidon a kenet és valóban vezetői kenet volt ez, a történet folytatásában egyértelműen látszik: a nép egy pillanatig sem gondolkodott azon, hogy most ki után is menjenek? Saul után vagy Dávid után? Egyértelműen megmutatkozott ugyanis a vezetői kenet. (1.Sám.17:52.)

A kenetről szóló tanítás első részének a befejezéséül hadd szóljak arról, hogy mit jelent az, hogy a kenet kiválaszt valakit arra, hogy cselekedjen rajta keresztül.
Nem Sámuel választotta ki Dávidot, hanem Isten. Nem Dávid választotta ki magát, hanem Isten. A kenet volt a kiválasztásnak a jele. Sámuel elment Isaihoz. Lelkiismeretesen megtettek minden szentséggel kapcsolatos előírást. Sámuel megvizsgálta Isait és fiait és
szentnek találta őket. Istennek azonban ez kevés volt. Ezzel szemben amikor előjött Dávid az állatok mellől, a Biblia nem írja, hogy bármilyen megszentelési szertartást elvégzett volna, Isten őt késznek találta arra, hogy felkenje. Nem mi tesszük tehát magunkat alkalmassá a kenet számára, hanem a kenet választ ki. Gyanítom, hogy még Sámuel "rostáján" sem tudnánk átmenni sok helyzetben az életünk során önmagunktól. Sokat megteszünk a szentségért, sokat megtesznek sokan azért, hogy valami képpen a kenet megjelenjen rajtuk, de a kenet nem az emberi cselekdetek függvényeként nyilvánul meg, hanem az emberi szív, az emberi szellem állapotát vizsgálja, s dönti el, hogy ez alapján használja-e az illető embert vagy sem. A kenetet nem cselekedetek megcselekvésével tudjuk "lehozni" az életünk számára, még ha azok a legnagyszerűbb cselekedetek is, mégha azok a legfontosabbnak ítélt cselekedetek is. Egy papír, egy diploma nem tesz senkit sem pásztorrá, egy hivatalos szervezet "ámen"-je sem ér annyit, mintha
a szív állapota alapján maga a Szent Szellem döntene pozitívan melletted. A kenet azonban kötelez arra, hogy ha rajtad van, a teljesítőképességed határáig elmenj, mindent megtegyél, hogy ne azt kelljen neki kipótolnia benned, ami meg lehetne benned, csak azért nincs meg mert úgy gondolod, a kenet mindent elintéz. Olyan lennél így, mintha Dávid azt mondta volna, "megoldom én ezt a Góliát-dolgot" otthonról is, anélkül, hogy bármilyen erőfeszítést tennék. Sajnos sok olyan pásztort lehet látni, akik alapvető bibliaismerettel nem rendelkeznek, nem rendelkeznek az elemi, elvárható odaszánással sem arra, hogy megismerjék a Kijelentést, s pusztán azt gondolják, majd a kenet midnent megold. Nem. A kenet nem megy el helyetted a racionalitás határaiig, az emberi teljesítőképességed határaiig, de ha rajtad valóban ott a kenet, s engedelmes vagy a kenetnek, elvisz téged odáig, s nem csak elvisz: de cselekedni is fog! Így helyez bele a kenet Isten munkájába, így helyezte bele Dávidot is,
a szíve állapota és az engedelmessége révén. A cselekvés pedig abban a pillanatban már nem volt kérdéses, hogy Dávid a kenet alatt az előtte álló falat legyőzhető falnak látta meg.
Abban a pillanatban, gondolj csak vissza Dávidra, hogy a kenet kiválaszt: megszentel. Fontos viszont ezt a szentséget megőrizni, hiszen a kenet szentség nélkül nem cselekszik, nincs jelen. A kenet megszentel, mert Isten cselekszik a kenet által. A kenet által Isten elpecsétel az Ő munkájába állít és drága szövetségesévé tesz téged! "Aki pedig minket ti veletek egybe Krisztusban megerősít és felken, az Isten az; Aki el is pecsételt minket, és a szellem zálogát adta a mi szíveinkbe." (2.Kor.1:21-22.) Ámen.

P.Szabó Barnabás

Tags: 
Értékeld a cikket: 
5
Average: 5 (1 vote)