Ég, de el nem ég...

Mózes pedig apósának, Jetrónak, Midján papjának a juhait legeltette. Egyszer a juhokat a pusztán túlra terelte, és eljutott az Isten hegyéhez, a Hórebhez. Ott megjelent neki az ÚR angyala tűz lángjában egy csipkebokor közepéből. Látta ugyanis, hogy a csipkebokor tűzben ég, de mégsem ég el a csipkebokor. Akkor ezt mondta Mózes: Odamegyek, és megnézem ezt a nagy csodát: miért nem ég el a csipkebokor? Amikor az ÚR látta, hogy odamegy megnézni, kiáltott neki Isten a csipkebokor közepéből, és ezt mondta: Mózes! Mózes! Ő pedig így felelt: Itt vagyok! 5Isten ekkor azt mondta: Ne jöjj közelebb! Oldd le sarudat a lábadról, mert szent föld az a hely, ahol állasz! Majd ezt mondta: Én vagyok atyádnak Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene. Ekkor elrejtette Mózes az arcát, mert félt rátekinteni az Istenre. (2.Móz.3.1-)

Volt egy különleges, ámde
kicsi cserepem, szerettem volna bele valamilyen növényt. Egy faiskolában vettem egy kis fácskát. Annyira megtetszett a formája, alakja, hogy elhatároztam felnevelem, s a kis cserépben fogom tartani. Ám a gyökere jóval terebélyesebb volt, sokszorosa a kis tálkának, ezért egy drasztikus beavatkozást végeztem rajta. A gyökerének a háromnegyedét eltávolítottam. Meg van ennek is a szabálya, nem gonoszságból vagy vaktában csináltam, hiszen ismerem a kis tálkákban, cserepekben nevelt fákat. A gyerekek kételkedve nézték a munkámat, hiszen ők is tudták, hogy ez valószínűleg a növényke életébe fog kerülni. Valóban úgy tűnt, hogy igazuk van. Úgy látszott, megpecsételtem a kis növény sorsát. Minden gondos gondozás ellenére, lassan a leveleit kezdte ledobálni. A kis gyökér nem bírta a korábbi lombkoronát ellátni tápanyaggal, s lassan az össze levél elszáradt. Az ágak amelyek élők voltak, halottá változtak. Életnek semmi jelét nem mutatta a fa. És ekkor jött egy különös időszak. A levelét vesztett fa halott fa benyomását
keltette. De azért gondoztam tovább, mintha élne. Néha megfordult a fejemben, hogy túl nagy sokkot okoztam neki, nem élhette túl, a cserép majd jó lesz valami másnak... de nem dobtam ki. Ha akar élni, akkor hadd éljen. Ha tud egyáltalán. Hetek teltek el, Mondhatom úgy is, hogy hónapok. Aztán a napokban egyszer csak megjelent az ágakon az élet. Kis levélkezdemények kezdtek megjelenni, itt majd ott is és lassan minden egyes levéltelen ágat elleptek az apró levélkezdemények, amelyekből kis levélkék lettek, s a fa ma él a kis cserépben negyednyi gyökérzettel, de mégis egészségesen. Legyőzte az élet a drasztikus beavatkozást.

Mért mondtam el ezt... mert akarom, hogy tudjátok, az élet győz. Mert az élet nem ezen a földön magától levő valami, hanem Isten akaratából jött létre és amíg élet van addig az Isten akarata van jelen, s legyen bármilyen extrém kilátástalan vagy ellehetetlenített a helyzeted, ha az élet mellett döntesz, akkor az fogsz is tudni élni, ha a talpra állás mellett döntesz, akkor fogsz is
tudni talpra állni, Akármennyit vesztesz, akármilyen nehéz az életed, akármennyire érzed, hogy lehetetlenné válik, az élet él, mert élni akar és nem a körülményekre néz, nem a veszteségekre néz hanem él.
Mózes azonban ott, a történetünkben szereplő hegyen a Hóreben a csipkebokrot amikor megpillantotta először nem az életet látta, hanem a halált. Bizonyára öngyulladásra gondolhatott, s úgy gondolhatta a csipkebokornak hamarosan vége lesz. Attól döbbent meg igazán, hogy nem így lett. A halál nem tudott úrrá lenni felette. A bokor személyesítette meg az életet a tűz a halált. És ő megszokta, hogy a halál győz. De az élet győzött, a bokor nem égett el. Odament, hogy megnézze, hogy egyszerre lássa az életet és a halált és az igazi meglepetésben akkor volt csak része: Isten a nevén szólította „Mózes, Mózes”

Ha Istenre gondolunk, ez a történet segít elképzelni nekünk is, ahogy Mózesnek is segített elképzelni, megismerni Istent. Isten az Élet és Halál Ura. Isten a kezdet és a Vég. Szeretném ha egy dolgot
megértenétek Istenről. Ő nem változott. Ma is ilyen. Ma is a kezdet és a vég és ma is az Élet és a Halál Ura. Amikor Isten a Maga Nevét mondja azt mondja „Vagyok, aki Vagyok” - ám ez csak a mi fordításunk szerint szól, az eredetit nehéz visszaadni, hiszen Istent nem köti az idő. Ő a Létező aki ha a mostani időpontot nézem, most létezik, ha a holnapot, akkor akkor. Mózes szemében a csipkebokor valami volt ami megszületett aztán meghal, hiszen minden élőlény ilyen. Isten tüzet bocsátott a csipkebokorra, tehát még inkább meg kellett volna halnia a bokornak, még „rátett egy lapáttal” Isten, hogy megmutassa, hogy megértesse Mózessel mi a különbség Közte és más létező dolog között. Őneki soha nincs vége. Ő mindig él. Ha nem hiszed akkor is, ha nem érted akkor is, ha törvényt találsz ki, hogy mért nem él, ő akkor is él, mert rá ennek a világnak a törvényszerűségei nem vonatkoznak. Ő nincs időhöz kötve, nincs lehetetlen korlátok közé kötve, nem hatnak rá a fizikai törvényszerűségek, a képzeletünket is felülmúlja és
logikai úton sem tudod meghatározni, Ő akkor is ÉL. Ha olyan körülményeket látsz akár legyen az romlás vagy a legnagyobb pusztulás és azt mondod, ott biztosan nincs Isten, ott nem tud semmit sem csinálni, Isten akkor is él és akármilyen nehéz, nyomorult, kilátástalan fizikailag egyértelműen halálra ítélt körülmény látszik, Istennek van hatalma ott is jelen lenni. Az Isten ÉLET amely akkor is él ha az eszünk nem fogja fel és bölcsek és tudósok azt mondják: nem létezhet, és az Isten egyszerre Halál is, ami halál ugyan, de nem elmúlás. Ez egy nagyon nehéz gondolat. Hogy értsük meg ezt a gondolatot?
Jeremiás próféta nagyon jól megfogalmazta:
„Azt gondoltam: nem törődöm vele, nem szólok többé az ő nevében. De perzselő tűzzé vált szívemben, csontjaimba van rekesztve. Erőlködtem, hogy magamban tartsam, de nincs rajta hatalmam” (Jer.20.9)
Isten valóban ilyen. Jelen van az életünkben, és Általa élhetünk. Benne kezdődik el az életünk, ahogy Mózesé is. Egy válságos helyzetből menekült, gyökerét vesztett ember
lett, hiszen elszakadt a szeretteitől. Átvergődött pusztaságokon míg Midián földjére ért. Ott próbált egy új családban élni, de örökké kitörölhetetlen fájdalom volt benne amit tett és hogy a tette következtében elszakadt a szeretteitől. Újra kellett kezdenie az életét a nulláról, de miféle élet az amikor úgy érzi az ember, többé nem kaphatja vissza amiket-akiket elveszített? Számára az életet mégsem az a pillanat jelentette, amikor Cipporát hozzáadták, nem is az, amikor a fia megszületett. Az élet ott és akkor kezdődött benne, a csipkebokornál: Isten küldetést adott neki. Annak az ígéretét, hogy amit elveszettnek hitt, megtalálhatja. Ami elől menekült azzal szembenézhet és akiktől elszakadt azokkal újra találkozhat. Isten ezért akar találkozni vele és velünk is, hogy az életünk több legyen vegetációnál, annál, hogy élünk, gyerekeink lesznek és meghalunk. Értelmet és küldetést, célt akar Isten adni és Mózes ezt értette meg a csipkebokornál és egyszerre, ahogy ezt megértette: mást is. A tüzet. Isten rábízta az
Igéjét. Célt adott neki, hogy Őt képviselje. Célt adott neki, hogy Őt kövesse. Célt adott neki, hogy Őt hirdesse. Találkozást ad az elveszítettekkel, erőt a félelmekkel való szembenézéshez, de ez valójában olyan, mit a csontjainkba rekesztett tűz. Őt képviseli az életünk mostantól.
Mit jelent ez a tűz. Azt jelenti, hogy meghalunk, miközben élünk. Meghalunk önmagunknak és élünk Istennek. Meghalunk annak, hogy önmagunkért éljünk, és élünk azért a célért amire Isten elhívott. Meghalunk a félelmeknek és élünk az Isten elhívásának. Meghalunk a reménytelenségnek és a kétségeknek és élünk az Isten által mutatott reménységnek és valóságnak.

Mert az Isten valóban olyan, mint a csipkebokor. Ahol Ő van, egyszerre van jelen az élet és a halál, de az a halál nem az életet győzi le, hanem önmagát. Amikor Jónás felkiáltott, „a halál torkából kiáltottam segítségért és te meghallottad a hangomat” (Jón.2.2) akkor erről beszél. Meg kellett értenie, hogy ahhoz, hogy Isten életet adhasson neki, előbb meg kell halnia.
Meghalni a gőgjének, meghalni a pimaszságának, meghalni az öntörvényűségének, meghalni az akaratosságának. Ám amikor ez a meghalás megtörténik nem halott állapotba kerülünk, hanem akkor kezdünk el igazán Élni!
János azt írja Jézust idézve: „aki meghallja az Igémet, az nem ízleli meg a halált soha” (Jn.8.52) Mert az Ige, az Isten beszéde, ahogy Mózeshez is szólt olyan, mint a csipkebokor: egyszerre van benne jelen az élet és a halál: életet ad, életre visz, de mindig megmutatja, hogy mi az aminek meg kell halnom. Félelem? Bizonytalanság? Irigység? Gőg? Nagyravágyás? Embereknek való tetszeni akarás? - s aki nem csak hallja, hanem valóban MEGhallja az Igét, az így tud élni és ezáltal lesz örök élete.
Mert AMINEK MEGHALUNK, AMIATT NEM KELL MEGHALNUNK. Ha meghalok a kételkedésnek, akkor nem fogja a kételkedés a halálomat okozni. Ha meghalok a bűnnek, akkor nem fogok a bűn miatt meghalni.

Befejezem a gazdag és Lázár történetével. Amikor a gazdag ember egész életén át gyötörte a szegényeket, mint
amilyen Lázár volt, a halálba került. Onnan látta, ahogy Lázár Istennél van. Kiáltott, hogy küldje oda Isten hozzá Lázárt, vagy hadd menjen és mondja meg az embereknek, hogy ne rontsák el az életüket... már nem lehetett. A gazdag ember nem tudott meghalni az irigységnek, s az irigysége miatt jutott a halálba. Nem tudott meghalni a bűnnek és a bűn okozta a halálát. Ezzel szemben Lázárról nem tudunk sokat. Annyit csak, hogy nem voltak nagyravágyó tervei. Nem volt erőszakos és nem méltatlankodott a sorsa miatt. Nem ostorozta a gazdag kegyetlenségét, meg tudott halni a kevélységnek, meg tudott halni a megsebzettségnek, meg tudott halni a saját igaza érvényesítésének, meg tudott halni a büszkeségnek, meg tudott halni a méltatlankodásnak ... és Életet kapott, Istennél.

Kedves Testvérem, ugye érted a csipkebokor üzenetét. Nem hallhatod meg isten szavát, ha nem vagy hajlandó meghalni annak, aminek addig éltél, nem tudsz küldetést és célt kapni Istentől, amíg nem vagy kész meghalni a saját céljaidnak és nem
fogsz békességet kapni Istentől, amíg nem vagy hajlandó meghalni a saját békétlenségednek. S nem fog tudni Isten Új Életet adni neked, ha nem halsz meg a régi életed számára, s az nem hal meg a te számodra, nem fog Isten meggazdagítani amíg ami eddig érték volt, meg nem hal a számodra, mert az Isten életet ad, de várja tőled, hogy meg tudj meg akarj halni a nem Őtőle való dolgoknak. S aki ezt megérti, maga is olyanná válik mint a csipkebokor: mindenki látni fogja rajtad, mennyi dolognak meghaltál, de azt fogják látni, hogy élsz. Mindenki tudni fogja rólad, hogy miről mondtál le, mit hagytál hátra az Úrért, mit ítéltél kárnak és szemétnek, mindenki tudni fogja, hiszen ismernek, hogy milyen vagy, hogy mit engedtél meghalni magadban, s mindenki látni fogja, hogy mégis élsz és ez már nem közönséges élet amit te élsz. Ez már megszentelt élet.
Isten azt mondja Mózesnek: vegye le a saruját mert szent hely ahol áll. Nem volt benne semmi különleges, nem volt feldíszítve az a csipkebokor, nem voltak körülötte
aranyszobrok és nem volt felékesítve semmivel – mégis szent volt. Így teszi Isten is a mi hétköznapi életünket különlegessé, szentté, olyanná, hogy azt látva az emberek tudni fogják: az Isten valóban Él, hiszen ott van: bennünk.

Értékeld a cikket: 
No votes yet