Ruth könyve 3. Szövetségkötés


Naomi és Ruth történetének harmadik része további összefüggéseket mutat az Istenhez térés, az Isten iránti engedelmesség és ennek áldásáról szóló tanításban. Egyikük története egy „visszatérés az Úrhoz” történet, a másikuké pedig (Ruthé) a „megtérés a pogány, Istentől távoli ember” életében.
Megtérés az Istentől való eltávolodásból, illetve megtérés a hamis istenségek szövetségéből az Élő Istenhez...

Ruth 3.  1 "Egyszer azt mondta neki az anyósa, Naomi: Leányom, keresek én neked otthont, ahol jó dolgod lesz.  2 Nézd csak, a mi rokonunk Boáz, akinek a szolgálóival voltál, ma éjjel árpát szór a szérűn.  3 Mosakodj meg, kend meg magad, vedd föl a ruhádat, és menj le a szérűre. Ne mutatkozz az előtt a férfi előtt, amíg be nem fejezte az evést és az ivást.  4 Amikor lefekszik, jegyezd meg a helyet, ahol lefekszik, azután menj oda, hajtsd fel a takarót a lábánál, és feküdj oda. Ő majd megmondja neked, hogy mit csinálj.  5 Ruth azt mondta neki: Megteszem mindazt, amit mondasz.  6 Le is ment a szérűre, és mindent úgy csinált, ahogyan az anyósa parancsolta.  7 Boáz evett, ivott, és jól érezte magát; azután elment, lefeküdt a garmada szélén. Ekkor odalopódzott az asszony, felhajtotta lábánál a takarót, és odafeküdt. 8 Éjféltájban a férfi fölriadt és megfordult. Akkor látta meg, hogy egy asszony fekszik a lábánál.  9 Megkérdezte: Ki vagy te? Az így felelt: Én vagyok Ruth, a szolgálód. Terítsd rá ruhád szárnyát szolgálódra, mert közeli rokon vagy te.  10 Ekkor azt mondta Boáz: Áldjon meg az ÚR, leányom! Hűségedet most még jobban megmutattad, mint előbb, mivel nem jártál az ifjak után, sem szegény, sem gazdag után.   11 Ne félj hát, leányom, mindent megteszek érted, amit csak mondasz, hiszen mindenki tudja népem kapujában, hogy derék asszony vagy.  12 Igaz ugyan, hogy közeli rokon vagyok, de van nálam közelebbi rokonod is.  13 Maradj itt ezen az éjszakán, és ha holnap az vállalja a rokoni kötelezettségét, jó, vállalja! De ha nem akarja vállalni a rokoni kötelezettséget, akkor majd én vállalom. Az élő ÚRra mondom! Feküdj hát itt reggelig!  14 Ott is feküdt a lábánál reggelig. De fölkelt, mielőtt az emberek fölismerhették volna egymást. Boáz ugyanis ezt mondta: Ki ne tudódjék, hogy ez az asszony a szérűre jött!  15 Majd ezt mondta: Add csak a rajtad levő nagykendőt, és tartsd ide! Ő odatartotta, Boáz pedig kimért hat mérték árpát, és feladta a vállára; ő maga pedig bement a városba.  16 Amikor Ruth hazaérkezett az anyósához, az megkérdezte: Mi történt, leányom? Az pedig elbeszélte neki mindazt, amit a férfi vele tett.  17 És ezt mondta: Ezt a hat mérték árpát adta nekem ezekkel a szavakkal: Ne menj üres kézzel az anyósodhoz!  18 Naomi azt mondta: Maradj nyugton, lányom, amíg meg nem tudod, hogyan dől el ez a dolog. Mert nem nyugszik az a férfi, amíg be nem fejezi ezt a dolgot még ma."

Naomi és Ruth történetének harmadik része további összefüggéseket mutat az Istenhez térés, az Isten iránti engedelmesség és ennek áldásáról szóló tanításban. Egyikük története egy „visszatérés az Úrhoz” történet, a másikuké pedig (Ruthé) a „megtérés a pogány, Istentől távoli ember” életében.
Megtérés az Istentől való eltávolodásból, illetve megtérés a hamis istenségek szövetségéből az Élő Istenhez. Értelem szerűen a hangsúly Ruth történetén van, de a Ruth áldása, a Ruth engedelmességének az áldása természetes hatással van Naomira is. Gyakran van így az életben is. Isten gyermeke eltévedt az útról, Isten gyermeke döntésre segít valakit aki teljesen távolról indul Istent keresni, találkozni Vele, megismerni Őt és megelőzi történetesen azt, aki őt az Úrhoz vezette. Engedelmességben „lehagyja”.

Ruth története a semmiből a teljes áldottság állapotába vezető út története. Túl vagyunk már azon, hogy Ruth állhatatossága, kitartása hogyan változtatta meg a körülményeit, hogyan „szerezte meg” azt a lehetőséget, hogy Istent egyáltalán megismerje. Aztán túl vagyunk azon is, hogy a jó döntés, az engedelmesség, az alázat megtapasztaltatta vele Isten csodáját, gondviselését. Erre „lép” most egyet a történet, ezt viszi, fokozza tovább. Az Isten iránti engedelmesség által mindig áldást tapasztalunk meg, ez tény, viszont ha Isten iránt elkötelezzük magunkat, az már nem pusztán „alkalmi áldást”, vagy „alkalmi áldott voltot”, áldott helyzetet eredményez, hanem annál okkal többet: egzisztenciális alapot teremt. Ruth számára már nem az lesz a kérdés, hogy ma van gabona, holnap is lesz-e. Ruth számára Isten a hűségéért, az állhatatosságáért, az alázatáért már készít egy olyan állapotot, amiben nem a máról holnapra élés, hanem a megalapozott egzisztencia a következő fokozat, de hogyan jut el eddig? Első lépés, hogy megértette az életében, hogy az Istentől való függés az Istentől jövő gondoskodást jelent. Istentől tette függővé az életét amikor hazajött, Isten gondoskodása volt, hogy Boáz mezejére vezette Ruthot. Istentől való függés volt, hogy a szolgák mögé helyezve magát vállalta Ruth az engedelmességet és a munkát – Isten gondoskodása volt a megtapasztalt csoda. Isten mindig engedelmességet, odaszánást vár és arra mindig áldás és a Tőle jövő gondoskodás a válasz. Eddig már lejutott Ruth a felismerésben, s ezután jön a következő lépés.

Naomi emberi tanáccsal látja el Ruthot. Mosakodjon meg, figyelje meg még amíg látni lehet, hogy hol fog Boáz feküdni, majd menjen oda és feküdjön a lábához, Boáz takaróját terítse a lábáról magára. Ez volt az emberi tanács. Első olvasatra megbotránkoztató ötletnek tűnik valakitől aki épp most tért vissza Istenhez, Naomitól. Azonban az apró részletek lefedik Naomit. Ruth akkor teszi ugyanis ezt, amikor már senki nem lát semmit, teljes a sötétség. Boáz éjfélkor riad fel, beszélgetnek, majd elbocsátja Ruthot, még mindig olyan sötétben, hogy az emberek nem ismerték fel egymást, tehát senki nem kompromittál senkit, egyáltalán nem erről szólt a történet. Amire Naomi tanácsolta Ruthot az arról szólt, hogy alázatosan, szolgaként, magát alávetve Boáznak, terítse magára Boáz takaróját, azaz kérje magára Boáz oltalmát, hogy oltalmába vegye őt, szövetségkötés volt ez. Naomi felismerte ugyanis, hogy Isten vezetése volt, hogy Ruth odatalált. Isten vezetése volt, hogy Boáz szíve felindult iránta. Ezért tanácsolta Naomi, hogy ha ez Isten vezetése akkor Ruth vesse alá magát Isten vezetésének. Ne csupán napról napra várja, hanem kötelezze el magát valahogy Boáz felé. Ne ad-hoc kapcsolatban legyen vele hanem szövetségben.
Lelki értelemben az az állapot ez, amikor az Istenhez közeledés és az Isten oldalán megtapasztalt áldás, az Isten követésében megtapasztalt áldás egyik napról a másikra való megtapasztalását felváltja az elkötelezettség, az, amikor azt mondom, nem elég minden nap elolvasnom az Igét, nem elég minden nap imádkozni, ezért persze áldást kapok, de nem elég ez. Az az Isten Aki nap mint nap megáld, az az Isten Aki az engedelmességemért többet ad, az alázatomért többet ad, aki többet ad mint amiért megdolgoztam, mint amit érdemlek, az az Isten többet érdemel tőlem is. Elkötelezettséget. Az ad-hoc, a napról napra való krisztuskövetés helyett a szövetség-alapú Krisztuskövetés. Mert nem napról-napra akarok élni az Úrral, hanem iránta elkötelezetten. Ezt a változást mutatja az Úr Ruth életén keresztül. Ez a változás a növekedés egyik ismérve. Felismerem Isten jóságát, hálát adok érte, meglátom, hogy méltatlan vagyok, de felismerem azt is, hogy Isten többet érdemel tőlem, mint napról-napra valami keveset: elkötelezettséget.

Milyen áldása van az elkötelezettségnek, ha Isten mellett elkötelezed magadat? Erről is beszélez a történet, ami egy csodálatos történet, mert típus-szereplőkön keresztül Isten követésének alapjaira tanít meg. Tehát milyen áldása van az elkötelezettségnek Isten mellett? Nézzük meg milyen áldása volt Ruth életében a Boáz iránti elkötelezettségnek. Tanító történet a javából, még ha történelmi alapjai is vannak.
Isten vezetését elfogadta és ennek engedelmeskedve, alázattal hajolt Ruth az árpaszemekért a földre. Az alázata bizonyság volt róla. Csodát tapasztalhatott meg. Megismertette az alázata a nevét. Hűség volt a következő feladat: „Ne menj más mezőre szedegetni”, a hűségből pedig még nagyobb áldást kapott Ruth. Beszél az Ige ugyanis egy „közelebbi rokonról”. A közelebbi rokonnak volt kötelezettsége Ruth felé és Ruth a közelebbi rokon, aki Ruth meghalt férje révén közelebbi rokona volt Ruthnak „előjogot formálhatott Ruthra”. De Boáz „kimenti őt” ebből a kötöttségből. Ebből a kötelezettségből. Boáz szerette Ruhot, alkalmasnak és méltónak találta rá, kedvesnek, s az alázata által fontossá lett számára Ruth annyira, hogy tegyen érte és kiszabadítsa őt ebből a kötelezettségből, ebből a megkötöttségből, a Törvény köteléke alól. Szabadságra akarta eloldani Ruthot és maga iránt elkötelezni. Kihozni valamiből, ami gyümölcstelen volt, áldástalan Ruth számára és magához kötni, aki áldásforrás lehet Ruthnak.
Lelki értelemben ez az, amikor Isten az Iránta való hűségedért, a Hozzá való ragaszkodásodért kiszabadít téged abból a függőségből amiben vagy. Mindnyájan vétkeztek. Mindnyájan Isten ismerete nélkül jöttünk a világra. Mindnyájunk vétkei miatt a gonosznak a világ fejedelmének joga van ránk. A bűnös az övé ugyanis. De ha te Istent akarod követni, ha Krisztust akarod követni, ha Őhozzá és az Ő áldásához ragaszkodsz, ha elkötelezed megadat Iránta, akkor Ő megszabadít téged, akkor Ő kiszabadít téged a megkötött, gyümölcstelen, áldástalan helyzetedből, amely önmagában a halált jelentené (hiszen ez a „közelebbi rokon” nem vette oltalma alá Ruthot és Naomit).

De sokan nem teszik meg ezt a lépést. Élnek a nap mint anpi áldásban reménykedve, de elkötelezettség nélkül. Aztán megfáradnak és akkor nem tudnak tenni az áldásért,... aztán elmarad az áldás. Aztán nem lesz erejük tenni érte, aztán megint elmarad... közben egy olyan állapotban élve, amikor nincs gondoskodás, amikor akinek „joga van az életedhez” nem az áldást hozza hozzád közelebb hanem az elmúlást, a halált. Nem látod az arcát, nem mutatkozik be, csak nem törődik veled. Nap mint nap gondoskodnod kell magadról, d e nap mint nap egyre kevesebb az erőd, mígnem elfogy és végetér az életed. De sokan nem teszik meg azt a lépést amit Napomi tanácsol Ruthnak. De sokan nem kötelezik el magukat a gondviselő felé, akit Boáz ebben a történetben szimbolizál. De sokan nem akarják elkötelezni amgukat a Gondviselő iránt és maradnak áldás nélkül, és sosem tapasztalják meg azt, mit jelent Hozzá tartozni. Nem napról-napra való életet, hanem többet annál. Szabadságot, gondviselésben való létet, egzisztenciát, óvó, biztonságot adó tekintetet, amely akkor is melletted van, ha gyenge vagy, akkor is vigyáz rád, ha nincs erőd, táplálást jelent – nem érdem szerint, nem aszerint ahogy teljesítesz, hanem folyamatosan, szeretetből, örökké.

Egyszer, évekkel később ennek a Ruhnak a leszármazottja, az Isten Egyszülött Fia, Jézus felé közeledett így egy nő. „Ha csak a ruhája szegélyét megérintem, megtisztulok”, gyógyulásért, szabadulásért, szabadságért, új életért, azért, hogy a halál felé tartó számkivetett élete megváltozzon és végre Élhessen. Így közeledett Felé és megérintette Jézus ruhája szegélyét és megtisztult. „A te hited megtartott téged” - ez volt a válasza, ez volt az új élet első üzenete a számára Jézustól. Azt kockáztatta amit Ruth, őt is elzavarhatta akár Boáz, de nem tette. Ő is úgy érezte, egyetlen esélyem van, ha változtatni akarok igazán az életemen, tartósan, végérvényesen – és megérintette a takarót, és betakarta magát ott, Boáz lábánál. Élet-vagy halál. Elkötelezettség vagy rabság egy olyan élet rabsága amelyben egyre kevesebb leszek. Csodálatos ahogy Naomi ebben erősíti Ruth-ot, mintha Jézusról mondaná, a Te Megváltódról: „ Mert nem nyugszik az a férfi, amíg be nem fejezi ezt a dolgot még ma” - Jézus nem fél munkát végez. Megszabadít ha elkötelezed magadat Felé, és valósággal szabad leszel, Iránta elkötelezve. Az Ő gondoskodása és kegyelme felé elkötelezve. Ő nem nyugszik, amíg erre minden ehetőséget meg nem ragad, mindent meg nem tesz ezért. S ami Ruth esetében Boáz iránt egy biztató reménység volt, a Te életedben a Te Szabadítódra nézve már nem jövő időben, nem reménységként szól, hanem bizonyságként. Ő mindent meg is tett érted. Elvégeztetett. Megváltott az elmúlásnak éléstől, és megváltott, hogy élhess Ővele örökké.

Értékeld a cikket: 
5
Average: 5 (1 vote)