Bunyan, John

John Bunyan
(1638-1688)
John Bunyan 1628-ban született, Elstow-ban (Anglia). Szülei szegények voltak, de jó hírűek a faluban. Apja – Thomas Bunyan – üstfoltozó volt. John sokat segített apjának, és közben sok rossz szokást elsajátított: szitkozódott, káromkodott, hazudozott. Minden gaz csínyben ő volt a főkolompos, viszont nincs okunk feltételezni, hogy részeges vagy parázna lett volna. Lelkiismerete sokszor nem hagyta őt nyugodni, és gyakran érezte (még világi életmódjában), hogy Isten nem hagyta el őt. Kétszer majdnem vízbe fulladt, katonakorában pedig egy golyó halálosan megsebesítette.
Valószinű, hogy húszéves kora körül házasodott meg. Feleségével annyira szegények voltak, hogy asztaluk se volt, és felváltva ettek egy kanállal. Viszont a lány édesapjának voltak keresztény könyvei, amiket John szívesen olvasgatott. Ezek a könyvek felébresztették benne a vágyat, hogy bűneitől megszabadulhatna.
Egyszer egy vasárnapi prédikáció megérintette,
de már aznap elment játszani társaival (táncolni), azonban játék közben „egy égi hang csendült fel lelkemben - írja John – amely így szólt: ”Lemondasz-e a bűneidről, hogy bemehess a mennybe, vagy ragaszkodol bűneidhez, és a poklot választod?” E belső hangtól megdöbbenve botomat a földre ejtettem, az égre tekintettem, s úgy tetszett nekem, mintha lelki szemeimmel az Úr Jézust látnám, aki szomorúan nézett le rám.” Ezek után mégis arra a következtetésre jutott, hogy neki már késő a mennybe jutni, így legalább kiélvezi e világ gyönyöreit, bűneit.
Egyszer amint káromkodott az utcán egy rosszhírű személy kiszólt neki, hogy ilyen istentelen embert még nem látott, s hogy az egész városi ifjúság ártalmára van. Ezek után Bunyan elhatározta, hogy leszokik a káromkodásról és az esküdözésről. Nagy nehezen, de sikerült neki. Elkezdett Bibliát olvasni, és a tízparancsolat megtartását az üdvösség megszerzésével tette egyenlővé. Lassan, és nehezen leszokott a táncolásról is. Ezek miatt csodálkoztak a városban, és
dicsérték őt. Bunyannak ez tetszett, ezért úgy tett, hogy az emberek lássák, és magasztalják őt. Eközben azt hitte, hogy Isten is meg van elégedve vele, ám Jézus Krisztust még nem ismerte, és üdvösségét is maga akarta megszerezni. Isten néhány szegény asszonyt használt fel, hogy megnyissa Bunyan szemeit. Az asszonyok az örömükről, békességükről, újjászületésükről, kísértéseikről, vigasztalásukról beszélgettek, ami Bunyan számára egy teljesen másfajta kereszténység volt. Minél többször beszélgetett ezekkel az asszonyokkal, annál inkább megismerte a maga lelki állapotát, üdvössége élete fő célja lett, ráadásul a Bibliát is nagy örömmel kezdte el olvasni. Ennek ellenére hosszú idő telt el imádkozással, míg megtalálta a békességet. 1653-ban megkeresztelkedett, és a bedfordi gyülekezet tagja lett.
1650-ben és 54-ben született két gyermeke, Mária és Erzsébet. 1655-ben Bedfordba költözött, és diakónus lett. Ekkortájt halt meg felesége, illetve barátja, Gifford lelkipásztor.Ebben az évben – 28 évesen -
kezdi el Bunyan az Igét hirdetni. Meggyőződéssel beszélt Jézus megváltó erejéről, és mind híresebb lett, sereglettek köréje a tömegek. Mivel közben üstfoltozó mesterségét is folytatta, sok helyen járt és mindenféle helyen prédikált: erdőn, mezőn, csűrben és néha templomban. Persze sok pap megvetette, és üldözték, mint szektáskodó, és újrakeresztelő prédikátort.
1660 október elején kiadtak egy rendeletet, miszerint nyilvános istentiszteletre nézve az angol államegyház liturgiája kötelező. Bunyan nem gondolta, hogy ez rá is vonatkozik, és mikor november 12-én a Lower Samsell nevű faluban prédikált, istentisztelet közben elfogták. 12 évig raboskodott a börtönben, mert nem ígérte meg, hogy nem prédikál, ha kiengedik. A börtönben viszont volt alkalma lelkipásztori tevékenységekre. Írt könyveket is a fogházban töltött évei alatt. Miután kiengedték, nemsokára újra bezárták 6 évre.
Bunyan egyébként termékeny író volt: Néhány evangyéliumi igazság magyarázata, A béke evangyéliuma, A szent háború, A
zarándok útja, Badman élete és halála, és még sok más könyv szerzője.
Börtönbüntetése után újra Bedrordban lett lelkipásztor, egészen haláláig. Kérvényben kérte – és meg is kapta – hogy Bedford grófságban, és a szomszédos grófságokban az igehirdetést, és a szabad gyülekezést engedjék meg. Híre nagyon nagy volt. Londonban egy hétköznap reggeli áhitaton 1200, egy vasárnapi istentiszteleten 3000 hallgatója volt! Gyakran prédikált nagyrangú emberek, londoni kereskedők, előkelő társaság előtt. Egyszer még ellenségeinek sikerült börtönbe vetniük, de tekintélyes emberek közbenjárásával kijutott onnan.
1688 augusztus 31-én halt meg.

Tags: 
Értékeld a cikket: 
No votes yet