Az Isten Országáról

Látványosan vonul végig Márk evangéliumán az Isten Országáról szóló jézusi tanítás.
Mindenkinek fel kell, hogy tűnjön, Jézus három példázatban is beszél az Isten Országáról és mindhárom valamiképp a vetéssel kapcsolatos. Márk gyűjtésében tehát egy tudatosan felépített jézusi rendszerrel találkozunk, melynek elemei egymásra épülnek, tovább viszik példázatról példázatra az üzenetet.
1.A magvetőről mondott példázat. (Mk.4:1-20.)
Jézus ezt a példázatot (Nektek megadatott az Isten országának titka, de a kívülvalóknak minden példatokban adatik) nagy sokaságnak mondta, közvetlen tanítványi körén kívülállóknak, Isten Országa egyik
titkáról. Nem szeretném részletekben elemezni a példázatot, pusztán Isten Országa szempontjából megnézni, mi az a gondolat, amivel Jézus az Isten Országának megismertetését bevezeti. Alapvetéssel találkozunk itt. Az alapvetés így szól: az Isten Országa nem valamiféle változás eredménye, nem valamilyen
változás útján jutsz el hozzá folyamatosan, hanem rögtön a kezdetekben eldől a legfontosabb dolog: lesz-e egyáltalán bármiféle növekedés, s annak következményeképp termés, eredmény
. Isten Országának ez az egyik titka, amelyet Jézus példázatával nem elrejt, hanem felfed.

Jézus tehát egyértelmű, amikor a magvetőről szóló példázatát mondja. Az Isten munkájában a növekedés, az eredményesség nem a Tőle jövő magon, hanem az engedelmességen múlik. Azon, ahogy rögtön az Isten beszédével való találkozáskor azt fogadjuk. Befogadjuk, helyet adunk neki a saját érveink helyett, mellett, netán előzetesen lefektetett határok közé szorítjuk, vagy esetleg eleve elutasítjuk?

Nézzünk magokat, amelyek az Isten Országa szempontjából fontosak lehetnek. Olyan Igéket nézzünk, amelyek növekedést ígérnek, a növekedést célozzák meg az emberben! Lehetnek ezek az Igék a nyelvekenszólással kapcsolatos Igék is, hiszen tudjuk, aki nyelveken szól, magát építi, azaz növekedést fog megtapasztalni. Isten ezért tartotta
fontosnak közölni velünk, hogy kívánjátok a nyelveken szólást,
törekedjetek rá, sőt a prófétálásra is. Isten tehát az Igéjében rögzítette, hogy a gyermekei számára egy a növekedésükhöz elengedhetetlenül fontos ajándékot szeretne adni. Az Isten munkájában való részvételünk és annak az eredményessége tehát függ attól, hogy az Isten embere megfelelően tud-e
növekedni
. De hogyan fog bekövetkezni ez a növekedés, ha ezt a magot eleve elutasítom? Hogyan következik be a növekedés, ha szembe találja magát a mag az előítéleteim kősziklájával? Hogyan következik be a növekedés, ha egyszerre akarok Istennek és embereknek megfelelni? Nem. Ez a mag akkor fog gyümölcsöt hozni, akkor következik be a benne foglalt állítás az életemre nézve, ha akadálytalanul utat engedek neki a növekedésre azaz minden előítéletet, minden ennek rovására adódó kompromisszumkészséget elutasítok amint Isten beszédével tallkozom és azt mondom: legyen, ha ez az Isten beszéde! Sokaknak az élete azért nem tud növekedni, mert amikor
megszólal az Isten Igéje, azonnal megszólal mellette az ördög beszéde is
: „ezért és ezért nem érvényes ez az Ige”.
Mintha Isten Igéjének a „szavatossága” lejárhatna, megromolhatna.
Az Isten Országa szempontjából a magvető példázata elmondja tehát az egyik legfontosabb megközelítési irányt. Ez az engedelmesség. Azt mondják sokan: „majd, amikor a hívő élet magasabb fokára jutok, szeretnék mindenben engedelmes lenni!” Hallottam már ilyet is: „De jó neked, régóta jársz az Úrral, te már ilyen engedelmes tudsz lenni! Majd én is elérek az engedelmességnek erre a fokára!”

Barátom, mit
látsz? A köves talaj fokozatosan porhanyósodott, ahogy együtt élt a maggal? Nem,
ugye? Mert az engedelmesség nem a
hívő élet magasabb fokozata, hanem alapvető fokozata, hogy ne mondjam másként:
az első lépcsője kell legyen
! Ezért mondtam, hogy az Isten Országa és
benne
a te részedet, a rád bízott munka, feladat, szolgálat betöltését és a te
növekedésedet rögtön meg fogja határozni az, ami az Isten Igéjéhez való
hozzáállásod minősége. Ez el fogja dönteni, hogy mi lesz a sorsa a beléd vetett
magnak. A következményekért pedig csak magadat teheted majd felelőssé, ha
elmaradnak a gyümölcsök.

Eddigi
lelkigondozói szolgálatunk során Párommal megfigyeltük a legtöbb keresztény
lelkigondozott esetében, hogy hiányoznak olyan alapvető Igék, „magok”,
amelyeknek be kellett volna épülni az illető életébe. Rengeteg esetet tudnék
mondani példaként arra, amikor a beszélgetés során kiderült, hogy már az illető
keresztény élete kezdetén voltak felállított korlátok, amelyeken belül
engedelmeskedett az Igének, s ezeket a korlátokat vagy a közössége nyomására,
vagy egy-egy kegyességi irányzat tanításai átvételeként, netán szülői nyomásra
stb. állította fel, s emiatt nem is
gondolt eleve ezeknek a kapcsán
engedelmességre. Gyakran előfordult az is, hogy a lelkigondozott úgy vélte,
ahogy folyamatosan közelebb kerül Istenhez, egyre több területen fog
engedelmeskedni. Azonban gyakorlati tapasztalat volt az, hogy nem az
engedelmesség nőtt benne, hanem a korlátok a közösség- vagy éppen az
engedelmesség hiányában helytelenül értelmezett igék kapcsán.

style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt; TEXT-ALIGN: justify">

style="mso-bidi-font-weight: normal">2. A magától növekedő
vetés (Mk.4:26-29.)


Nézzük a
következő példázatot az Isten Országa szempontjából. Ez a magától növekedő
vetés. Jézus tanításának ez a része már feltételez egy Isten Igéje iránti
teljesen nyitott, engedelmes életet
, amelynek nem akadály a mag befogadása.
Nem fogsz közelebb
kerülni ennek a megértéséhez, ha nem érted amit az előző
példázat tanított: az engedelmesség
nem a hívő élet magasabb fokozata, hanem alapvető fokozata, hogy ne mondjam
másként: az első lépcsője kell legyen.

Isten
Országában rend van. Isten határozza meg az időket, a folyamatosságot. A
magától növekedő vetés beszél

style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt 36pt; TEXT-INDENT: -18pt; TEXT-ALIGN: justify; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt"> style="mso-list: Ignore">- style="FONT: 7pt 'Times New Roman'">
az ember és Isten által közösen végzett munka munkamegosztási
arányáról,

style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt 36pt; TEXT-INDENT: -18pt; TEXT-ALIGN: justify; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt"> style="mso-list: Ignore">- nstyle="FONT: 7pt 'Times New Roman'">
a folyamatokról.

Isten
Országa azt is jelenti (s a példázat erre is felhívja a figyelmünket), hogy a
benne való cselekvés, mozgás, folyamatok Isten törvényei szerinti rendben
zajlanak
.

A külső
növekedést, a szemmel látható változásokat meg kell előznie a szemmel nem
látható változásoknak
, ahogy a növény földből való kibújását a földfelszín
alatti gyökerezésnek, hiszen később a külső, látható növekedésben mindent ez
„támaszt majd alá”. Fontos a magától növekedő vetéssel kapcsolatban
megjegyeznünk: a növény megjelenésekor a gyökér nem tudta le a feladatát,
hanem a növény folyamatos fenntartásáért, táplálásáért továbbra is felelős.

Nagyon sok
karizmatikus szolgáló
feledkezik meg erről. Minden áron előre akar szaladni az
azonnali gyümölcsterméshez, megfelelő megalapozottság és folyamatos
tápláltatás nélkül
. És itt szól ez a példázat az alázatosságról is. A munkás
hiába akar aratni, meg kell várnia a szem elől elzárt terület (mag esetén a föld
alatti) folyamatok teljességét. Az eredményt, ami a földfelszín felett
megjelenik folyamatos, felszín alatti tevékenység kíséri! Ennek a style="mso-spacerun: yes"> folyamatnak nincs „lefutott” státusa, a
nem látható, a tápláló, befogadó szakasznak, majd csak az aratáskor
style="mso-bidi-font-weight: normal">. Isten Országában csak abból lesz
gyümölcstermő, aki nem becsüli le és nem hagyja abba a folyamatos tanulást,
tápláltatást.

Előfordult,
hogy pásztor társaimtól hallottam: „Másodlagosak az ismeretszerzés, a teológia
tanulása, én
anélkül is boldogulok, mert engem nem a könyvek, hanem a Szentlélek
vezet” … olyan ez, mintha azt mondta volna: a növekedést úgyis Isten adja, minek
akkor nekem gyökér? Elfelejti, hogy a növekedés –amit ugyebár valóban Isten ad-
nem csak a felszín, a szemmel látható területekre adja, hanem a gyökér számára
is szeretné adni. Ne legyél ennek akadálya, hiszen ezen múlik, hogy folyamatosan
táplált növény lesz-e az eredmény amely gyümölcsöt terem majd vagy gyökértelen,
ámde nagyon látványos „műanyag” virág.

Ne felejtsük
el. A növényt nem a másik növény táplálja, a növény nem a másik növény által
növekedik. Sok szolgáló esik bele abba a hibába, hogy a másik szolgáló jó
véleménye esetén alkalmasnak érzi magát a látványos szolgálatokra. Sokan
végeznek látványos szolgálatokat, melynek alapja nem egy belső növekedés, hanem
egy-egy másik szolgáló jó véleménye (jó véleményért cserébe). Engedd, hogy
Isten
adja a számodra a növekedést, ne mások elismerése! Jézus példázata nagyon
lényegre tapintó ebből a szempontból.

Másik
veszély, amire figyelmeztet ez a példázat Isten Országa szempontjából:

A növénynek
át kell törni a felszínt. Sok szolgáló
esik bele abba a hibába, hogy amint áttörést érzékel, azonnal aratni akar
.
Holott még csak ezután jönne a növekedés, amely az aratásra megérést előzi majd
meg. Az áttörés jelentősége abban van, hogy megtudom, valóban várható
aratás
, erre megtehetem az előkészületeket és hálát adhatok, dícsérhetem,
magasztalhatom az Urat, aki hitem és reménységem (és nem utolsó sorban ígérete)
szerint az aratásig növekedést ad majd.

Végül a
magától
növekedő vetés példázatának ezúttal utolsóként megragadott tanulsága
számomra az, hogy ez az Ige, bármilyen
szembetűnő a benne szereplő munkás látszólagos passzivitása, nem passzivitásra
szólít fel, hanem Isten munkájára, aktivitására helyezi a hangsúlyt.
Kész
vagyok-e engedni, hogy ezt a munkát Isten végezze el? Nagyon izgalmas, de nem
mindig örömteli látni, ahogy keresztény vezetők különböző gyülekezetnövekedési
haditerveket dolgoznak ki úgy, hogy közben megfeledkeznek arról, hogy az
elsősorbani aktivitás Istené, s akkor lesz ez eredményes, ha bízom Benne. Ha a
cselekedeteimet a növekedés fázisai határozzák meg és nem a cselekedeteimmel
akarom a növekedést „megsürgetni”, netán egy máshol látott és beváltnak tűnő
modell alapján „lemásolni”. Mindig nagy kísértés ez az
ébredésben.

style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt; TEXT-ALIGN: justify">

style="mso-bidi-font-weight: normal">3.Mustármag (Mk.4:30-34.)


A harmadik
fontos kijelentése Jézusnak Márk tanuságtétele alapján az Isten Országával
kapcsolatos példázatgyűjtemény szerint a mustármag példázatából, hogy Isten
Országában az eredmény nem mindig az, amit mi eredménynek tartunk, ahogy a célt
sem mindig akkor éri el Isten munkája, amikor azt mi emberileg vagy akár emberi
logika szerint Isten Igéjéből értelmezve elértnek látjuk
.

Gyakran
vagyunk hajlamosak Isten munkatársaiként mi magunk megállapítani, meghatározni
célokat, amelyeket aztán hihetetlen vehemenciával (odaszánásnak is nevezzük ezt
olykor tévesen) hajszolunk és elkerüli a figyelmünket esetenként, hogy Isten már
elértnek lát bizonyos célokat. Olyan is előfordul, hogy egy-egy szolgálat
neredményét amikor megtapasztaljuk, meglátjuk, hogy teljesen más eredményhez
jutottunk, mint amelyet a szolgálat kezdetekor feltételeztünk, hogy Isten megad
majd. Jézus arra figyelmeztet ebben a példázatban, hogy megfelelően rugalmasnak
kell lennünk, hiszen Isten Országában a célokat Isten határozza meg, illetve
egyedül ő dönti el, hogy mikor tekinti elértnek a célt
.

Ez a kedvenc
példázatom a három közül, bevallom. Hangosan felnevettem, amikor elolvasva Isten
ujja rámutatott és szinte a szemem előtt aláhúzott belőle egy részt:

A mustármag
a legkisebb az összes közül – mondja az Ige. Aztán nagy ágakat hoz, nagyobb lesz
minden veteménynél – mondja Jézus. De jó, gondolhatja az olvasó, az aki
elvetette, el fogja érni a célját a vetésnek, hiszen nagyon sok mustárt
eredményez majd az a csöpp kis mag. De nem. Jézus
megmutatja, Isten számára nem
mindig az a cél, amit a magvető olyan hőn áhít, amire rákészül. Isten számára
ezzel a példázatban szereplő magocskával nem a sok mustár termése a cél,
hanem, hogy néhány madár
, akik ki tudja honnan, milyen távolból kerülnek
oda, amikor odaérnek elfáradva… meg tudjanak pihenni az árnyékában és fészket
tudjanak rakni
. Kész. Isten elérte a célját. A magvető persze mondhatja:
ugyan, de az ÉN célomat még nem értem el! Hát hogy van ez? Úgy, hogy Isten
Országában a célokat Isten határozza meg, és egyedül ő dönti el, hogy mikor
tekinti ő elértnek a célt.

Legyen ez
bátorítás a számodra. Elkezdesz egy esélytelennek induló szolgálatot, semmi
emberi szemmel mérhető bíztató jelt nem látsz, csak arra építesz, hogy amit
csinálsz, Isten számára fontos. Aztán már látod a növekedést, te magad is
növekedsz és úgy gondolod: „Nyitott voltam Istenre, akármilyen
esélytelennek
látszott az a kis mag, lényegtelennek tűnt, nekem fontos volt, hogy befogadjam
mert hittem. Engedtem, hogy növekedjen, talán sokan nevettek rajtam: mit vársz
ettől a reménytelen dologtól? – kérdezték. Nem érdekelt, engedtem, folyamatosan
a felszín alatt növekedni, aztán az áttörést látva nem estem neki aratni
azonnal, engedtem tovább növekedni, s közben végig az volt bennem, hogy megéri,
hiszen lesz mustárom… erre itt vannak ezek a madarak!”. Igen, te is elképzeltél
egy célt, s milyen jó, hogy engedelmeskedtél Istennek, mit tudtad akkor, hogy Ő
nem a mustárra gondolt amikor engedelmességet várt tőled, hanem tudta: hajlékot,
szállást, pihentetést kell majd nyújtanod azoknak a madaraknak…

Légy hát
nyitott a befogadásra, arra, hogy jó föld lehess, légy nyitott Isten munkájára,
hogy ne te akard befolyásolni Őt és végül: fogadd el, hogy Ő határozza meg a
célt. Engedelmesség,
alázat és elfogadás. Egy Atya ezt várja a fiától. Hiszem,
hogy tőled is, ahogy tőlem is. Imádkozom, hogy megkaphassa ezeket tőled, s te is
imádkozz, hogy én is engedelmes gyermeke lehessek, engedelmes Isten Országának
munkájában!

Tags: 
Értékeld a cikket: 
5
Average: 5 (1 vote)