Illés napjait éljük - avagy: keresztény karakterünkről

2013 évkezdéséhez egy nagyszerű igeszakasz a Királyok 2. könyve 1.része. Illés és Ahazjá király találkozása az Isten gyermeke és a világ találkozása, két karakter találkozása. Év kezdésekor számadáson, értékelésen vagyunk túl, s előre tekintünk, meghatározzuk, megerősítjük Istennel kötött szövetségünket, megerősítjük Iránta való elkötelezettségünket - ebben erősít és tanít nagyszerűen bennünket, Isten mai gyermekeit a tisbei Illés példája és karaktere.
2Kir 1: „1. Aháb halála után Móáb elpártolt Izráeltől.
2. Ahazjá Samáriában leesett felső szobájából a korláton keresztül, és megbetegedett. Követeket küldött el, akiknek ezt mondta: Menjetek, és kérdezzétek meg Baalzebúbot, Ekrón istenét, hogy meggyógyulok-e ebből a betegségből!
3.
Ekkor az Úr angyala így szólt a tisbei Illéshez: Indulj, menj el Samária királyának a követei elé, és így szólj hozzájuk: Talán nincs Isten Izráelben, hogy ti Baalzebúbot, Ekrón istenét mentek megkérdezni?
4. Ezért így szól az Úr: Nem kelsz föl abból az ágyból, amelybe lefeküdtél, hanem meg fogsz halni! Ezzel Illés elment.
5. Amikor a követek visszatértek a királyhoz, megkérdezte tőlük: Miért tértetek vissza?
6. Azok így feleltek neki: Egy férfi jött velünk szembe, és ezt mondta nekünk: Menjetek, térjetek vissza a királyhoz, aki elküldött benneteket, és így szóljatok hozzá: Ezt mondja az Úr: Talán nincs Isten Izráelben, hogy te Baalzebúbhoz, Ekrón istenéhez küldesz, hogy megkérdezd őt? Ezért nem kelsz föl abból az ágyból, amelybe lefeküdtél, hanem meg fogsz halni!
7. Ő megkérdezte tőlük: Milyen volt annak a férfinak a külseje, aki veletek szembe jött, és ezeket mondta nektek?
8. Azok így feleltek neki: Szőrből készült ruha volt azon a férfin, és bőröv övezte a derekát. A király ezt mondta: A
tisbei Illés volt az.
9. Ekkor elküldte Illéshez egyik parancsnokát ötven emberével. Ez fölment hozzá, mert Illés a hegy tetején tartózkodott, és így szólította meg: Isten embere! A király azt parancsolja, hogy jöjj le!
10. Illés így felelt az ötven ember parancsnokának: Ha én az Isten embere vagyok, szálljon le tűz az égből, és emésszen meg téged ötven embereddel együtt! Ekkor tűz szállt le az égből, és megemésztette őt ötven emberével együtt.
11. A király elküldte hozzá egy másik parancsnokát is ötven emberével, aki így szólította meg: Isten embere! Azt üzeni a király, hogy jöjj le azonnal!
12. De Illés így felelt nekik: Ha én az Isten embere vagyok, szálljon le tűz az égből, és emésszen meg téged ötven embereddel együtt! Ekkor Isten tüze szállt le az égből, és megemésztette őt ötven emberével együtt.
13. Még egy harmadik parancsnokát is elküldte ötven emberével együtt. Ez a harmadik parancsnok fölérve térdre rogyott Illés előtt, könyörgött neki, és így szólt hozzá: Isten embere! Kérlek,
legyen drága előtted az életem és ötven szolgádnak az élete!
14. Lásd, tűz szállt le az égből, és megemésztette az előbbi két parancsnokot és ötven emberüket. De most az én életem legyen drága előtted!
15. Ekkor az Úr angyala így szólt Illéshez: Menj el vele, ne félj tőle! Elindult tehát, és elment vele a királyhoz.
16. Így szólt hozzá: Ezt mondja az Úr: Mivel követeket küldtél, hogy megkérdezd Baalzebúbot, Ekrón istenét, mintha Izráelben nem volna Isten, akinek az igéjét megkérdezhetnéd, azért nem kelsz föl az ágyból, amelybe lefeküdtél, hanem meg fogsz halni!
17. Meg is halt az Úrnak a szava szerint, amelyet Illés elmondott. Utána Jórám lett a király, a júdai Jórám királynak, Jósáfát fiának a második évében, mert neki nem volt fia.
18. Ahazjá egyéb dolgai, amelyeket véghezvitt, meg vannak írva Izráel királyainak a történetéről szóló könyvben.”

Ahazjá király. Egy olyan király aki akkor uralkodik amikor már előre „megásták” az uralkodásának a „sírját” egy hatalmas erkölcsi
zuhanásban volt a társadalom, az értékrend, ismert Akháb király és Jezabel személye, „lelkisége”, nem nehéz tehát elképzelni, milyen helyzetben kerül trónra Ahazjá és milyen társadalmi helyzetet, milyen értékrendet vett át, s milyen körülmények között él ekkor a nép. Az erkölcsi züllés általános az országban és egy olyan világban élnek a történet szereplői, ahol millió istenség volt, teljesen bevett dolog volt, hogy az ember a kérdéseire a válaszokat itt is ott is kereste, ám Isten Népének Isten által felemelt uralkodójától Isten természetesen arcátlanságnak vette ezt. Teljesen bevett volt, hogy ha egy asszony gyermeket szeretett volna, lépett kettőt talált egy termékenység-isten kultuszt a szomszéd városban, vagy ha valaki beteg volt, elment három sarokkal arrébb ahol éppen egy másik „gyógyító” istennek a kultusza volt. Sarkítom ezt a helyzetet, de áttekintésre azért így jó, hogy el tudjuk képzelni.
Az évek, évtizedek istentelensége megtette a hatását. Az Isten vezetésére nem figyelő uralkodás, vezetés,
hatalom, megtette a hatását és mindenfelé mindenféle elképzelhető és elképzelhetetlen pogány kultusz ásta be magát. Az Istentől elforduló és Istenre nem figyelő vezetés ugyanis fertőzi (!) a társadalmat, fertőz és a társadalom egészére nézve kifejezetten kártékony. Napjainkban is ezt a helyzetet éljük, a rendszerváltozáskor hivatkoztunk az előző évek istentelen politikájára, most látjuk hogy azóta sem változott ez a helyzet, mára pedig teljesen átitatta a társadalmunkat az erkölcsi romlás, ahogy a „nagy birodalom” eszméit, erkölcstelenségeit és utasításait követjük... Egy Illés korához nagyon hasonló társadalmi berendezkedés van nálunk is, szerte a világban. Amikor egy erkölcstelen hatalom diktál, amikor egy hamis értékrendet képviselő, nyugodtan mondhatom sodomai értékrendet képviselő erkölcstelen világhatalom szabja meg a rendet.
Azért is különösen aktuális ez a történet így, évkezdésre, mert az évkezdés mindig egyfajta fordulópont. Áttekintünk ilyenkor, értékelünk ilyenkor és irányt szabunk ilyenkor.
Erre építettem én is fel a mai igehirdetést.

1.
Az a kérdés, hogy Illés miért is ennyire „szeretetlen”. Hogy vajon Illés egyáltalán milyen bizonyságot tesz ezzel a keménységgel. Illés a történetből is látjuk és az előzményekből is, egy meglehetősen sajátos prófétai karaktert képvisel. Illés magatartását gyakran nem értik a Bibliaolvasók. Nem értik azok, akik a „szeretet Istenét” keresik akik a kereszténységet úgy képzelik el, hogy „keblünkre öleljük a világot” mert van egy olyan Istenünk, aki „mindent megbocsájt és mindenre szemet huny”.
Illés szerepét vizsgálva a történetben az a kérdés: miért volt ennyire „kirekesztő” Illés? Miért volt ennyire elutasító Illés? A mi napjaink kereszténysége számára ez teljesen érthetetlen és értelmezhetetlen. Illés ahelyett, hogy misszionált volna, ahelyett, hogy szeretettel győzte volna meg a gonoszt, stb. - nem. Illésnek egyet kellett eldöntenie. Azt, hogy az ő Isten-követése hogyan illeszthető be abba a világba amelyikben élt. És meg kellett értenie, hogy
sehogy. Ne gondoljátok, hogy neki örömet okozott üldözöttnek lenni. Ne gondoljátok, hogy neki az volt a mániája, hogy rosszat akart saját magának, mert minden megnyilvánulásával szinte rosszat szerzett. Ne gondoljátok, hogy valami mazochista módon önmaga ellensége volt, egyáltalán nem. Illés a maga Istenét, az Urat egyáltalán nem tudta beilleszteni abba a társadalomba. Az erkölcs, a tisztaság Istenét az erkölcstelenségbe, a mocsokba egyáltalán nem tartotta beilleszthetőnek. Ez magyarázza az ő magatartását.
Azzal kezdtem, hogy mennyire hasonlít a társadalom az Illés korabelire. De mennyire máshogy kezeljük a mi Istenünket és máshogy éljük meg a kereszténységünket, mint Illés. Abban a korban Illés elég könnyen körülírható volt, a történetben látjuk is, milyen könnyen beazonosították, mert annyira más volt mint a világ. A ma keresztényei azonban erőnek erejével törekednek arra, hogy hasonlóak legyenek a világhoz. A mai keresztények, keresztény egyházak, keresztény közösségek, keresztény gyülekezetek,
keresztény pásztorok, keresztény fiatalok beilleszkedni akarnak a világba, elfogadtatni akarják magukat a világgal, beilleszteni az istenüket a világba, beilleszteni az értékrendjüket a világba, beilleszteni az alkalmaikat a világba, a rendezvényeiket a világba – az Istenüket... csak kérdés, hogy Isten is ezt akarja-e, Isten erre adott-e nekünk megbízatást? „Atyám, nem azt akarom, hogy vedd ki őket a világból” hanem, hogy őrizd meg őket a gonosztól - ez egy óriási fontos mondat Jézustól, arra nézve, hogy mi a célja velünk, hogyan képzel el bennünket a világban majd száz, kétszáz, háromszáz, ezer, kétezer év múlva. Ha az lett volna a célja Jézusnak, hogy Őt, hogy az Ő értékrendjét illesszük be a világba és mi magunk is illeszkedjünk bele, akkor minek kellett volna ehhez az utolsó erejét felhasználni, hogy kérje a mennyei Atya erejét a számunkra... mihez? Ahhoz, hogy elfogadtassuk magunkat a világgal, hogy beilleszkedjünk a világba, hogy azonosuljunk a világgal? Ehhez miért kell isteni erő? Miért kell
megőriznie Istennek a gonosztól minket, ha Jézusnak épp az lett volna a célja, hogy azonosuljunk a világgal? Nem. Isten célja, Jézus célja nem az volt, hogy beilleszkedjünk a világba és azonosuljunk vele, hanem, hogy különbözzünk a világtól, mert ehhez kell az isteni erő, különbözzünk ahogy a mi Istenünk különbözik a pogány bálványoktól. Illés ezt a karaktert képviselte, Keresztelő János is és Jézus is ebbe az irányba gondolkodott rólunk, későbbi követőiről.

2.
A következő kérdéskör ennek a történetnek a kapcsán az, hogy a király Baál-zebub istenséghez fordult. „Ahazjá Samáriában leesett felső szobájából a korláton keresztül, és megbetegedett. Követeket küldött el, akiknek ezt mondta: Menjetek, és kérdezzétek meg Baalzebúbot, Ekrón istenét, hogy meggyógyulok-e ebből a betegségből!”
Aztán persze jön rá Isten válasza, ami nem tetszik és „miért is ér engem ez a csapás, hogy engedheti meg a szeretet Istene” - kérdezi az ember.
A nehézség és a nyomorúság, a gond, a probléma elér és elér
mindenkit. Az életünk és ezt tudomásul kell venni nem Isten sakkjátszmája, hogy fehér és fekete mezőkön lépked velünk, aszerint, hogy milyen kedve van. De valóban vannak az életben fehér és fekete mezők és valóban vannak olyan helyzetek, amelyek érnek és amelyek elérnek minket, amiket nem tudunk elkerülni, amelyek megtörténnek és kész. Kész helyzetek, amelyekre reagálni kell. Nem az a nem mindegy, hogy ér-e ilyen helyzet, hanem az, hogy a nehézségre hogyan reagálunk.
Ahazjá rosszul reagált. A jövőt akarta tudni, a kilátásait akarta tudni, biztonságot akart, kérdése volt, rossz helyre fordult a kérdésével. Ez megint egy tanulságos eset és ennek a segítségével ismét előre léphetünk Isten útján. A kérdéseinket nem mindegy, hogy kinek tesszük fel. Nem mindegy, hogy kinek a válaszait fogadjuk el.
Hogyan találok társra? - kérdezi a fiatal, a keresztény fiatal. És a világ máris adja a válaszokat: öltözz így, viselj ilyen ruhát, legyen jó szöveged, megnyerő Facebook oldalad, kövesd a trendet, stb.
nHogyan oldjam meg ezt vagy azt az üzleti nehézséget? - kérdezi a keresztény vállalkozó. És a világ adja is a választ, csomagolj be egy drága bort elegánsan, kötelezd le magadnak, ne vallj be minden jövedelmet, ne alkalmazd legálisan a munkásaidat, hiszen élned kell és tőled függ a családod és az alkalmazottad élete, családja is.
Hogyan érjem el, hogy megbecsüljenek? - Illeszkedj be, legyél olyan mint a többi ember, kövesd az általuk elfogadott trendet.
Hogyan vigyem hozzájuk közel az Istenemet, hogyan fogadtassam el Őt a világgal, hiszen ez a küldetésem? - kérdezi a keresztény pásztor. És a válasz máris érkezik a világból: rendezz sportcsarnok-koncerteket, legyen ugrálás és hangerő, trendi ajándéktárgyak, menő ruhákban fellépő sztárok hogy a világ lássa, hogy a te istened is nyújt szórakozást, a te istened előtt is lehet táncolni, a te istened is trendinek tartja a piercinget a te istened is ugyanolyan „laza” mint az amit ő követ és máris közelebb hoztad a te istenedhez...
Kérdések és válaszok.
Kinek teszed fel a kérdéseket és kitől várod a válaszokat? Kitől fogadod el a válaszokat? Kinek a válaszai vezetnek? Sajnos napjainkban ugyanúgy ahogy Illés korában - a válaszokat nem az Úrtól kérték az Isten Népéhez tartozók sem. Nem az Úrtól, hanem -mondjuk így- a világtól. És ezt Isten felháborítónak tartotta Ahazjá királytól. Gondolod, hogy megváltott gyermekétől, akiért Egyszülött Fiát adta – nem tartja felháborítónak? Trendinek tartja?

3.
És – mert ez az Ige nem ostorozásról szól, hanem az Élő Isten igazsága és az Ő kegyelme ez az Ige is a számunkra, nézzük meg, mivel formálhatja az életünket Isten, lássuk ennek a történetnek a praktikus oldalát.
Isten Illés esetén keresztül szeretettel de határozottan hív fel arra, hogy a keresztény karakteredet ne Ahazjá királyhoz és az általa képviselt értékrendhez szabd, igazítsd, hanem Illéshez és az Ő értékrendjéhez. Az ő karaktere él tovább Keresztelő Jánosban is, akit arról ismerünk meg, hogy hihetetlen odaszántsággal és nyitott szívvel fordult
az emberek felé, személyválogatás nélkül megkeresztelve mindazokat akik hozzá jöttek, de határozottan leutasító volt a bűnnel szemben és nem kereste a bűnnel való közösséget. Legmarkánsabb üzenete pedig az volt, hogy térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa és az a fa amelyik nem terem jó gyümölcsöt kivágattatik.
Isten ezt az illési hozzáállást, nem véletlenül viszi tovább Keresztelő Jánosban, nem véletlenül Keresztelő János Jézus útkészítője és nem valami „toleránsabb” „megengedőbb” próféta. Hiszen Jézus maga ennek az útkészítőnek a munkájára építi az útját: sok keresztény egy hamis Krisztus-képet dédelget magában, talán, hogy saját gyengeségeit is elfogadtassa a lelkiismeretével. Egy olyan Krisztusképet, amely szerint Krisztus a tolerancia „bajnoka”. Nem egyáltalán nem. Jézus nagyon is markáns és radikális tanító volt épp ezért is hívta ki maga ellen a kétszínűek haragját, mert leleplezte őket.
Igen, van ebben a történetben Evangélium, van egy örömhír és ez az Örömhír nem más, mint az,
hogy most amikor „Illés napjait éljük” - a számunkra van egy olyan út amelyiken nem kell idegen istenek közé besuvasztani a mi Istenünket, van egy olyan élet, amikor nem kell trendinek lennem, amikor nem a világ diktálását kell követnem, amikor nem a világ szerinti erkölcstelenség kell, hogy uralkodjon rajtam. Ez az út pedig az: merj elszakadni, merj különbözni a világtól. Igen, van egy mód, amivel meg lehet állítani a világ erkölcstelenségét. A te szívedben ugyanis te döntöd el, hogy mit engedsz be a világból és mit nem. A te szívedbe te döntöd el, hogy akarsz-e a világgal azonosulni, és a világnak megfelelni vagy akarsz-e inkább Istennel azonosulni és Istennek megfelelni. „Adjátok meg a császárnak ami a császáré és Istennek ami Istené”, - mondják mentegetőzve sokan, Jézus is ezt mondta. De tévedsz. Jézus nem azt mondta, hogy szolgálj két úrnak, hanem azt, hogy Istennek add meg az Istennek járó tiszteletet, a császárnak pedig add meg az Istentől kapott bizonyságodat, hogy te Isten gyermeke vagy ezért nem
csalsz, akkor sem, ha a világban az divat, te Isten gyermeke vagy ezért tisztességes vagy, akkor is ha a világban más a divat. Jézus nem hatalmazott fel egy keresztényt sem, egy követőjét sem arra, hogy a világhoz akarjon hasonlítani, hogy a világhoz dörgölőzzön, hogy a világ trendjének feleljen meg. Jézus radikálisan azt mondta, hogy lehet, hogy 99%-ban tökéletes vagy és nagyszerű, de ha én rámutatok valamire az életedben, abból meg kell változni és ha ezt nem teszed, akkor engem nem érdekel a 99%-os tökéletességed sem (gazdag ifjú) Jézus a legkisebb mértékben sem volt „megengedő”, nagyon is markáns és nagyon is következetesen hirdette, hogy nem járhatsz a világ útján, nem járhatsz a széles úton, nem trendiskedhetsz világi haverokkal, nem kompromittálhatod az Istenedet világi kollegák között. Ez az Evangélium, hogy igenis, van ilyen élet és lehet, hogy ez a világ a romlásba tart és a válságba tart, a pusztulásba tart, de a te életed ha nem tart a világgal, ha nem szabod a világhoz,. Akkor nem a pusztulásba
fog zuhanni, hanem Isten felemel téged. Merj különbözni a világtól, merj elszakadni a világ „trendjeitől” és a világ gondolkodásától. Az ördög még utánad megy a félelemmel az első pár lépésben, s azt akarja a füledbe súgni, hogy „nem lehet a világ nélkül élned, muszáj, hogy függj a világtól”, de ne hallgass rá. Nem a világ a gondviselőd, hanem Isten. Nem a világ tart meg Istenben, hanem Isten tart meg a világban. Tudd tehát, hogy kit kell követned.
Ez az Evangélium, hogy van lehetőséged tiszta életet élni.

Figyeld meg végül a történetben: A király elküldi a parancsnokát ötven emberével. Parancsolnak Illésnek. De Illés nem enged a parancsnak. Odavesznek mind. Jön a következő, az is parancsolni próbál Illésnek, de Illés megint nem enged a parancsnak. Aztán jön a harmadik, az már kér. És Isten angyala meglágyítja Illés szívét és Illés szóba áll a királlyal és az igazságot mondja neki, nem azt amit ő hallani akar. Ez a keresztény karakter. Diktál a világ de se diktálásnak, se parancsolásnak ne engedj,
ha az Istenedről van szó. Várd meg amíg a világ kér. Amig a világ felemeli a fejét, amíg arra vár, hogy kövesd, addig semmi dolgod a világgal. Amig a világ akar parancsolni neked, nem hajthatod meg a fejed a világ előtt. Addig semmi közöd hozzá. Amikor a világ meghajtja magát Isten előtt, mert élni akar – akkor szólj hozzá kedvesen, akkor mondd amit rád bízott.

32. zsoltár 8-9: Az Örökkévaló mondja: "Én magam tanítalak, s megvilágítom az utat, amelyen járnod kell. Figyelemmel kísérlek, és tanácsollak mit tegyél. Ne légy olyan, mint a ló, vagy az öszvér, amely még nincs betanítva, ezért erővel kell féken tartani, másképp nem engedelmeskedik."

Értékeld a cikket: 
4
Average: 4 (1 vote)