Egymás terhét hordozzátok (Galata 6.2.)

Egymás terhét hordozzátok.... milyen csodálatos ez az Ige, de vajon pontosan tudjuk-e mit jelent ez a tanács. Arra gondol az apostol, hogy ha valaki mondjuk egy szomorúság miatt szomorú, netán meg van terhelve egy családi tragédia kapcsán, vagy a munkahelyén nehézségei vannak? Hordozzuk ezt? Hordozzuk, az nagyszerű lenne, mármint ha Isten arra indít, de alapvetően NEM erről beszél ez az Ige....
Az előzménye, azaz az előtte levő igevers mindenesetre nem erről beszél hanem miről is? Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél.
Azaz ha a közösség egy tagja valami bűnben találtatik, akkor a közösség többi tagja két lehetőség előtt áll. Vagy pellengérre állítjuk és ütünk rajta, földbe
döngöljük, vagy amire az IGE is tanít: a terhét elhordozzuk. Azt hordozzuk el, amilyen terhet egy-egy ember, esetünkben a bűnt elkövetett ember jelent a közösség számára
Pál apostol bátorítani akarja a közösséget az ilyen helyzetek feldolgozására. Külön figyelmeztet arra, hogy nem a bűnös bűnével kell azonosulnom, hanem a közösségnek nem szabad kivetnie magából a bűnét felismerő bűnöst. Itt a nagy lehetőség a szeretet megmutatására., a Krisztus Lelke szerint való életre, mert mi több ajándékot kaptunk, mint amennyivel élni merünk. Nemcsak a kegyelem közös, hanem a veszélyeztetettségünk is. Éppen a kísértés és a bűn mutatkozásakor dől el, van-é közösség. Ha ilyenkor ahelyett, hogy a megkísértett atyafi mellé állanánk a szelídség lelkével, farizeus módra fölibe kerekedünk, csak ítélkezni tudunk felette és aztán sorsára hagyjuk, akkor elszalasztottuk a közösségformálás nagy alkalmát, a talán soha vissza nem hozható alkalmat.

Igen. Sajnos ma a keresztény közösségek jobbára úgy oldják meg a helyzetet,
hogy szemet hunynak a bűn felett, mondván mintha észre sem vettem volna, semmi közöm hozzá, az az ő élete, csináljon amit akar. A másik gyakorlat amikor a közösség inkvizíciót tart és biztos-ami biztos meg is bélyegzi (persze lelki értelemben értem) az elkövetőt, például: „Ki vigye körbe a perselyt a gyűjtéshez, Varga testvér te ne jelentkezz, hiszen tudod... „ - szóval hasonló módon. Ez szintén nem segít.

Pál nem is erről beszél.

A közösség számára Pál arról beszél, hogy egymás terhét nem félredobni kell és nem egymás terhére mutogatni, hanem hordozni. Azaz. Tudom, hogy a testvérem megkísértetett egy dologban, de imádkozom érte és teszek érte amiben tudok, mellé állok és akár szelíd de határozott feddéssel, akár tanítással, akár buzdítással de segítem a helyes útra való visszatalálásban. Azaz az ő terhét egy kicsit felveszem azáltal hogy imádkozom érte és azáltal, hogy segítek neki, hogy együtt dobjuk azt a terhet a szakadékba.

Mindezt pedig egy el nem hanyagolható szót szem előtt
tartva: „egymás” vagyis nekem is lehetnek ilyen terheim. Vajon el tudja-e hordozni a közösség vagy inkább megvet miatta? Nem beszélhetek farizeus módjára és nem tarthatok ítéletet, hiszen Pál apostol nem véletlenül tette hozzá Isten Szentlelkétől indítva: EGYMÁS terhét... ne gondold tehát egy pillanatra sem, hogy ítélkezned kel, hogy fel vagy hatalmazva a megbélyegzésre,. Hogy bármiben különbnek kell tartanod magadat a terhet hordozó testvérednél, annál a testvérnél, aki a közösség számára terhet jelent. Hiszen talán holnap ő lesz aki melléd áll és szelíden leemeli rólad A TE TERHEDET és azt mondja: gyere, dobjuk együtt a szakadékba ezt a terhet, mert oda való... talán majd akkor fogjuk megérteni, hogy miközben mi mások terhét hordoztuk el a közösségben, mások, a közösség azt a terhet hordozza, ami mi jelentünk, okoztunk a számukra. S ha ezt olyan szeretettel és egymás iránti tisztelettel tudjuk tenni, ahogy Krisztus várja tőlünk, egyre kevésbé lesznek a terhek hangsúlyosak, s egyre inkább az EGYMÁS, a másik
ember, a közösség. Ehhez pedig a szeretetet nem csak szavakban kell emlegetnünk, megvallanunk, hanem pl. ilyen helyzetekben is: cselekedetekkel.

Értékeld a cikket: 
5
Average: 5 (1 vote)