Eljött Nikodémus is...

Nikodémus személyét ellentmondásos személyiségnek ismerjük. János Evangéliuma írja, hogy Jézus munkálkodása kezdetén találkozott vele Nikodémus, aki félve a nagytanácsban betöltött tisztségével járó megfelelési kényszernek – éjjel látogatta meg Jézust mintegy titokban, majd az újjászületésről kérdezte. Jézus válaszaiban egy csodálatos tanítást adott ennek az embernek.
Jézus tudta, hogy nem fog sűrűn találkozni Nikodémussal, legalábbis amikor majd a Nagytanács elé viszik, akkor nem lesz módja külön hozzá szólni, ezért egy „gyors kurzust” tart neki és elmondja a
keresztény hit summáját, az Ő követésének eszenciáját: "Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát." "Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába” „Bizony, bizony, mondom néked: amit tudunk, azt szóljuk, és amit láttunk, arról teszünk bizonyságot, de nem fogadjátok el a mi bizonyságtételünket.” „ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” - ugye ismerős szavak.
A lényeg a következő: Isten jó és szeret, de anélkül, hogy megtérnél – hogy átadd neki az életedet, nem juthatsz a mennyek országába. Az Isten gyermeke víztől és lélektől születik ujjá: a víz a keresztség, amely a bűnnek való meghalást, a bűnből való megmosatást jelképezi, a Lélektől való újjászületés pedig a Szentlélekkel
való betöltekezést jelenti, hiszen Isten Lélek és akik imádják a Lélek által vezetve járnak az Ő útján. Mindennek pedig egy bizonyságtevő életben kell kiteljesednie, amikor bizonyságot teszünk arról amit megtapasztaltunk akkor is, ha azt mások nem fogadják el, így követjük az Urat, s beszélt neki Jézus a felemeltetéséről, amikor mint az Ószövetség rézkígyója felemeltetik, hogy aki feltekint rá, meggyógyuljon, hiszen minden nyomoróságunk közepette az értünk meghalt Krisztusra feltekinteni – a gyógyulást jelenti. S mindez Isten szeretete által végeztetik el, mert „úgy szerette Isten a világot...”
Ugye csodálatos tanítás? Ezt hallhatta Jézustól Nikodémus azon az éjszakán, amikor titokban kereste Őt fel.
Ezt olvashatjuk mi is, hiszen számunkra leírattak ezek a szavak, de vajon mit kezdünk vele az életünkben?

Nikodémus élete ellentmondásos, hiszen ilyen csodálatos tanítás után, Nikodémus mégis hallgatag maradt. Csak ne keltsek feltűnést – talán ez motiválta őt. Megmaradt a Nagytanácsban, szimpatikus
volt neki Jézus, kedvelte őt minden bizonnyal, a „maga módján” hitt is benne, azonban nem tett semmit érte, nem követte Őt, megmaradt rejtőzködő „kereszténynek”. Élte azt az életet, amit napjaink egyháza is él. Szeretjük Jézust, de ne keltsünk nagy feltűnést. Követjük Jézust, de ne csináljunk belőle olyan nagy ügyet, elég ha csak nagy ünnepeken leszünk ott a templomban. Hiszünk Benne, de alapvetően a saját fejünk alapján hozunk döntéseket és nem nagyon akarunk kilógni a sorból. Napjaink egyháza így él. Igyekszik feltűnés nélkül élni, igyekszik beleolvadni a világba, próbál elfogadott lenni, elfogadott maradni, nem csinálva kontrasztot, megdöbbenést a világ számára azzal, hogy tulajdonképpen elvileg egy másik úton jár mint a világ. De vajon valóban másik úton jár? Vajon a keskeny úton jár? Nikodémus vajon azon járt? Nagyon nehéz kitörni abból a helyzetből amiben volt, abból a konszolidált, komfortos helyzetből, hogy van állásom, van egy társadalmi pozícióm, van egy megélhetésem, van egy életem, megbecsülésnek
örvendek, legalábbis elfogadnak az emberek, de... vállaljam be most előttük Jézust?
Nikodémusban mégis, Jézus szavai amiket ott, azon a titkos éjszakán hallott – ott éltek. Évekkel később a Nagytanács ítéletet hoz Jézusról, s ott van Nikodémus is. Nikodémus, Döntenek Jézusról, meg akarják ölni. Ismeri Nikodémus azokat az indulatokat, hiszen jobban tudja mint mi, mi volt azon a tanácskozáson. Ismerte Annás és Kajafás gyilkos húsvétvárását, gyilkos indulatokkal teli „ünnepre készülését”... S jön egy bátortalan ötlet. Egy gondolat, amivel próbál már bizonyságot tenni, de épp azt nem teszi meg, amit kellene: bizonyságot, nem beszél arról, hogy ő el akarja kötelezni magát Jézus mellett. De – a lelkiismerete már megszólal, hogy ne adja a nevét a Jézusról hozott ítélethez. Milyen különösen formálódik ennek az embernek a jelleme. Egy titkos éjszaka, amikor megtudja Jézustól a keresztény élet, hit alapjait, summáját. Jézus elveti a magot ennek az embernek a szívében. Aztán közeledik Jézus megfeszítése az „
Elvégeztetett” pillanata. Nikodémusban a magvetés már növekedésnek indult, s már a lelkiismerete felébredt. De ez még nem újjászületés.

És elérkeztünk Nagypéntekhez. Nikodémus életének újabb és miden eddiginél nagyobb fordulópontja: Meglátja Jézust a kereszten. Mit is tudunk erről?
„Ezután az arimátiai József, aki Jézus tanítványa volt - de csak titokban, mert félt a zsidóktól -, megkérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte neki. Elment tehát, és levette Jézus testét.  39 Eljött Nikodémus is, aki először éjszaka ment hozzá, és mirhából és aloéból készült kenetet hozott, mintegy száz fontnyit.  40 Fogták tehát Jézus testét, és leplekbe takarták az illatszerekkel együtt, ahogyan a zsidóknál szokás temetni.  41 Azon a helyen, ahol Jézust megfeszítették, volt egy kert, és a kertben egy új sír, amelybe még senkit sem helyeztek.  42 Mivel közel volt a sír, a zsidók ünnepi előkészülete miatt ott helyezték el Jézust.”
Talán elsőre nem értjük mit is jelent ez. Mitől volt ez
hitvallás? Nikodémus látta Jézust a kereszten. Akkor juthatott eszébe a csodálatos ige amit Jézus mondott neki: „ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” - megértette, hogy akivel beszélt, aki ezeket a szavakat mondta, most felemeltetett, mint az a rézkígyó, egy póznán, felemeltetett, hogy aki beteg rátekinthessen és meggyógyulhasson! Őneki mondta ezt Jézus, és most ő éppen Rátekint... és megértette, hogy ez a gyógyulás. Megértette, hogy ez az örök élet kezdetének pillanata, hogy ő most Jézusra tekint aki felemeltetett, az ő gyógyulása, az örök élet, azért, mert Isten úgy szerette ezt a világot (és őt, Nikodémust is), hogy az Ő Egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen!
Megértette Nikodémus, hogy amit lát, nem más, mint az Isten áldozata őérte,
Megértette, hogy ezáltal az áldozat által gyógyul meg, s lesz örök élete.
S hogy mindezt megértette valóban? S nem csak ott volt és nézte és elment? Ezt onnan tudjuk, hogy jött és hozta a rengeteg kenetet és Arimátiai Józseffel együtt levették Jézus testét, fogták a testét a kenettel együtt és elhelyezték Jézus testét a sírban. Arimátiai József és ő. Csakhogy a Törvény értelmében aki ilyet tesz az tisztátalanná válik a zsídók szokása szerint... Mit tett Nikodémus? Hiszen ő a Nagytanács tagja volt. Ott volt a helye neki is ahogy a Nagytanács minden tagjának és a főpapoknak – a húsvéti vacsorán. De mint tisztátalan... már nem lehetett ott. Igen. Nikodémus valóban meggyógyult. Vállalta, hogy szakít a Nagytanáccsal. Vállalta, hogy színt vall. Vállalta, hogy tekintsék akár tisztátalannak, de ő Jézus mellett döntött és nem az őt elítélők mellett. Eddig lapított, eddig meghúzta magát, titokban, éjszaka mert csak beszélni Jézussal, s most fényes nappal, az egész nép előtt – üres maradt a helye, ám elfoglalt egy
másik helyet: Jézus tanítványai helyét, a Jézus mellett hitvallók helyét.
Bárcsak megértenéd Nagypénteknek ezt a csodálatos üzenetét. Lehet ez a nap egy csodálatos életváltozás. Ezen a napon, amely sokak szemében a halálról szól, szólhat és szólnia is kell az Örök Életről, mert ez a nap az „Elvégeztetett” napja, a drága lehetőség napja, hogy felismerd: Jézus miattad, helyetted és érted is felemeltetett a keresztre, hogy az „Ő sebei árán gyógyulj meg”. Hogy kilépj a Jézussal egyébként rokonszenvezők, de őt nem feltűnően követők, a benne „maguk módján hívők” bátortalan, szürke, alvó és beteg közösségéből az újjászületettek, az örök életet kapottak hitvalló, bizonyságtevő életébe. Jézus kereszthalála győzelem. Hogy számodra is az-e – csak rajtad múlik. Győzz azáltal, hogy megvallod mindenki előtt, az egész világ előtt: JÉZUSSAL JÁROK, HOZZÁ TARTOZOM, ŐBENNE GYÓGYULOK MEG, S ÖRÖK ÉLETEM VAN ÁLTALA.