A jó földbe esett mag szolgálata

A magvető példázata minden Bibliaolvasó keresztény számára ismert és könnyen érthető tanítás. Most mégsem ezt magyarázni, hanem kicsit továbbgondolni szeretném és erre hívom az olvasókat. Hiszen a történet folytatódik, s nem ér véget a kalászba szökkenéssel. Vajon keresztyénként számodra mit üzen ez a történet? S vajon hogy folytatódik a te történeted? Csendesedjünk el az Ige mellett kicsit és gondoljuk át együtt.

Mk 4,1-20: „1. Ismét tanítani kezdett a tengerparton, és igen nagy sokaság gyülekezett hozzá, ezért hajóba szállva a tengeren tartózkodott; az egész sokaság pedig a tengerparton volt.
2. Sokat tanította őket példázatokban; és ezt mondta nekik tanítás közben:
3. "Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni,
4. és történt vetés közben, hogy egyik mag az útfélre esett, de jöttek a madarak, és felkapkodták.
5. Másik meg a
sziklás helyre esett, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtott, mert nem volt mélyen a földben;
6. amikor pedig felkelt a nap, megperzselődött, és mivel nem volt gyökere, kiszáradt.
7. Egy másik a tövisek közé esett, de a tövisek megnőttek, megfojtották, és így nem hozott termést.
8. A többi pedig a jó földbe esett, és termést hozott, miután kikelt és szárba szökkent, és meghozta egyik a harmincszorosát, másik a hatvanszorosát, sőt némelyik a százszorosát is."
9. Majd hozzátette: "Akinek van füle a hallásra, hallja!"
10. Amikor egyedül maradt, a körülötte levők a tizenkettővel együtt megkérdezték őt a példázatokról.
11. Jézus így szólt hozzájuk: "Nektek megadatott az Isten országának titka, de a kívülvalóknak minden példázatokban adatik;
12. hogy akik néznek, nézzenek ugyan, de ne lássanak, és akik hallanak, halljanak ugyan, de ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és bűneik meg ne bocsáttassanak."
13. Azután így szólt hozzájuk: "Nem értitek ezt a példázatot? Akkor hogyan fogjátok
megérteni a többit?
14. A magvető az igét veti.
15. Akik az útfélen vannak: oda hull az ige; de amikor meghallják, azonnal jön a Sátán, és kiragadja a beléjük vetett igét.
16. Akiknél a mag a sziklás talajra hullott: amikor meghallják az igét, azonnal örömmel fogadják,
17. de nem gyökerezik meg bennük, ezért csak ideig való, és ha nyomorúságot vagy üldözést kell szenvedniük az ige miatt, azonnal eltántorodnak.
18. Másoknál a tövisek közé hullott a mag: ezek meghallják az igét,
19. de e világ gondja, a gazdagság csábítása, vagy egyéb dolgok megkívánása megfojtja az igét, úgyhogy ez sem hoz termést.
20. Akiknél a jó földbe hullott a mag: ezek hallgatják az igét, befogadják, és az egyik harmincszoros, a másik hatvanszoros és némelyik százszoros termést hoz."”

Nagyon ismert példázat, az általános, jól ismert magyarázatát nem bontom ki, ezt Jézus egyébként is megtette az igében, részletesen bemutatva, melyik maggal mi történik, ill. melyik mag milyen embertípust szemléltet.
Egy
momentumot azonban kiemelnék.
Mi keresztyének ilyenkor hátradőlünk és azt mondjuk: „Igen, mi vagyunk a jó földbe esett mag” s ezzel el is intézzük a történetet. Arra fókuszálunk, hogy milyen jó is nekünk, mennyire sajnálatra méltóak azok, akiknél rossz földbe esett a mag.
Rendbe is volna ez, dicsőség Istennek, ha jó földbe esett, ha szárba szökkent, s ha láthatóan termése is van annak a magnak kalász formájában.
De annyi minden történhet azzal a maggal ami a kalászban van, azokkal a magokkal. Sokkal több lett belőle, s boldog is lehet, ám a szárba szökkenésnek, a kalásszá növekedésnek egyetlen értelme van: a kicsépeltetés, aztán a mag összetörettetése kemény őrlő kövek között, porrá törettetése, mígnem a teljes megsemmisülés által tud „szolgálni”, válik belőle valóban haszna a gazdának aki termelte.
Nekünk, keresztyéneknek nagyon nehéz elfogadnunk, hogy ez volna Isten célja velünk?! Az összetörettetés? A megsemmisíttetés?
Az első reformátorokra gondolunk, vagy akár Jézus tanítványaira. A
Krisztusnak odaszánt élet ritkán ért véget természetes halállal. Ismerjük egyháztörténetből, kinek-kinek milyen vége lett. Kit így, kit úgy „tört meg” Isten. Míg az összetörők gúnyolódtak, élvezték a felülkerekedésüket, élvezték a kiváltságos helyzetüket, a hatalmukat, minden zsigerükben, s mondhatták magukban „Én járok a helyes úton, hogy eltapostam azt a kis senkit, hogy összetörtem, hogy porrá törtem, szétmorzsoltam” - addig a búzaszem elérte a küldetése beteljesülését. Az összetörettetést.
Az ördög természetesen kínál másféle utat is a kalász számára. Legyél aratókoszorú, díszesen megfonnak, pompázhatsz, csilloghatsz, látványos és gyönyörű lehetsz, ékes lehetsz, mindenki irigyelni fog, főhelyet kapsz majd, te leszel az aratás hirdetője, sőt, még abba is „belemegy” az ördög, hogy elhitesse: ez az igazi szolgálat hiszen a Teremtőre a növekedést adó Istenre mutatsz így és mindenki áldani fogja az Aratás Urát miattad... -ó, de sokan vannak ilyen helyzetben- ám... nem lakatsz jól egyetlen éhezőt sem. Nincs
összetörettetésed, akkor nem lesz tápláló az életed. Nincs összetörettetésed, dísz vagy, ékes vagy, szép vagy, rendbe vagy fonva – és mihez kezd ezzel az, aki élni akar, az aki életben akar maradni, az aki éhezik, az akinek a Te összetörettésed által akar üzenni az Aratás Ura valami sokkal nagyobb dologról, mind szépségről, valami sokkal fontosabb dologról mint díszről, valami sokkal lényegesebb dologról, mint csodálatos pompáról – az Életről.
Mert az Aratás Ura az Élet Ura. Ad és elvesz. Ad növekedést, szárba szökkenést de összetör, porrá zúzat – és így táplál általad másokat.
Tekintsünk újra a mi történelmünkre, egyháztörténetünkre, felekezetünk történetére, közelmultunk történetére. Ha a történelmet nézzük, s látjuk Bulcsú horka hősiességét, látjuk tragédiáját is. Látjuk Dobó hősiességét, de látjuk milyen összetörettés által, mennyi áldozathozatal által teljesedett be a küldetése. Látjuk Zrínyit, látjuk Szondit, látjuk Rákóczit, látjuk az Aradi 13-at, látjuk azokat akik névtelenül váltak semmivé,
hogy semmivé válva reménységet, példát jelenthessenek, haltak meg, hogy erőt adjanak az élethez, látjuk azokat a lelkipásztorokat, akik száműzöttek lettek akár saját hazájukban, akiket a hatalom kivetett magából és összetörni a szanki homokra kergetett, akiket Szibériába vittek, akiket házi őrizetben tartottak,. S nem volt szabad szolgálniuk... ma ők: hősök és példák. Dobos Károly, Zimányi József, Gyökössy Endre... akik elvégezték, betöltötték a küldetésüket, összetörettetés által tehették ezt. Ezért a jó földbe esett mag ajándéka, hogy porráőrlik. A jó földbe esett mag ajándéka, ha nem pompázik szép kövér kalászként egy aratókoszorúban, hanem tudja, hogy a növekedés célja, hogy Isten felmagasztalja az összetörettetésre, s az üldöztetése, megtaposása, összezúzása által az Élet Urát hirdesse legszentebb küldetésként.

Tags: 
Értékeld a cikket: 
5
Average: 5 (1 vote)