A Sátán nem felejti a Golgothát (újra - mert még mindig nem felejti...)

Belegondoltam a szellemi világba azon a bizonyos Nagypénteken... az azt megelőző napokban már milyen hihetetlenül felfokozott, pattanásig feszült volt minden. Izzott a levegő. Jézus bevonult Jeruzsálembe... már el akarták veszejteni. Minden lépését, minden mozdulatát figyelték. Azt is mit beszél, azt is mit nem. Ott voltak a főpapok emberei mindenhol. S mindenhonnan jöttek is a hírek. Természetesen a megbízónak eleget kell tenni, tehát jött minden bizonnyal mindenféle hír Jézusról. No de nem bíztak mindent a véletlenre. Kellett áruló is. Meg is volt az ára. Hiszen ár nélkül nem lehet árulni s nem lesz áruló sem.

Hogy izzott a levegő. Hogy gyűltek a papírok Jézus „viselt dolgaival”... micsoda idők, micsoda hetek, micsoda napok, micsoda órák voltak azok. Gyűltek a papírok, s a papírhozók aztán bizonyára
egymással is elbeszélgettek. Megerősítették egymást: „én is láttam, amit te, igazad van”, hiszen kell ilyenkor a békétlen, áruló lelkiismeret számára a hasonlóan békétlen, áruló lelkiismeret, hogy megnyugtassák egymást. Micsoda "közösség" alakulhatott ki közöttük, a Jézust elveszteni kívánók között.

Hogy perzselt a nap azon a vidéken, de a szavak hogy perzseltek. Egyre vadabb rágalmak születtek és egyre vadabb volt a belső, visszafojtott öröm Annásban, Kajafásban: "Ó, öröm, békesség! Végre lesz majd itt békesség! Megvan a bűnbak, már nem rajtunk köszörülik a nyelvüket a hívek, végre nem a mi ügyeink vannak porondon, végre nem tőlünk kérdezgetik az „önmagunk odaszentelését”, meg a „megtérést” amit az a zavart keltő bemerítő az a János vagy hogy hívták hirdetett – hiszen megvan már a bűnbak, akit feláldozunk! Hiszen ez a Törvénynek megfelelő, tehát az Istennek kedves dolog! Ó, hisz jó úton járunk mi, még ha a lelkiismeret olykor sugdosta is a fülünkbe, hogy azért csak nem jó ahogy állunk a nép előtt,
csak van valami abban amit a János is prédikált, nem, hiszen ez a Törvény, mi ezt töltjük be."
Milyen forró volt minden azon a tavaszon, de valahogy mégsem szorított annyira a főpapi köntös azon a tavaszon, lehetett újra emelt fővel bátran kiállni benne, hiszen a bűnbak már ki van jelölve, már "egyeztettünk róla, elfogadja a Nagytanács is, ők sem tesznek fel nekünk kényelmetlen kérdéseket, mert már elintéztük, hogy azzal a zavart keltővel foglalkozzanak..." - gondolhatták.

S ez alatt a „bűnbak” csendben tette a dolgát. Szorongatta a sírás sokszor, s volt, hogy az indulat. Megharcolni, hogy bűnös legyek mert azt mondják rám? Megharcolni, mert ezért jöttem, ez a sorsom. Megharcolni, hogy egy elárul közülük, akikkel együtt dolgozom? Megharcolni, hogy akikért teszek, szolgálok, azok fognak majd leköpni?
Szorongatta a sírás és az indulat. Tudta Jézus, hogy figyelik. Tudta, hogy róla van szó a kocsmákban, róla van szó a Nagytanács gyűlésein. Mintha idén Húsvét közeledtével többet lennének együtt.
Hm. És mennyire jobban "megértik" egymást. Most nincsenek köztük villongások. Még a főpapok dolgait is beveszi a gyomruk. Micsoda jó kis közösség tudnak ők lenni.
Szorongatta a sírás és az indulat. Mondjak ellenük? Hiszen hamissággal vádolnak! Tegyek ellenük? Hiszen leleplezhetném őket könnyűszerrel. Belebukna az egész Nagytanács Kajafásostul, Annásostul mindenestül. De akkor mi lesz az én Atyám rám bízott küldetésével? - fordult meg talán a fejében, gondolatai között.
Szorongatta a sírás és az indulat. De fékeznie kellett. Hiszen böjtölt. Hiszen erről szól a böjt: mondhatnám – de nem mondom. Tehetném – de nem teszem. Az Úrra figyelek és lesz, ami lesz, aminek lenni: kell. Tökéletes lesz ez a Húsvét mindenkinek. A Sátán megkapja amit akar. A „vezéráldozatot”. A nép és a főpapok, a Nagytanács: a bűnbakot. Én pedig: a keresztet. Az Atyám pedig: az engedelmességemet. A világ pedig, Ádám és Éva óta végre újra: az Atyát.

Mindenki másképp várja a Húsvétot. Ma, a XXI. században is. Mert a Sátán azóta
sem felejtette el a Golgothát.
Volt már gyászod? Amikor eljön az évforduló, összeszorul a szíved: "már egy éve, hogy elment..." Volt már születésnapod? "Ó, hát eljött a negyvenedik is..." Volt már, hogy házassági évfordulóra készültél? Ugye, ezek az évfordulók már a közeledtükkel mennyire át tudják formálni a hangulatodat, a hétköznapjaidat a lázas készülődéssel vagy a szív egyre gyakrabb felsóhajtásával... A Golgotha a Sátánnak is évforduló. Ilyenkor visszaemlékszik arra a bizonyos Nagypéntekre és ami megelőzte azt. Talán azt mondja magában: „Már 1978 éve... akkor hogy készültem a győzelemre, a totális győzelemre” Hiszen arra készült. Azt érezte amit az „emberei” a földön: "a kezünkben van... már elég vádat gyűjtöttünk össze ellene... már ebből nem mossa ki magát... megvan a bűnbak, meg van oldva ez a feszült helyzet..."
Ilyenkor, Húsvét közeledtével a Sátán visszaemlékszik és vele együtt az egész szellemi világ a földalatti és föld feletti is arra az izzó feszültségre. Ilyenkor Húsvét közeledtével
újra felerősödnek azok az indulatok, "újra éli" a szellemi világ azt a Húsvétot, azt a készülődést, azt a várakozást.
Megbolydul a világ mert megbolydul a szellemvilág. Isten angyalai a győzelmet ünnepelni készülnek. Az ördögben újra éled a legyőzöttség dühe. A Húsvéti leverettetés dühe. A győzelemnek hitt bukás dühe. Amikor legyőzetett. De nem... ő nem adta fel: "Húsvét? Igen? Azt hiszitek elég volt nekem egy bűnbak?" - gondolhatja. "Azt hiszitek ezzel a Jézussal elnémítottatok?" - rikácsolhatja. "Azt hiszitek erőtlen lettem és gyenge?!" - üvöltheti a pokolból. "Azt hiszitek nem tudok ma is viszályt kelteni? Hamis békességet adni? Hamis egységgel manipulálni?" - sziszegheti.

De a XXI. században már mások a módszerek. Nem poros sarujával közlekedik Júdás, hanem talán elegáns autóval. A Nagytanács is elegáns helyen ülésezik, bekészített üdítővel és beizzított kávégéppel. A jegyzetek sem pergamenre készülnek, sem nem papiruszra, hanem elegáns, fejléces papírokra. Nem pecséttel, hanem bélyegzővel. A
koreográfia ugyanaz, a díszletek és a szereplők mások. De ilyenkor Húsvét táján felbolydul kicsit a világ. Sokan úgy gondolják, a mai Kajafások, hogy lyenkor kell elővenni a „zavarkeltőket”, ilyenkor kell megnyugtatni a lelkiismeretet, hogy „mi csak a Törvényt tartjuk be”... mert hogy böjt van....
Böjt. A Böjt szellemi dolog. Nem csak nem evés, hanem valami olyan, amire Jézus azt mondja, megmozgatja a szellemi világot oly mértékben, hogy vannak szellemi megkötöző erők amelyektől imádság és böjt hatására lehet megszabadulni. A gonosz pedig nagyon nem szereti a böjtöt. De ha nem böjtölök - gondolhatnánk – akkor az nem kedves Istennek! De ha nem nyitott szívvel, alázatosan hanem muszájból böjtölök, akkor az sem kedves az Istennek! De hát, hogy nyissam meg a szívem amikor annyi tisztátalanság van benne! Még a végén Isten engem ítélne meg! No, ezért kell a lelkiismeret megnyugtatása - mondja az ördögi "logika", s élnek is vele oly' sokan. Ezért kell és ezért ideális ilyenkor -szerintük- a bűnbakkeresés.
Ezért olyan zaklatott a Sátán és a világa: ilyenkor olyan sok emberre lehet hatni, olyan sok ember kapható a manipulálásra, mert az embereknek annyira nem megy az Isten előtti őszinte szív-feltárás – hát ilyenkor lehet adni helyette hamis-békességet, hamis-nyugalmat, hamis-szentségérzést.

Mindenki máshogy böjtöl. Van aki némán, teszi a dolgát, s vannak akik tanácsot tartanak. Van aki az Isten akaratát cselekszi, s vannak akiket az istenkáromlás vádjával illetnek. Van aki egyedül marad, készül a megaláztatásra és vannak akik egymást vállveregetve nyugtatják lelkiismeretüket. Van aki bárány és van aki a kést köszörüli. Van aki aggódó szívű János és van aki ármánykodó Júdás. Van aki bizonyságot tesz és van aki hamis tanukat keres. Van aki Igét hirdet és van aki Törvényt. Van aki áldozat és van aki feláldozza.

Belegondoltam, hogy ilyenkor, Húsvét közeledtével a világban mindenhol eljátsszák a Passiót. Nincs bejelentve, nincs meghirdetve. A gonosz szellemi világának felszakadnak a sebei, a mennyei
szellemi világban boldog emlékezés a győzelemre, s ahogy közeledik az ünnep, kit ki irányít, szerepet kap a világ Passiójában. Te is szerepet kapsz benne úgy, hogy észre sem veszed.
Megmondjam mi a szereped? Majd te megmondod, csak segítek néhány önvizsgáló kérdéssel.

Mondd, mit érzel, mi van benned?
...Atyám, legyen meg a Te akaratod!
...Most végre eltehetem láb alól, van ellene elég bizonyítékom.
...De jó lenne ebben a nehéz teherben imádkozni a tanítványokkal.
...Össze kell hívni a gyűlést, hogy megvitassuk és elfogadtassuk az igazunkat.
...Figyeljük mit akar az Atya...
...Figyeljük mit mond, mit tesz, hogy hozzáírhassuk a többiehez.
...Ó, milyen gyenge vagyok...
...Sosem voltam ennyire szent és tiszta!

Folytathatnám, de nem folytatom. Valahol belül talán már tudod, mi a te „szereped” ebben a történetben. S ha úgy érzed, rossz helyen állsz, mondd meg a sátáni szellemiségnek: van jogom visszaadni a szerepem, mert nem leszek a testvérem árulója – van jogom
visszaadni a szerepem, mert nem leszek vádló – van jogom visszaadni a szerepem, mert nem szövetkezem a felebarátom ellen – van jogom visszaadni a szerepem, mert nem vádolom hamisan az én Atyámfiát – van jogom visszaadni a szerepem, mert nem akarok a hátulról feljelentgetve, besúgva közelítők közé tartozni – van jogom visszaadni a szerepem, mert nem akarok eszköze lenni a Sátán bosszújának, békétlenségének – van jogom visszaadni a szerepem, mert Isten elengedte az adósságomat azon a Húsvéton és ezt egy módon lehet méltóképp ünnepelnem, ha én is azt teszem az Atyámfia felé, akit megvádoltam, aki felé haragot tartottam, akit elárultam, akit besároztam, mert nem vagyok tiszta. De engem is megmosott a Jézus Golgotai vére a bűntől, s a Sátán azért olyan ideges ezen a Húsvéton is, hogy egymásnak essünk, egymás „vérét” ontsuk, s nem a Bárány Vére alá álljunk, amely megtisztít minden bűntől. Engem is és az én Atyámfiát is. Ezért úgy ünneplem a Húsvétot, hogy felborítom a pénzváltók asztalát, s belekiáltom a
duruzsoló, vitatkozó, bosszút lihegő tömegbe: „Én nem leszek áruló!” Én nem köpöm le azt akit mindenki leköp, nem játszom azt a szerepet amit a Sátán osztott ki rám, nem disputázom és nem tanácskozom, nem fenem a késem a bűnbakra és nem a vesztét kiáltom, hanem az életet. Kiáltsd te is az életet! Kiáltsd a haragosodnak: Életet akarok neked! Kiáltsd annak aki megsebzett: Életet akarok neked! Kiáltsd annak aki leköpött: Életet akarok neked! Kiáltsd bele a világba, hogy „Életet akarok nem halált, mert ez az Élet ünnepe!”

Persze mindenki másképp böjtöl,másképp készül az ünnepre. Vannak ma is Kajafások, akiket nem győz meg ez a rövidke írás, vannak Annások is és van ma is Nagytanács. Van Júdás is, s a harminc ezüstpénz talán egy karrier? Egy kocsi? Egy kis extra juttatás? Nem lesz visszaadva. Mert abban a Júdásban legalább annyi tisztesség azért volt... Mindenki másképp böjtöl, másképp készül az ünnepre. Lehet, hogy csak egy egyszerű ember vagy a tömegből, s nem fog megváltoztatni ez az írás amit
elolvastál. A haragosod akkor is az lesz akire megmondták, hogy haragudni kell. Lehet, hogy nem fog megváltoztatni ez a kis írás és eszedbe sem jut, hogy még van pár nap. Lehetne a szívet kitárni: tényleg ezt akarod Atyám? Lehetne a haragot elengedni, lehetne felkelni a súsárlók közül, lehetne szerepet cserélni még.
Én a Bárány mellé szeretnék állni. Nem mondani, hogy bűntelen vagyok és nem is érezni azt. Mert így valamit megérzek amit Annások és Kajafások sosem fognak megérezni: Jézus vérének erejét. Mert ha elég közel állok hozzá, ha elég szorosan átölelem, akkor engem is "megtisztít minden bűntől". (1.Jn.1.7)

Tags: 
Értékeld a cikket: 
No votes yet