Készíttess lámpatartót színaranyból

Gyakran tapasztalom meg, nehézségekben járva, ahogy mindenki más is, hogy a nehézség mintha, a reménytelenséget, csüggedést, kilátástalanságot vonzaná. Olyankor távol van a reménység és távol van a világosság. Ám világosságban járva mindig láthatóak az ígéretek, a reménység, a megújulás lehetősége. Mert ezek is, mintha vonzanák egymást. Különös módon Isten ki is jelenti ezt: a Szent Sátor gyertyatartóján keresztül. Hirdeti a világosságban járást, az Ő jelenlétét, s azt, hogy a világosságban járva a reménység, a megújulás és az ígéretek láthatóak, megtapasztalhatóak átélhetőek az életünkben.

(2.Móz.25.31- ) Azután készíttess lámpatartót színaranyból! Ötvösmunkával készüljön a lámpatartó. Szára, ágai, kelyhei, gombjai és virágai egy darabból legyenek. Hat ága nyúljon ki a két oldalából: három ág a lámpatartó egyik
oldalából, három ág pedig a lámpatartó másik oldalából. Három mandulavirág alakú kehely az egyik ágon gömbbel és virággal, és három mandulavirág alakú kehely gömbbel és virággal a másik ágon. Így legyen mind a hat ágon, amelyek kinyúlnak a lámpatartóból. A lámpatartó középső szárán négy mandulavirág alakú kehely legyen gömbbel és virággal. Legyen gömb a belőle kinyúló két ág alatt is. Gömb legyen a belőle kinyúló második két ág alatt, és gömb legyen a belőle kinyúló harmadik két ág alatt is, a lámpatartóból kinyúló mind a hat ágnál. Gömbjeik és ágaik egy darabból legyenek. Egy darab színarany ötvösmunka legyen az egész. Készíttess hozzá hét mécsest is, és rakd fel a mécseseket, hogy bevilágítsák az előttük levő teret. Koppantói és hamutartói is színaranyból legyenek. Egy talentum színaranyból készüljön el az egész fölszerelés. Ügyelj, hogy arra a mintára készíttesd, amit a hegyen láttál!

A gyertyatartó üzenete
A Szent Sátorban minden tárgynak üzenete volt az Istenről, minden tárgyon
keresztül valamit kifejezett magáról Isten, nem véletlenül ennyire aprólékos részletességgel írja le, hogy kell elkészíteni őket.
A lámpatartó célja, hogy Isten jelenlétében világosságot adjon az ott tartózkodóknak. Azonban különleges ez a világosság. Isten Igéje világosságot gyújt a szívünkben. Az Isten szerint a világosság tehát mindig pozitiv és mindig a megismerést jelenti. Megismerését annak ami világosság nélkül nem lenne természetes. Isten szerint a világosság a világosságban járást, az egyenességet a nyiltságot és a tiszta szívet jelképezi. A sötétség természetes módon ennek az ellenkezőjét. Amikor Isten a világosságról beszél, arról beszél, hogy a káoszból a világosságba viszi a teremtett világot, arról beszél, hogy a világosságot a sötétség nem fogadhatja be, arról beszél, hogy akinek tiszta a tekintete az világosságban jár, világosságban és sötétségben járni, a kettőt nem lehet együtt csinálni. Arról beszél Isten a világossággal, hogy csak a világosságban járva láthatjuk meg a célt és tudunk
felé menni, cél felé, megoldás felé, s aki sötétségben jár, nem csak egyenes nem lehet, de célt sem érhet el soha.

Amikor a Szent Sátorban való világosságról beszél Isten elmondja, hogy az Ő jelenlétében ilyen világosság van. Nem öncélú világosság ez, hanem iránymutató, cél felmutató világosság, amely mindent beragyog. Ahol a gyertyatartó állt, körös körül a falakat arany borította. A mécsesek fénye beragyogta a teret és minden oldalról visszatükröződött, betöltötte a helyiséget. De vajon mit üzent ez a fény?
A gyertyatartó maga hordozza az üzenetet, mintegy beszél, ha figyelmesen nézzük. Hét ága van, a középsővel együtt. A Bibliában a hét a teljesség száma.
Hét ág, a világosság hét ága, a világosság teljessége. Üzenet arról, hogy az Istennek nem része csupán a világosság és volna valami más, nem világos része, hanem Isten TELJESSÉGE a világosság. A hetes számnak különös teljesség-hordozó, teljességre utaló jelentését a teremtés történetében is láthatjuk. Hat nap alatt teremtette Isten a
világod, de a hetedik nap, annak a megnyugodásával vált teljessé. Ezt a periodicitást üzeni számunkra Isten ezzel a számmal, a gyertyatartó hét ágával: azt, hogy az Isten jelenlétében létel, az Isten világosságában való megjelenés által lesz csak teljessé nem csupán a hetünk, de a hetekből összerakott év, az évekből összerakott élet.
A hét ágon minduntalan előkerül a motívum amit Isten tudatosan választott ki, hogy az üzenetét a fénnyel, a világossággal összekösse. A mandulavirág motívumát.
Azon a vidéken az első cserje, fácska, amely a tavaszt, az új kezdetet jelzi, a mandula volt. Amikor a mandula virágba borult, lehetett tudni, hogy jön a tavasz. Az ott élő emberek gondolkodásában tehát a mandulavirág a reménységet a megújulást jelezte.
Amikor a nép főpapot választott, a választás úgy esett Áronra, hogy „Amikor másnap Mózes bement a bizonyság sátrába, látta, hogy a Lévi házából való Áron vesszeje kivirágzott, bimbót fakasztott, virágot növelt, és mandulát érlelt” (4.Móz.17.23) A mandulavirág
tehát Isten ígéreteiről szól.
Reménység, megújulás és ígéret. Mindez meglátszik ha felgyulladnak a fények a gyertyatartóban, Isten jelenlétében, mindezek meglátszanak a világosságban. Ugyanakkor igaz az is, hogy ahogyan ezek díszítik a gyertyatartó szárait, a világosság ezekből jön: reménységből, megújulásból, ígéretből. Ha ezekre támaszkodsz, világosságban leszel. Ha ezek kísérnek az utadon, világosságban fogsz járni, ha ezek alapján áll az életed, akkor a vége, eredménye ennek a világosság.

Amikor az életünkben nem értjük, mért nem látunk reménységet, mért nem jön megújulás, mért nem áll az életünk Isten ígéreteitől körülövezve, mindig fel kell tennünk a kérdést, hogy vajon az életünk Isten világosságában jár-e? Ha igen, akkor mindig van reménység, mindig van kiút, mindig van megújulás lehetősége. Ha Isten világosságában járunk, látjuk a hibáinkat, látjuk azokat az életünkben amelyek nem kedvesek Isten számára. A világosságban járás nem véletlenül így kezdődik: ezzel. Felhozza Isten a bűneinket,
felhozza a reménységet, hogy lehet szabadulni ezekből, szembesít velük, hogy ne ideiglenesen kicsit normalizálni akarjunk, hanem teljesen megújulni, megmutatja Isten az Őbenne levő ígéreteket, amelyeket Őfelé, az Ő világossága felé közeledve megtapasztalhatunk és ha mindezeket el tudja végezni a szívünkben egyszerre azon vesszük észre magunkat, hogy ahol eddig sötétség volt, most világosság van.
Világosságban maradni ugyanígy azt jelenti, hogy nem a külső, sötétség határozza meg az életemet, nem a körülményeim sötétsége, mélysége hanem amíg világosságban vagyok Isten jelenlétében, addig a közelben a közelemben mindig ott a reménység is, a folytonos megújulás lehetősége, az Isten ígéretei, mint „kapaszkodók” amelyeket sötétben olyannak látnék, mint valami amiben hinni kell. Világosságban viszont látom, hogy ezek mennyire valóságosak, mennyire egybe vannak szerkesztve az Isten jelenlétében áradó világossággal, mennyire valós részei annak.

Tegnap nagy megaláztatás ért. Árulás, megaláztatás,
megszégyenítés. Szavakkal nem is lehet kifejezni a szomorúságot, csalódottságot. Ám mégis, nem adtam át magamat a sötétségnek, s nem engedtem, hogy a reménytelenséget és a kiúttalanságot hozza magával a sötétség. Nekiláttam és elkészítettem az ÉN LÁMPATARTÓMAT az Úrnak. Színaranyból, s ehhez a legtisztább, kipróbált, legértékesebb aranyat használtam: az Ő Igéjét. Megtapasztaltam, hogy amint Isten jelenlétében felgyulladt a világosság: szemem elé került a reménység, a megújulás lehetősége, a kiút és az Isten ígéretei.
Legyen ezért dicsőség Őneki, aki üzenetül adta nekünk a lámpatartó készítésének titkát.

Értékeld a cikket: 
No votes yet