Modersohn Ernô: Az igazi eljegyzés

Szerelmi és eljegyzési történet az elôadói székrôl? Igen, szerelmi és eljegyzési történet az elôadói székrôl! Mert az eljegyzés kérdése a lélek
megmentésének kérdése után a legfontosabb kérdés, melynek jelentôsége életünkben messze kihat. Ennek dacára hányan vannak, akik ennek a kérdésnek nagy könnyelműséggel mennek elébe, mintha csupán arról volna szó, hogy néhány órai sétára menjek amire útitársat keresek. Még hívô körökben se méltatják ezt a kérdést kellô figyelemre azok, akik ide eljutnak. Az emberek eljegyzést tartanak és megnôsülnek, férjhezmennek saját gondolataik szerint, aminek eredményeképpen súlyos terhet kell viselniük. Ezért nagyon fontos, hogy egyszer komolyan szemébe nézzünk ennek a kérdésnek az Ige világosságánál.
Eliézer menyasszonykérô történetébôl fontos dolgokat tudhatunk meg arra nézve, hogy miként kell az eljegyzésnek a Biblia és Isten akarata szerint megtörténnie.
1., A menyasszonynak istenfélônek kell
lenni.
Ez az öreg Ćbrahám és fia, Izsák elött is világos volt. A kananiták lányai közül senki sem lehetett Izsák menyasszonya és felesége, jóllehet sok lány volt az országban, és szívesen nyújtották volna kezüket Izsáknak, ki nagy vagyon örököse volt. Mindent megpróbáltak volna, hogy megszerezzék maguknak Izsákot, azonban IZsák teljesen egy volt atyjával abban, hogy ennél a kérdésnél az ország leányai egyáltalán nem jöhetnek szóba. Igen, de! Nincs az egész országban egy istenfélô fiatal leány. Ćbrahám fiával a pogányság kellôs közepén lakott. Honnét szerezzen tehát hívô lányt? Ez nagy nehézség volt. De ahol van akarat, - mondja egy régi mondás - ott megvan az út is. Hogyha Kánaánban nincs istenfélô leány, akkor van Mezopotámiában, ahonnét egykor kijöttek, így tehát onnét kell menyasszonyt szerezni. De megérte, hogy áldozatot is hozzanak értte. Egy egész életre szóló társról volt szó.
Ha nem is olvashatjuk Izsák nyilatkozatát az Ige soraiban, mégis feltehetjük, hogy beszélt errôl atyjával. "Csak olyan
feleséget akarok magamnak, atyám, mint amilyen édesanyám volt. Csak ilyen igazi segítôt és társat, akinek az ember mindent feltárhat. Ilyen pedig az egész országban nincsen. Pedig olyan leányt szeretnék, akivel hitben is egy vagyok és akivel együtt is imádkozhatom."
Ekkor elôhívta Ćbrahám udvarmesterét, Eliézert, a leghűségesebb szolgáját és ünnepélyesen megeskette, hogy istenfélô, hívô menyasszonyt szerez Izsáknak Mezopotámiában, aki atyja kívánságának és fiának is megfelel. Eliézer letette az esküt és elment.
Oh, szülôk, mutassátok meg gyermekeiteknek az isteni utat. Mondjátok meg nekik, mint Ćbrahám tette, hogy ennél a kérdésnél tulajdonképpen min fordul meg a dolog! Semmiképpen sem helyénvaló, ha azt mondjátok, amit sajnos nagyon sok hívô szülôtôl is hallunk: "Ezt nekik maguknak kell a legjobban tudni. Lássák meg, hogy mire jutnak." Honnét tudná a fiatal azt, hogy mennyire fontos és jelentôségteljes ez a lépés? Hogy mi minden fordul meg azon, hogy vajon ez a lépés helyesen tétetik-e meg?
Ezt tinektek kell megmondanotok. Ezért a felelôsséget ti viselitek és tapasztalataitokkal segítségére kell lennetek a fiataloknak. De nemcsak mondanotok kell, hogy mi a helyes ebben a kérdésben, hanem meg is kell mutatnotok, hogy mi a boldog házasság! Fontos, hogy a gyermek példából lássa azt, hogy mi az Istentôl megáldott házasság. A legdöntôbb ráhatás, hogy az ifjú boldogan házasodjék meg, ha látja, hogy szülei is példás házaséletet élnek, amikor látja, hogy a szülôk házassága egy darab paradicsom, egy darab menny a földön. Amikor Ćdám és Éva a paradicsomból kiűzettek, mindent ott kellett hagyniuk: a szív békéjét, az Istennel való közösséget, az Isten képének mását. Egyet azonban magukkal vittek: Ćdám magával vitte Évát, és Éva magával vitte Ćdámot; magukkal vitték a házasságot, mint a paradicsomi idôk maradványát. Igy kell az igazi házasságnak paradicsomnak lennie.
Kedves szülôk, a tiétek vajon az volt-e? Fiaitoknak megmutattátok-e életetekkel, hogy házasságotok Istentôl megáldott és éppen
ezért boldog házasság? Mit ér az, ha összejöveteleiteken beszéltek, hogy milyen a boldogság, az istengyermeki élet és az Istennel való békesség, ha gyermekeiteknek azt kell mondaniuk: "Odahaza ebbôl semmit sem látunk." Oh, mennyire megbosszulja magát, ha a szülôk nem élik gyermekeik elôtt a megáldott házasság példáját!
Egy levelet kaptam, ami mélyen megrendített. Ebben egy hívô anya azt írja, hogy fia összeadta magát egy lánnyal - és most gyermeket kell várniuk. "Imádkozom, hogy a jó Isten vegye magához a gyermeket." Micsoda gondolkodás ez?! Isten elôtt egészen bizonyosan gyilkosság. Mert ez az anya a gyermeket gondolatban meggyilkolta. Azután így folytatja tovább: "Szemlélôdnöm kellett múltamban, és volt ott valami, ami nem volt egészen rendjén. Én is meggyilkoltam születése elôtt egy kisgyermeket és most Isten büntetése, amit megérek. Erre kell gondolnom."
Oh, igen, ha a szülôk családi élete nem helyes, ha nincs összhangban az Igével és Isten akaratával, miképpen legyen akkor
gyermekeikre olyan nevelô hatással, hogy elmondják majd: "Csakis olyan feleséget akarok, amilyen anyám volt, csakis olyan férjet óhajtok, amilyen apám volt." Ezért tár oda ez a tárgy a szülôk elé egy nagyon fontos kérdést: Ugy éltetek-e, hogy gyermekeitek látták, hogy mi az Istentôl megáldott házasság boldogsága és békéje? És ti fiatalok! Ne kicsinyeljétek le a kérdést! Nagy jelentôsége van annak, hogy hívô férjet vagy hívô feleséget kaptok-e! Ha minden meg is egyezik, csak egy pont nem: a hit, akkor házasságtok a legjobbat, a legnagyobbat, a legmélyebbet nélkülözi. Házastársak, akik nem tudnak együtt imádkozni, nagyon szerencsétlenek. Hány nehéz és sötét óra van az életben!
Az ember ott ül a gyermek betegágyánál, -lehet, hogy abból halottas ágy is lesz. Jaj, ha nem tudnak mind a ketten együtt imádkozni és vígasztalást, erôt kérni az Urtól. Jönnek talán idôk, mikor az élethivatásban állanak be a gondok és nehézségek. Milyen vígasztalan sivár, ha a férj és feleség nem tud együtt az Ur orcája elé járulni
és Öt keresni, hogy tanácsot és utasítást, fényt és erôt kapjanak. Olyan házasság, melyben nem uralkodik a hit- és imaközösség, az egyáltalában nem az, aminek lennie kell, az egyáltalában nem boldog mennyország a földön.
Azért ifjak, fiatalok, ne nézzetek rangra és állásra, pénzre és vagyonra, szépségre és testalkatra, hanem egyedül csak arra, hogy társatok Isten útjain jár-e, Jézus nyomdokait követi-e? Ez az, ami elsôsorban tekintetbe jön. Ezért mondja Pál apostol a II.Kor.6:14-ben, hogy nem lehetünk felemás igában hitetlennel. Ezért mondja Ćmós próféta a 3:3-ban: "vajon járnak-e ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással?" Az elsô, amit nekünk Eliézer menyasszoyszerzô történetébôl meg kell tanulnunk: A házastársaknak: férjeknek és feleségeknek hívôknek kell lenniök. Isten útjain kell járniok.
2., Ha a házasság kérdése annyira fontos, akkor azt magunk egyáltalában nem oldhatjuk meg.
Hogyan is találhatnánk meg magunk ilyen fontos kérdésben a helyes döntést? Ha fiatalok vagyunk, ilyen dolgok
eldöntésében nincs kellô tapasztalatunk. Hogyan is tudnánk ezt a lépést anélkül megtenni, hogy az a lépés ne legyen hamis lépés és ne legyen hamis választás ? Itt azután Ismét tanulhatunk valamit Eliézertôl.
Amikor Mezopotámiába megérkezett, megállott egy kis kútnál, ahova a helység leányai járni szoktak, hogy vizet merítsenek. Nem pusztaságban állott meg, hanem kútnál, a helység mellett. Ennek nagy jelentôsége van. Odament, ahova a fiatal leányok járnl szoktak. De nem gondolt arra sem, hogy a leányt maga válassza ki, - ezt átengedte Istennek. Ezért az alkalmat átengedte imádságban Istennek. Jól tudta, hogy alkalmatlan és tökéletlen ember arra nézve, hogy az igazit megismerje. Ezért kért Istentôl jelt arra hogy mutassa meg neki a kijelölt menyasszonyt.
Mi volt ez a jel ? Nem külsô jel volt, amint azt én egyszer egy testvértôl hallottam, aki az ô eljegyzéséhez mindent elôkészítve, így szólt az Urhoz: "Ha Te engem elôbb felkeltesz, mint ahogy az ébresztôóra felkeltene, ezt én úgy veszem, hogy
elutazzam és eljegyezzem magamat. Érthetô izgalmában természetesen elôbb felébredt, mintsem az óra csengetett volna. Igy azután bizonyossá lett abban, hogy magát egy meg nem tért lánnyal eljegyezze.
Eliézer ezt nem így csinálta. Ö más jelt kért, hogy a jellemét megismerhesse a leánynak. Igy imádkozott: "Legyen azért, hogy amely leánynak ezt mondom: Hajtsd meg a te vedredet, hogy igyam és az azt mondja: igyál, sôt a te tevéidet is megitatom: hoey azt rendelted légyen a te szolgádnak Izsáknak és errôl Ismerem meg, hogy irgalmasságot cselekedtél az én urammal".
Ez bátor ima volt. Nem tette Istennek könnyűvé a dolgot, mint az a testvérem az ébresztôórával, hanem oly nehézzé, amilyenné csak tehette. A teve azáltal, hogy a sivatag hajójává lehessen és a pusztát át tudja gyalogolni, ha megvan reá a lehetôsége, két hétre való vizet megiszik tartalékul. Mennyi vizet tud az ilyen teve lenyelni? Tevét itatni tehát nem volt könnyű, mert hosszú idôt igénylô munka volt. Kicsoda szánná rá magát, hogy
egy idegen ember tevéjét megitassa? Emberileg kizártnak látszott, hogy egy leány megtegye. De éppen ezért kérte Istent így Ellézer imájában, mert bizonyos akart lenni felôle, hogy kit jelölt ki neki az Ur.
Alighogy imáját elvégezte, Rebeka jött a kúthoz vízért. Eliézer megvárta, míg a korsóval alámegy és felmeríti. Amikor feljött, odalépett hozzá és így szólt: Kérlek, adj innom nékem egy kis vizet a te vedredbôl. Rebeka rögtön levette válláról a korsót és azt mondta barátságosan : "Igyál uram!" És amint ivott, tovább folytatta: "Tevéidnek is merítek!" És fürgén ugrott a lépcsôkön lefelé és ismét vissza, hogy korsójával az itatóba vizet merítsen, amit többször is megismételt. Egyáltalán nem volt kis munka, amit végzett. Eliézer ránézett és szívbôl imádkozott az Urhoz, mikor a jelek szemei elôtt így lefolytak. A leány jellemét akarta megismerni. Sikerült is. Rebeka jómódú atyának volt a leánya. Vajon nem mondhatta volha ô: "Hogy képzeled, hogy vizet adjak neked ? Meríts magad ha inni akarsz!" O, hány
lány akadna ma, aki nem ilyen lekicsinylô feleletet adott volna!
Azonban Rebeka nemcsak Eliézernek merített, hanem kis korsójával még a tevéknek is. Ezzel megmutatta, hogy megértô, elôzékeny, szolgálatkész, alázatos leány, aki hozzá illik Izsákhoz. Isten Eliézer imáját meghallgatta, felelt és helyes útra irányította. Azonban nem ôt magát kerdezte meg, hanem elôszôr atyja elé vitte a kérdést. Isten cselekedett.
Isten ma is így cselekszik. Ha ô két embert egymásnak szánt, akkor azokat Ö össze is vezeti. Az, hogy az egyik Mezopotámiában, a másik Kánaánban lakik, vagy az egyik Németországban, a másik Ausztriában, az semmit sem jelent. Neki módjában van az igazi menyasszonyt és igazi vôlegényt megkeresni. Milyen jó ezt tudni! Ha nekünk magunknak kellene választanunk, hogyan tudnánk, hoey nem követünk-e el hibát és nem tévedünk-e el? Nyugtalanul kellene önmagunktól kérdeznünk: nem tévedek-e, nem csalódom-e ? De hogyha a dolgot Isten kezébe tesszük le, úgy az a legjobb helyen van. Csak sohase magunk
tegyük, csak sohase magunk válasszunk !
Mennyire hasonlít ehhez az az eset, mikor Jákób szintén a kútnál találkozik Ráchellel. És mégis, - milyen nagy a különbség! Jákób nem imádkozik, nem bízza a dolgát Istenre. Maga csinál mindent. Amint Ráchel jön, nyakába borul és megcsókolja. Rögtön elvesztette a szívét. Nem kérdezte, vajon Isten jelölte-e ki számára. Neki megtetszett és ez elég volt. Mekkora szívfájdalmat okozott neki, hogy nem engedte magát Istentôl tanácsoltatni hanem maga cselekedett ! Nem Ráchel rendeltetett, hanem Lea. Mert nem Ráchel, hanen Lea lett Jézusnak ôsanyja. Neki azonban Ráchel kellett. Igy történt azután, hogy amikor Lábán elôször Leát adta neki, boldogtalan kettôsházasságba esett, amely miatt felsorolhatatlan szívfájdalom és gyötrelem vonult életébe, ó, ha úgy tett volna ô is, mint Eliézer és kérte volna az Ur tanácsát és vezetését!
Ne tégy úgy, mint Jákób, hanem mint Eliézer. Helyezd az Ur kezébe dolgodat, Ö vezetni fog.
De tanuljuk meg Eliézertôl azt is,
hogy a kúthoz ment, ahol a város leányai merítettek. Ha hívô leányt akarsz találni azt ne a moziban keresd, vagy a táncteremben, hanem a szövetségben, a közösségben, a konferenciákon, a bibliai kurzusokon. Oda mennek a hívô leányok. Oda kell neked is menned és kérned az Urat, hogy mutassa meg, kit jelölt ki számodra. Egy lépést se magadtól! Egy hamis nyomot se tégy! Az önmagunk útjai nagyon megbosszulják magukat. Vidd az Ur elé a kérdést mikor menyasszonyt, vagy vôlegényt keresel! Tegye meg Ö az elsô lépést. Ne tégy úgy, mint sokan, hogy t.i. elôször mindent teljesen elintéznek, azután azt mondják: "Uram, ha ez nem a te akaratod, add, hogy valami közbejöjjön és a bolog megsemmisüljön!" Nem. Nem így. Bízd az Urra a dolgot, - és hagyd is nála. Jobb kezekben van, mintha te vennéd kézbe.
3. És mégegy fontos pont, amit meg kell ismernünk Eliézer történetébôl, mielôtt a Biblia szerint jegyet váltanánk.
Amikor Eliézer látta, hogy mennyire szolgálatkészen itatja tevéit Rebeka, imádkozott, de neki semmit
sem szólt. Mikor azután Lábán a házába vitte akkor ôeléje tárta a dolgot. Elmondotta, mi az ô jövetelének célja és miként nyert a kútnál csodálatos imameghallgatást. Akkor így szólt Bethuel, Rebeka atyja és bátyja Lábán: "Az Urtól van e dolog, nem mondhatunk neked sem jót, sem rosszat.
Atyját kérdezte meg. A szülôktôl kérte ki elôször a leányt. Ezt nagyon sokan nem így csinálják. Elôbb mindent elvégeznek és csak azután mennek a szülôkhöz: "Eljegyeztük magunkat." Hogy azután a szülôk egyetértenek-e azt nem keresik. Be kell érniük azzal, amit a fiatalok elhatároznak.
Ez nem az írás szerint való. Ha meg akarod tudni, hogy mi a Biblia szerinti eljegyzés útja, úgy tudd meg, kedves, fiatal barátom, hogy nem a választott lányra tartozik az elsô szó, hanem a szülôkre. És kedves, fiatal lány, neked nem szabad magadnak felelned, hanem szüleidhez kell kérôdet utasítanod. Azoknak kell az elsô szót kimondaniuk. Gondolj Jákóbra és Ráchelre. Gondolj arra a sok szívfájdalomra, amely kijutott életükben hamis
lépésük miatt. Tégy úgy, mint Eliézer tette, az kérésével nem Rebekához fordult, hanem Betuelhez és Lábánhoz.
Igen, de mondod te erre: hátha a szülôk nem fognak beleegyezni?! Akkor várj bizalommal Istenre, míg Ö cselekedni fog. Mert ha a házasság Isten szerint elhatározott dolog, úgy Ö le is fogja gyôznl az akadályokat. Ö úgy tudja irányítani az emberi szíveket mint a folyóvízeket, Ugy, mint egykor Lábánnak mondotta: "Vigyázz magadra, Jákóbnak se rosszat, se jót ne szólj!" Igy tud Ö ma is emberekkel beszélni. Bízd az Urra! És ha ezt nem teszi? Ugy meg lehetsz gyôzôdve, hogy a házasság nem Isten terve szerint való. Mert különben elhárította volna az akadályokat. Ha Isten a házasságot nem akarja, úgy tanácsolom neked, ne dacolj Vele és ne akard kényszeríteni, mert keserűen megszenveded ezt. Hányan voltak már, akik minden figyelmeztetést és ellenvetést félretettek és saját akaratukat végrehajtották, azután pedig sóhajtottak: "Oh, bárcsak ne tettem volna! Oh, bárcsak ne tettem volna!"
És ha Isten egy
férfihez vagy egy nôhöz sem vezet téged? Tudd meg, hogy Ö más úton akar téged vezetni. Nem kell minden körülmények között megházasodni, vagy férjhez menni. Az élet boldogsága nem függ a házasságtól, hanem attól, hogy szívünk vagy életünk az Urnak van-e átadva. Neki rendelkezésére bocsátva. Hány lány lett volna boldog és megáldott a diakonissza szolgálatban! Hányszor befeljesedett már az az Ige, hopy a meddônek több gyermeke volt mint annak, akinek férje volt! Nem azon fordul meg a dolog hogy megházasodjunk, hanem azon, hogy Isten akaratát cselekedjük és az Ö útján járjunk. Ha ez úton jársz, áldott leszel, akár házasságban, akár házasságon kívül élj. Teqyétek fiatalok Jézust királyotokká, Ö helyesen fog titeket vezetni, az Ö nagy nevéért.
Az Isten ajándékozzon nekünk, a mi népünknek mindenféle hívô házakat, ahol Jézus Krisztus az Ur és a fej, házakat, ahol olyan házasélet folyik, amely képmása annak a viszonynak, amely van Krisztus és az Ö Teste ( a közösség, az egyház ) között. Házakat, ahol az Ö neve
megszenteltetik, amelyekben az Ö országa eljön és ahol az Ö akarata történik, miképpen a mennyben, azonképpen a földön is.

Értékeld a cikket: 
No votes yet