Jákob és Lea (I.Móz.29)

Jákob találkozása Ráhellel, erről szól a történet, de ennél azért sokkal többről van szó. Három fontos dolgot fogunk ma megtanulni. Az egyik, hogy Isten folyamatosan szemmel tartja az életünket, a másik, hogy folyamatosan gondoskodik az életünkről, a harmadik pedig az, hogy folyamatosan szeret bennünket. Szeret, gndoskodik és nevel még a nem-szeretem dolgokon keresztül is, a nem-szeretem élethelyzeteken keresztül is. Amikor két dolog van előtted, jó és rossz, s te a jót választanád, de Isten a "rosszabbat" adja... aztán a rosszabbnak hitt dologról kiderül: bizony, pont arra volt szükséged. Pont az kellett, hogy megformálhasson. Mert amit rosszabbnak láttál, nem volt a szemednek, a szívednek kedves, Istennek mégis alkalmas eszköze volt. De ne szaladjunk előre, nézzünk meg mindent szépen, sorjában.
Isten szemmel tartja Jákobot...

A csodálatos mennybe vezető létra látomása, álma után Jákob tovább megy. Próbál elrejtőzni Ézsau
szemei elől, és eljutni egy biztonságot jelentő helyig, ilyennek ígérkezett a számára Lábán háza. Míg ő egyik helyről a másikig szaladt, nehogy út közben érje utol Ézsau haragja, sietett biztonságot jelentő területre Lábánhoz, Isten szemmel követe végig, s így tekintett rá, amikor csodálatos álomban részeltette őt. Azonban Isten nem csak szemmel tart bennünket, de az a tény, hogy Isten keze alatt van az életünk folyamatos nevelést is jelent. Jákob talán úgy gondolta, hogy Isten „lapozott” már az elsőszülöttség csellel való megszerzése óta, de nem ezt tette. Látjuk, hogy megtetszett neki Ráhel és elhatározta, hogy szolgálni fog a lányért. Amikor eljött az idő, hogy bemenjen hozzá, furcsa dolgot tapasztalt másnap: Lea ébredt fel mellette. Képzeljük csak magunkat a helyébe, ugye mi is méltatlankodnánk, de sokat tesszük ennél kisebb mértékű „méltánytalanságok” esetén is. Egyszóval talán jogosnak véljük, hogy Jákob felfortyant apósának, de nézzük pontosan mi is történt? Ha Izsák és Rebeka elhatározták volna,
hogy két fiukat Ézsaut és Jákobot beházasítják Lábán családjába, akkor Ézsau mint elsőszülött kapta volna Leát és Jákob mint másodszülött Lábán fiatalabb lányát, Ráhelt. Amit Lábán tett nem volt méltánytalan, pláne, hogy Isten megengedte ezt Jákobbal. Jákob megszerezte az elsőszülöttséget csellel, de azzal úgy is veheti, hogy az „jár, hogy elsőszülött lányt kap feleségül.

Igen, Isten emlékeztette Jákobot, hogy ne méltatlankodjék, mintha azt mondta volna: „volt ugye az az elsőszülöttségi ügy, Jákob, amit még nem beszéltünk meg...” Hát Jákob emlékezhetett rá. Nem is mondja Lábánnak, hogy nem kell mindenáron az elsőszülöttnek elsőbbséget élveznie a fiatalabb testvére felé, nem mondja, mert tudja, hogy „vaj van a füle mögött”.

De nézzük meg ezt a helyzetet. Amikor méltánytalanságok érnek, nem Isten gonoszságával hanem Isten nevelésével találkozunk.. Bizony, van amikor egy-egy minket ért méltánytalanságban valami visszaköszön. Visszaköszön az hogy másokkal szemben én is kemény vagyok, visszaköszön
az, hogy én is olyan nehezen engedek el, visszaköszön az, hogy még köt valami ahhoz a dologhoz, amit sebként vagy sértettségként hordozok a szívemben és csodálkozunk, amikor Isten egy-egy dologban nehézséget ad. Mért panaszkodsz a teher miatt, hogy terhet tettem rád, hiszen olyan jól bírod a terheket, hogy nem tetted le amikor kértem... mért várod, hogy elnézzek neked bármit, ha te sem nézel el az atyádfiának?... Igen, ilyen kérdéseket tesz fel ilyenkor Isten, ha a szívünk mélyére figyelünk. Nagyon megbántottak, aztán megint nagyon megbántottak és csodálkozol, hogy mért bántanak meg téged mindig? Mért viseled nehezen? Aztán rájössz, hogy még az előzőt sem engedted el, hát persze, hogy nehezen viseled.

Egyszóval Isten nem felejt, nem lapoz, enged tovább menni, de nem enged előre jutni. Jákob tovább mehetett, de nem jutott előbbre. Lábán házáig jutott és még mindig nem kapta meg a lányt akit szeretett, mert -mondjuk ki- Lábán rászedte... pont úgy ahogy ő a saját apját szedte rá...

Ha ér
valami baj, mindig gondolkozz el ezen... Nem arról van-e szó, hogy még az előzőből ottmaradt valami amit nem rendeztél el Istennel megfelelően? Még nem kaptál feloldozást, vagy még nem oldottad el a haragosodat...

Isten tehát szemmel tart. Elrendezetlen lapokat megjelöl és visszalapoz hozzá. És mért csinálja ezt? Mert Isten nem csak szemmel tart, hanem gondoskodik is.

Mialatt Isten szemmel tartotta Jákobot és figyelmeztette, hogy nem lépett még tovább, Isten megmutatja a gondoskodó arcát is. Elgondolkodtam azon, milyen kegyelmes volt isten.
Úgy gondolta, hogy most a Vele szembeni adósság legyen másodlagos, előbb Jákobot biztonságban akarta tudni Lábán házában. Nem mondta, hogy menj és állj Ézsau szeme elé azonnal és rendezd vele a dolgodat, meg velem is, hanem azt gondolta: a lényeg, hogy biztonságban legyen ez a csaló. Furcsa. A csalóval törődik látszólag és nem Ézsauval, de miért van ez? Dehogy is. Ézsauról is gondoskodott, hogy ne jusson Káin sorsára, elválasztotta őket
egymástól, elkülönítette őket. Jákóbot biztonságba helyezte és gondoskodott az egzisztenciájáról.

Bizonyára van az életedben olyan helyzet, talán a te hibádból, talán máséból, hogy úgy érzed magad, mint egy űzött vad. Úgy érzed magad, mintha a megpróbáltatások útvesztőjébe kerültél volna. Jákob is így érezhette magát. S látod, mialatt Jákob lába alatt ég a talaj, mialatt „nem szeretem” utat kell járnia, mialatt menekül az őt üldöző elől, Isten elkészít egy helyet a számára ahol hatalmasan meg fogja őt áldani.

Isten mialatt űznek, hajtanak minket, mialatt sodródunk, mialatt történnek velünk a rossz dolgok, gyakran egy váltást készít elő az életünkben. Mint amikor sátortáborban vagy, s a sátorból be akarsz menekülni a házba. Egyszer velem ez megtörtént. Sátoroztam, erőltettem a szüleimet, hogy állítsák fel nekem a sátrat. Aztán hamarosan megtudtam miért: hatalmas vihar volt és el kellett döntenem: kint fagyoskodom és ázik be a sátor vagy bemenekülök a házba? Bemenekültem természetesen mert kicsi
voltam. Bőrig áztam, nem volt könnyű út, de biztonságba kerültem. Isten hoz változásokat az életünkbe, de hogy mi is ott legyünk ahol változtatni akar rajtunk, gyakran nem abból áll, hogy átsétálunk, hanem esetleg úgy jutunk oda mint Jákob.

Meghozta az ő életében is a töltekezés helyét, a megerősödés helyét, meghozta az életébe a regenerálódás helyét, amikor kiformált belőle egy új embert mialatt menekült.

Imádkozunk változásért, hogy legyen jobb, forduljon jobbra a dolgunk. Azt hisszük Isten nem hallgat meg? Meghallgat és ez egy kedves kérés neki. Komolyan is veszi, hogy ezt kérjük, de nem akkor kezdődik el a jobb, amikor véget ért a rossz. A jobb már akkor kezdődik, amikor elszakadunk a rossztól. Amikor először megfogan a szívünkben a hálaadás gondolata. Jákob életében az áldás nem akkor kezdődött el, amikor Rebeka tanácsolt neki, nem akkor amikor a meghomályosodott szemű apja tanácsolt neki, hanem akkor amikor Isten lenézett rá és Jákob felnézett Istenre. Lehet, hogy még érezzük, lehet,
hogy még fáj, de már elkezdődött az imameghallgatás.

Végül azt értettem meg a történetből, hgy Isten nem csak szemmel tart, nem csak gondoskodik, de kimondhatatlanul szeret. Mindez a kettő már a szeretete jele egyébként is, de azért az Isten szeretete... kibeszélhetetlen, kimondhatatlan szeretet.

Jákob csalóként ment Lábánhoz. Lábán túljárt az eszén. Jákob vesztesnek érezhette magát, de mégis... Olyan drága kincset kapott Leában, amit nem érdemelt meg emberi számítás szerint. Két lányt látott, egy rossz szeműt és egy gyönyörűt. Azt választotta amit a szeme kedvesnek látott és nézd meg, mit kapott, kit kapott. Egy asszonyt akinek a szíve szebb volt mint hitte volna. Gyermeket szült (Rubent) és azt mondta: TALÁN megszeret a férjem... de nem szerette meg Jákob, kemény volt a szíve Lea felé még. Hisz a másik gyermeke is a megvetettsége miatt kapott nevet (Simeon) , Jákob még ekkor sem ragaszkodott hozzá, hát újabb fiút kapott (Lévit), hogy hátha talán már végre ragaszkodni fog..
., s harmadszorra tudósít minket Lea arról, hogy most már oka van a férje miatti hálaadásra, hiszen ezért nevezte el Júdának a negyedik gyermeket. Igen. A feleségében Jákob megláthatta az Isten türelmes szeretetét. Ahogy ad, és nem veszünk tudomást róla, ad és még mindig nem, újra ad, és akkor talán... Igen. Lea formálta Jákob szívét Isten Leán keresztül formálta Jákob szívét. Kapott egy ajándékot, Leát, kapott négy gyermeket, négy fiút. Isten kimondhatatlanul szerette ezt a csalót. Hidd el, téged sem szeret kevésbé a bűneid ellenére is meg engem sem szeret kevésbé. Lám épp azáltal formál akit nem szeretsz. De őt is formálja, hiszen megtapasztalhatta Lea milyen Isten eszközének lenni.

Jákob két lányt látott a szemével. Egyet amelyik nem tetszett, egyet, amelyik tetszett. Választotta szemével. Mint ahogy mi is az érzelmeinkre hagyatkozva tanácsot adunk Istennek, hogy melyikre van nagyobb szükségünk, s nagy bölcsen eldöntjük, hogy a rossz és a jó, a nem tetsző és a tetszetős közül mi a jót a
tetszetőset választanánk. Aztán csodálkozunk, hogy nem azt kapjuk. Csodálkozunk, hogy Isten mást ad, amikor adhatna "jobbat" is. Adhatna "szebbet" is. Próbába járat amikor adhatna kimenekedést is azonnal... csakhogy Isten tudja, hogy Éppen MOST neked mire, kire van szükséged. S amire Jákobnak ott és akkor kellett a feleség, hogy rajta keresztül a szívét formálhassa Isten, erre Lea alkalmasabb eszköznek látszott az Isten kezében. Nem könnyű munka volt ez. Nem könnyű szolgálat. De Isten elérte a célját, s a könnyekből, amegvetettség könnyeiből hálaadás könnyeit "nevelte".

Isten szeret és ez nem közhely. Szeret és szemmel tart. Szeret és gondoskodik, szeret és szeret és szeret. Mennyi futás, mennyi aggodalom, mennyi szorongás, mennyi seb és mennyi bűn van abban amíg Jákób a lencsefőzéstől eljutott idáig. De mindez azért volt, hogy eljusson idáig. A te életedben is meg van az értelme a szenvedésnek, a fájdalomnak. Nem a fájdalom sosem az Isten célja, de olykor eszköze lehet abban, hogy
megértsük, változtatni akar rajtunk és megformálni bennünket, értékesebbé akar tenni, mert kimondhatatlanul szeret.

Értékeld a cikket: 
No votes yet