Új Könyv: Mit teszel az ÁMEN után?

MIT TESZEL AZ "ÁMEN" UTÁN?
Az önvédelem titkai c. könyv negyedik kiadásának nyomdába kerülésével egyidejűleg elkészült az új könyv, mely kicsit formabontó kiadvány lesz a keresztény könyvek között. Egészen biztosan, hogy lesznek akik nagyon fogják szeretni, de lesznek bizonyára olyanok is, akik túlságosan "találva érzik magukat" a könyv elolvasása után, hiszen olyan dolgokról szól amelyekről nem szoktak beszélni a keresztények általában, a kereszténység ezt "jóindulatúan" kihagyja a konferenciatémák közül ám a hétköznapokban százak, ezrek életében okoz mély és fájdalmas sebeket. De a könyv mégsem csak ezeknek a sebeknek a feltárásáról beszél. Egy lehetséges megoldást is mutat a helyes istenkép kialakítására, talpra állásra.

De melyek ezek a jelenségek amelyek tabunak számítanak, amikről nem konferenciáznak és amelyek sebeket okoznak?
- Nos az egyik a lelkipásztori tekintéllyel való visszaélés. A gyülekezetekben (felekezetektől függetlenül) sok helyen valóságos udvartartást építenek ki a lelkipásztorok, olyan szinten élik meg és gyakorolják a lelkipásztori tekintélyt, hogy azzal túl mennek a lelkigondozás, lelki vezetés határain és gyakorlatilag kiskorúságban, függőségben tartják a gyülekezeteik tagjait. De ez a jelenség korántsem csak a gyülekezetekben fordulhat elő, előfordul keresztény közösségekben is, sőt családokban is.

Családokban hogy fordulhat elő ez?
- Legegyszerűbb elképzelni ezt úgy, hogy az egyik szülő (mindegy, hogy melyik) a tekintélyével visszaél, a tekintélyét a saját céljai megvalósítására használja fel, a tekintélyével gyakorlatilag véleményt formál és a véleményét sajátjukként veszik át a családtagok. Lehet ezt "békésebb" módon csinálni, amikor egy a családtagoktól független dologgal kapcsolatban alakul ki mindenkiben a befolyásolt vélemény, de a legdurvább esetben valamelyik családtag az akire céltábla kerül és a felé való viszonyulást határozza meg a megváltozott vélemény. A családjobi törvény ezt büntetendő kategóriába sorolja egy családon belül, most gondoljunk csak bele, ha a családon belül is ez bűn és nem csak Isten szemében, pedig ráfoghatjuk a "magánélet" kategóriát és lehet kifelé mindenkinek mosolyogni mert a lényeg, hogy mit mutatunk, mi látszik - akkor mennyivel durvábban jelentkezhet ez gyülekezeti szinten, keresztény közösségi szinten, ahol nem saját vérünk szerinti családtagokról, hanem Jézus Vére szerinti családtagokról beszélünk? Elképesztő dolgokat produkálhat ez a jezabeli leuralás. És persze azt hisszük, hogy ezt a világ nem látja ha szépen mosolygunk, "I lova Jesus", stb. Pedig dehogynem látja. Vajon miért kell lasszóval fogni napjainkban az embereket a templomokba... A nem hívő ember nem hülye, csak nem tudja még a rá is vonatkozó Jó Hírt. De lát, érzékel és érzékeli ezt a furcsa helyzetet, ahogy azt az istenképet is, amelyet az ilyen emberek, az ilyen gyülekezetek mutatnak.

Mert hogyan hat ez az istenképre?
- El lehet képzelni könnyen. egy leuraló személy, akinek udvartartása van a gyülekezetben csupa "magasabban kvalifikált hívővel" vagy akár a családban maga köré gyűjtve a kiszemelt családtaggal szemben a többieket, vajon milyen Istent hirdet az életével és a szavaival? A kirekesztett, kitaszított felé kegyelmesen lehajoló Istent? Azt az Istent, akit Jézus is hirdetett a példázataiban és a gyakorlati cselekedeteiben amikor paráznát löktek oda elé vagy rekedtre kellett kiabálnia magát Bartimeusnak mivel a körülötte állók nem akarták, hogy odafigyeljen rá, de Jézus mégis odament hozzá, vagy Zákeus akinek a megtérése kedvéért nem csak közel engedte magához a bűnöst, hanem ő maga ment el annak a házába és ült az asztalához? Ezt a Jézust hirdeti az életük az ilyen embereknek? Dehogy is. A hatalmukat, tekintélyüket egy olyan Isten felmutatására használják, aki megbünteti azt aki nem tart a pásztorral vagy a hatalmat gyakorló személlyel, olyan Istent hirdet, akinek a kegyeiért térden csúszva vezekelni kell, olyat aki csak akkor kegyeskedik megbocsájtani és elengedni amikor már megváltozott az illető perse megfelelően alaposan megalázva magát és abszolut elfogadva a felette álló abszolut tekintélyt és többé nem merészel ellentmondani a hatalmat vagy tekintélyt gyakorló személynek, nos ilyen Istent hirdetnek, ilyen Istenképet. A durva az, hogy ezt a fajta Istenképet gyakorlatilag afrikai kiskirályok meg diktátorok alkalmazzák, bennszülött törzsek, ahol van egy bálványisten aki hogyan hogy nem azt akarja mindig amit a hatalmat gyakorló személy akar és ha a hatalmat gyakorló személynek ellent mondasz, ennek a bálványistennek a haragját vonod magadra és persze a törzs büntetését és megvetését. Hát ilyen a mi Istenünk? A "könyörülő és irgalmas Isten Aki késedelmes a haragra és nagy kegyelmű"?

Ez elképesztő, de hogyan lehet ezen változtatni, az az ember aki ilyen nyomás alatt van a gyülekezetben vagy bármilyen közösségben, egyszerűen agyon sebződik!
- Igen, lehet változtatni és az út egyszerűbb, mint gondolnánk. Fel kell ismerni a paneleket amelyeket mint előre gyártott isteni véleményeket legtöbbször alkalmaznak is a keresztények az életükben. Hiszen tudják Isten mit mond erre, mit mond arra. Aztán fel kell ismerni az álarcot és mögé látni (hát ez nem gond annak aki leuralt helyzetben van de van amikor gond). Továbbá miután itt tartunk a következő lépés... na de ezt a könyvben leírom részletesen. A lényege, hogy felszabadult és személyes kapcsolatra buzdítok és bátorítok mindenkit azzal az Istennel, aki "Úgy szerette ezt a világot, hogy Egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen." Rengeteget elmond ez az Ige Istenről az Ő szeretetéről, a hitről s arról, hogy a hit a kritériuma az "el nem veszésnek" és nem a hajbókolás, nem mások elvárásainak a kiszolgálása.

Ajánlom az olvasók figyelmébe továbbá a könyv saját honlapját melyet ide kattintva érhet el.

Értékeld a cikket: 
4
Average: 4 (1 vote)