"A zsidók erre vitatkozni kezdtek egymással, és ezt kérdezték: "Hogyan adhatná ez nekünk a testét eledelül?"" (Jn.6.53)

Ez a kérdés önmagában nem elképzelhetetlen, nem tiszteletlen, Jézus mégis keményen válaszol rá "ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok a vérét, nincsen élet tibennetek." Ám a kérdés mögött nem csak a tudásvágy, sőt elsősorban nem tudásvágy van, hanem az akadékoskodás, a gáncskeresés, s Jézus válasza ennek is szól. A kérdés szándékának. Gyakran találkozom kérdésekkel, gyakran tesznek fel Istennel kapcsolatos kérdést, s nagyon "átlátszó" amikor halogatás a célja, amikor önigazolás a célja és az, hogy "megfogjanak", vagy az, hogy esetenként a kérdéssel "elaltassanak". Amikor valaki harmincadszor kérdezi meg a kérdést, hogy "hogyan tudnék növekedni", nem a válaszra kíváncsi, hanem azt kívánja kifejezni, hogy én higgyem el, hogy ő akar növekedni csak épp nem növekszik, sőt azok az okai ennek akik nem adják meg neki a választ. Nagyon sok hasonló eset van a hétköznapokban. Olykor a kérdéseinkkel nem kérdezünk, hanem időt akarunk nyerni, vagy tudatlansággal leplezni a megátalkodottságot, makacsságot, olykor a csökönyösséget, indokolni akarjuk a rossz állapotot amiben vagyunk. A zsidók mint általában Jézussal, most is vitatkozni kezdtek, de ezúttal egymással. Nem a válasz miatt, hiszen egyik sem tudta a választ, hanem a vitatkozás kedvéért. Azért, hogy "megbátorítsák egymást", hogy "Ugye milyen őrültséget mond ez a rabbi?" s azért, hogy Jézust nevetségessé tegyék. Unásig hallottam már az "És az Isten hogy engedhette meg azt, hogy..." kezdetű kérdéseket, amelyek inkább vádaskodások mint kérdések. Mi keresztények vagyunk elég "szentek" ahhoz, hogy ne vádaskodjunk Istennek, de sokszor mégis álságosan hangzik a szánkból a "hogyan tudnék növekedni" kérdés, amikor már Isten Igéje nem egyszer elmondta, mit kell elengedni, milyen bűnök lehetnek még bennünk, hogyan kell ezektől megszabadulni, mi az amit Isten elvár tőlünk, s ami csupán az odaszánásunkon múlik, s mégis az ez iránt gyenge vagy lusta keresztény inkább felteszi újra meg újra a kérdést, hogyan növekedhetne, stb.

Mi indítja tehát a kérdést. Valóban akarunk-e Jézustól választ, vagy csak időt akarunk húzni, hogy újabb és újabb körben kelljen Neki meggyőznie minket? Azért Jézus válaszol és nagyon komoly választ ad. Aki nincs vele közösségben, abban nincs élet. Mit jelent, hogy nincs benne élet? Azt jelenti, hogy nem tud életjelenségeket produkálni, azaz alapvetően: nem növekszik, s mint minden élettelen, pusztít és romlik, mint a hegyen leguruló szikladarab, vagy mint minden ami nem él, egyre romlik, egyre romlottabb lesz. Aki nincs Jézussal közösségben és nem táplálkozik általa, Tőle, Belőle, abban valóban nincs élet. Képtelen arra, hogy építsen, képtelen arra, hogy tápláljon, hogy erősítsen, hogy bátorítson, képtelen arra, hogy felismerje a rendeltetését, képtelen a szolgálatra, képtelen a helyének a betöltésére. Amikor Isten megteremtette a világot, megteremtette benne az "élő"-t, rendeltetéssel, céllal teremtette, részeként teremtette az egésznek, s minden élő teremtés célja az, hogy általa Isten magasztalása történjen meg. Amikor Isten létrehozott és életet adott, alap állapotában azt mondta Isten mindenre, hogy "jó". Látta az Isten, hogy jó. Jó, mert a helyén van, jó, mert a feladatában van elhelyezve, jó, mert alkotja az egészet és nem pusztít, nem rombol. De alapvetően a bűneset óta mindez felborult. Egyetlen módon lehet a helyén újra, ha "élek többé nem én, hanem a Krisztus él bennem".

Jézus szavainak egy másik üzenete az "ellenpróba". Ha tehát valaki Krisztussal táplálkozik, akkor benne élet van. Növekedni kezd, növekedni akar, élni kezd, élni akar, ezért táplálkozni akar, építeni akar, szolgálni akar, fejlődni akar, tisztulni akar, ezek az életjelenségek, amelyeket nekünk, akikben a Krisztus él (ha él bennünk) láthatóvá kell tennünk az életünkben, azaz látszania kell rajtunk ezeknek. Törekednünk kell, hogy a helyünkön legyünk, hogy a teremtett világban a teremtési feladatunkat betöltsük és a teremtett világ részeként Isten dicsőségét hirdessük. Ez a kérdés mégis jó kérdés valahol mert sokak számára ez sem "tiszta", hogy hogyan lehet Jézus "testét és vérét" táplálékként magunkhoz venni. Jézus egyrészt itt az Úrvacsorára utal, aminek szintén lényege, hogy ebből a tápláltatásból részesülve Jézus szolgálatában is részesülnöm kell, mert ebből a célból táplál Jézus, Jézus munkájából, is részesülnöm kell, azonosulnom kell vele értékrend tekintetében, hiszen ha Belőle táplálkozom, akkor bizonyos értelemben a részemmé kell, hogy váljon. De sokan úrvacsoráznak, "táplálkoznak" Jézus testéből és véréből, de mint valami tumor, szívják csak az életerőt, s nem, hogy szolgálatot de terhet jelentenek a Krisztustesten. Mint valami kelés, mint valami göb, valami tumor - kapják a táplálékot de semmi funkciót nem látnak el, nem segítik elő a test működését inkább akadályozzák. Mi a feladatod a Krisztustestben? Tudod-e, hogy milyen célból teremtett és táplál téged Jézus? Mi értelme van és mi haszna a Krisztustestnek abból, hogy te vagy, hogy te tápláltatást kapsz? Mi a te funkciód. Az nem funkció, hogy "mindig kapjak", az a funkció, ha emellett szolgálat is van, ha a test többi tagja előnyt lát, ha a test többi tagjának valamiféle segítséget és előremozdulást jelent a te léted. A szemem hiába látja az asztalon az ételt, ha a lábam nem hajlandó odavinni, a kezem nem hajlandó megfogni és a szám nem hajlandó kinyílni. Hol van a helyed a Krisztustestben? Mi a feladatod és hiszen nem csak részesülsz Krisztus testéből, de alkotó része is kell, hogy legyél a Krisztus testnek azaz az Egyháznak. Hol van a feladatod és mire fordítod azt a táplálást, amit a téged is átjáró drága Vér, a Jézus Krisztus Vére "szállít" hozzád, azt a táplálást, hogy alkalmas tagja lehetsz Jézus Egyházának, mert a drága vérével nem csak táplál de meg is tisztít, mi végre, milyen célból, milyen funkció betöltésére táplál téged Jézus, s fogadod el az Őtőle jövő táplálást?


P.Sz.B.