"Amíg megérkezem, legyen gondod az Írás felolvasására, az igehirdetésre, a tanításra. Ne hanyagold el a benned levő kegyelmi ajándékot, amelyet prófécia által kaptál a vének kézrátételével." (1Tim.4.13-14)

Elhívásunkat, az ember elhívását, az Isten ránk szabott, a nekünk szánt helyet a világban, azt, ahol a "helyünkön vagyunk" egy városhoz szoktam hasonlítani. Városhoz, amelyben helye van a törvénynek és helye van a kötetlenségnek, helye van az értékek összegyűjtésének és helye van a mások felé való szolgálatnak, stb. Az ember elhívása nem független az embertől, nem "egy dolog", hanem egy életforma, különböző feladatokkal, különböző élethelyzetekkel, melyek mind, így vagy úgy, elhívásunk nélkülözhetetlen alkotó részei. Elhívásunk - olyan mint egy város. Hiába építek csodás épületeket, látványos tereket, ha elhanyagoloma csatornarendszert. Hiába foglalkozom az értékek és a tudás felhalmozásával, ha nincs tere ezek alkalmazásának. Amikor Isten elhív valakit a szolgálatára, nem ad neki egy kész íróasztalt, egy kész hivatalban, hogy barátom, itt ülj reggel 8-16 óráig. Amikor Isten elhívást ad, az inkább ahhoz hasonlít, mintha azt mondaná "Barátom, itt építs fel egy várost". Kezdj el alapozni. Kezdj el mélyre ásni. vigyázz az alapkövek, vagy akár a csatorna köveinek összeillesztésével. Aztán eljön az az idő is amikor az elhívásból már "látszik is valami". Amikor már "épületei" vannak, amikor már látványos, látható megjelenése van s a körülötted levők rácsodálkoznak! Ó, milyen csodálatos elhívásod van, milyen nagyszerű és jól működő szolgálatod van... de nem volt mindig ilyen látványos, például, amikor "Elhívás-város" (nevezzük így) szennyvízvezetékét ástad.

Pál tisztában van Timóteus elhívásával, szolgálatba is állítja, s lehetővé teszi számára, hogy kipróbálhassa magát, természetesen az apostol oda is figyel ifjú és ígéretes tanítványára. S nem mulasztja el figyelmeztetni. A szolgálatnak, elhívásunknak fontos alkotó elemei vannak. Nem csak arra kell odafigyelni, ami látszik, ami szem előtt van, ami látványos, hanem vannak tevékenységei illetve szükségletei elhívásunknak, amelyekre nem kevesebb gondot kell fordítanunk. Ezt írja Pál: "Legyen gondod önmagadra és a tanításra, maradj meg ezek mellett, mert ha így cselekszel, megmented magadat is, hallgatóidat is." Önmagadra és a tanításra - írja. Magamra kell figyelnem? - kérdezhette volna vissza akár Timóteus. Miért? Mert a szennyvíztől bűzlő utcájú piacra nem szívesen viszik az emberek az árujukat, s nem is szívesen vásárolnak ott, az illemhelyszagú rendelőbe a páciensek nem szívesen kérnek orvosi tanácsot, s még sorolhatnánk. Elhívásodat tudatosan kell "felépítened". Istentől megkapod a célt, s megkapod mi a "rendeltetésed". Megkapsz hozzá minden instrukciót és minden munkafolyamathoz tanácsolást, vezetést, Isten felkészít, megerősít és vezet, de ezt a "várost" nem Isten építi, hanem neked kell, mert rád bízta.

Legyen hát gondod a tanításra, legyen gondod a csendességre. Építsd ki mindezek előtt a csatornarendszert, hiszen milyen otromba a járda amelyet háromszor feltörtek, majd újrafedtek, mivel előbb a csatornát, aztán a gázvezetéket, stb. építették be persze utólag. Alapozd meg és építsd fel "Elhívás városodban" a folyamatos önképzés helyét, ahol Krisztusról ismereteket szerzel. Helyezd el "Elhívás városban" a rend felügyeletét, helyezd el, különíts el helyet az árvák, özvegyek számára, a gyermekek számára. Legyen helye Elhívás városban a missziónak is, adj magadban nyitott helyet, nyitott teret arra, hogy érdeklődők "betérhessenek" és építő bizonyságokat hallhassanak. És építsd fel a "templomot" is. A Szent Helyet. Sok ember elhívása szakad be és dől be néhány röpke év alatt. Mindenféle magas és látványos előadótermet építettek fel, de nem volt "Elhívás városukban" iskola... ahol képezték volna magukat. Hirdették ugyan az Evangéliumot, de nem volt templom "Elhívás városukban"... Krisztus jó illatáról beszéltek, de nem volt hol elvezetni a szennyvízet, s egy idő múlva a látványos épületek között csordogált a csatornalé... Mert oda kell figyelned "Elhívás városra", hogy legyen hol "elvezetni" az indulatokat, a haragot, mindazt ami visszatetszést kelt. Vedd el, kérd el Istentől az elhívásodat és nézd át önmagad megvizsgálásával, mi hiányzik még vajon belőle? Minden a helyén van-e? Nézd át, tudatosan az életedet, helyén van-e benne Isten elhívása, azt szolgálják-e terei, helyszínei, épületei?


P.Sz.B.