Ellenben az Urat, a Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet. Ezt pedig szelíden és tisztelettudóan, jó lelkiismerettel tegyétek, hogy amivel rágalmaznak titeket, abban megszégyenüljenek azok, akik gyalázzák a ti Krisztusban való jó magatartásotokat. (1Pét.3.15-16.)

A szenvedés közepette való bizonyságtételről beszél Péter. Számot adni - egy számonkérési helyzet. Olyan helyzet, amely megvizsgál és amely értékel is. Ilyen számonkérési helyzet a felelés az iskolában, ha visszaemlékszel rá, van róla tapasztalatod. A tanár nem arra kíváncsi, hogy elmondd neki, előző nap mennyit gyakoroltál és milyen odaadóan ültél a könyv mellett, s mennyi mindenről lemondtál ezért. Ez alapján nem születik osztályzat. Ám a kérdések amelyeket feltesz, az alapján igen. S a válaszaid alapján fogalmazódik meg benne az az elképzelés, hog szerinte milyen tudásod van. Számot adni - nem arról szól, hogy kezemben egy mikrofonnal felállok egy színpadra és hangos halleluják közepette elmondom a bizonyságomat. Számot adni arról szól, hogy számon kérnek, hogy "sarokba próbálnak szorítani", hogy "vizsgáznod kell", hogy olyan helyzetbe kerülsz amikor egy hatalommal szemben kell bizonyságot adni. Lehetett az a "hatalom" gyermekként a tanár, olyan felé való számadás a számadás, a számon kért helyzet, aki hatalommal bír. A szenvedés, üldöztetés időszakában a péteri üzenet, hogy a Krisztust tartsd a szívedben, ne engedj benne teret a hatalom rettentésének, félelemkeltésének, ne engedj abból, hogy a szíved Krisztusé, és ezzel a ténnyel "felvértezve" engedd, hogy ezt meglássák rajtad, ennek az alapelvnek a szellemében állj szemben a hatalommal, aki számon kér. A nagy nérói üldözés közepette (amelyre emlékeztető szimbólumot, a "Néró keresztet", a letört szárú keresztet úgynevezett "békejelként" előszeretettel viselik a keresztények) ők akkor számot adtak a bennük levő reménységről. Nem engedték megfélemlíteni magukat mert Krisztust tartották szentnek a szívükben és az őket ért nyomorúságokat, próbákat és támadásokat mint status confessionis, bizonyságtevő helyzet kezelték. Nem a "megoldást" keresték, amellyel békességben együtt lehet élni a világgal, nem a világhoz való behódolást választották, hanem vállalták a szívükben élő Krisztust és inkább szembe helyezkedtek a világgal, mintsem hozzá dörgölőztek volna, ahogy teszik a mai trendi "békejeles" Néró keresztet viselő keresztények.

A számonkérés elől menekülő emberekkel van tele a világ. Valahol még a legateistább is tudja, hogy lesz egyszer számonkérés nem csak az ő részükről volt a keresztények felé, de Isten részéről is lesz mindenki felé, s a számonkérés elől menekül fejvesztve. Végső tébolyában inkább azon erősködik, hogy valahogy a bánt tegye elfogadottá, bevetté, általánossá, népszerűvé, automatikussá, sőt követendővé, hiszen szakítani vele gyenge, s már túl sok van... akkor hazudjuk azt a bűnre, hogy az a normális és a normálisra azt, hogy deviáns - így gondolkodik a mai világ. A számonkérés elől menekül és ezért lihegi a keresztények fülébe, hogy "legyél te is olyan mint mi és akkor befogadunk, szólhatsz hozzánk, gyakorolhatod a vallásod, elfogadunk, trendi lehetsz te is", hogy ha majd Isten hatalmas angyalaival alászáll, bújhasson mögénk a világ, hogy "de Isten, látod a te gyermekeid is olyanok mint mi, mi is olyanok vagyunk mint ők" - hátha akkor Isten majd kegyelmez, mert a gonosznak még eszében van az, amikor Noé bárkát épített. És a világ nem akart olyan lenni mint Noé, és Noé sem akart olyan lenni mint a világ és a világ nagyon "pórul járt". Ezért akarja most annyira, hogy olyanok legyünk mi is mint ő, mint amivé az ördög tette a világot. S aki nem akar ilyen lenni, azt "felelteti", attól "számon kér", mert az "kirekesztő", az nem "toleráns", az nem elég "demokrata", ahogy az első keresztények sem voltak elég toleránsak a világ "istenségeivel", "kirekesztőek" voltak az idegen isteneket és az idegen imádatot illetően, és nem voltak elég "demokraták" sem, mert ismertek a "feszítsd meg"-et kiáltó tömegnél, "démosznál", népnél nagyobb Urat is akinek a szavára inkább adtak mint a néptömeg szavára - Istent. Péter tehát olyanok felé szól, akik ma így gondolkodnak a világról, mint az akkori első keresztények tették. A trendi divatokat követő keresztények nyugodtan lapozzanak tovább a Bibliában, vagy mondják azt, amit Pósalaky bácsi mondott Nyilas Misinek a Légy jó mindhalálig-ban, hogy "ugorgyunk", de aki ma is úgy gondolkodik, mint az egykori első keresztények az tudja mit jelent ez a számon kérés, tudja mit jelent amikor a világ bélyeget ragaszt a keresztényre, számon kéri és megtámadja a hite miatt, nos, ha Krisztus van a szívedben és nem félelem, nem gyűlölet, nem behízelgés, akkor ahogy erősödnek a támadások, úgy erősödik benned a reménység.

Végül a szóhasználat, a viselkedés. Szelídség és tisztelettudóság. Nem, ez nem a hízelgés. Tudod, amikor két lovag a középkorban párbajozott egymással, előbb tisztelegtek a kardukkal... Amikor két korabeli gladiátor megmérkőzött egymással, tisztelegtek egymás felé is. Szelídség nem mulyaságot jelent, hanem nem vérszomjasságot. Tisztelettudó magatartás a "játékszabályok" betartását jelenti, s nem azt, hogy alázatos szolgája legyél politikusoknak, marionettfigurája a hatalomnak. Add meg a tiszteletet felé, de ne engedd ki a kardot a kezedből. Legyél szelíd mint a galamb, de okos is mint a kígyó. A bizonyságtétel aranyalmája mellé az ezüsttálca a hiteles élet. A megváltott életnek nincs szüksége "engedményekre", nincs szüksége "összeköttetésre", nem kell, hogy trendi legyen és nem kell, hogy a "jogaiért" kardoskodjék. A megváltott élet bizonyságtétele mégis szelíd, mert nem a másik vesztét akarja, hanem épp azért áldozza oda magát a bizonyságtételben, hogy a bizonysága lehessen út amin járni lehet, a bizonysága lehessen inspiráló, a bizonysága bátorítson, a bizonysága elgondolkodtasson, a bizonysága legyen olyan, mint éjjel a kakasszó, mint sötétben a riadó hangja, hogy legyen a bizonyságtétele példa, követendő példa. Legyen olyan mint István volt, a vértanú bizonyságtétele aki nem magát mentette, hanem rendíthetetlenül állt meg a hitben - nem akarva és nem vállalva közösséget az őt elítélők felé, s akinek a példája olyan ember számára volt példa "ellenségei" közül, mint a későbbi Pál apostol. Nem tudod, hogy a nehéz helyzetedben akár a sanyargatóid között ki az aki éppen akkor figyel téged, amikor az összetörettetés útján jársz, aki épp akkor figyel téged, amikor sanyargat, vajon miként reagálsz. Nagyfiam amikor a Bibliát tanulta, a röpdolgozat egyik kérdése így szólt: "mit jelent neked a Biblia" - kérdezte tőle az a tanár, aki maga vallotta meg az órán, hogy ő ezt a témát nem nagyon ismeri, de segítsenek azok akik vele ellentétben jártak hittanra. Fiam a dolgozatában a kérdésre válaszolva bizonyságot tett, nulla pontot kapott rá. Amikor a rossz jeggyel hazajött a lelkészgyerek a lelkész szüleihez, rossz jeggyel a Bibliából - számára is ezt tudtam mondani: bizonyságtétel volt, kiálltál a hitedért és ha támadás is, ha sanyargatás is történt rajtad, te magot vetettél, a többi az Úr dolga. Adja Isten, hogy akarj így az életed sokkal nehezebb helyzeteiben is bizonyságot tenni, s ne a megalkuvásodon nevetve legyintsenek a hitedre, inkább a hitedet megvallva viseld a támadást, a nehézségeket, ennek lesz ugyanis gyümölcse, áldása, jutalma az Úrnál.


P.Sz.B.