Hiába tisztelnek engem, ha olyan tanításokat tanítanak, amelyek emberek parancsolatai.(Mk.7.7.)

Az istentisztelet, a keresztény élet, Krisztus által és az Ige által szabályozott, ez a rendje. A Szentlélek vezeti, az Atya alkotta és Jézus által bemutatott, megmutatott és megismertetett rendben a keresztény ember életét. Mindez az alapvetés, vagy alapigazság anélkül íratott le, hogy emberi törvény vagy emberi rend szükségességét egyáltalán csak megemlítettem volna vagy utaltam volna rá. Ahogy az univerzum, ahogy az élet a földön, úgy az ember keresztény élete, Krisztuskövetése is tökéletesen élhető és járható, gyakorlható az Ige által adott renddel, az Ige által adott szabályok mentén Krisztus felé a Szentlélek által. Ez egy olyan fundamentum, amit nem írhat felül sem ember, sem emberi törvény. Amit az Isten Igéje kijelentett, azt semmilyen emberi rend vagy emberi indok nem hatálytalaníthatja. Ezekkel azt hiszem eddig minden keresztény egyetértett. Nézzük akkor, hogy hol van a különbség, hol van a különböző felekezetek különbözősége.

Az Isten által kijelentett rend a keresztségre, az úrvacsorára nézve is egy Isten által kijelentett rend amit emberileg Isten gyakorolni adott, nem módosítani, vagy felülbírálni. Mégis, egyik közösség tanítóira hivatkozva így a másik úgy gyakorolja. Ezek mentén kialakul egy különbség, ami a keresztény emberek különbözőségéhez, eltávolodásához vezet. Alapvetően Isten nem mondott kétfélét, mégis kétféle gyakorlat lett belőle mert történetesen egyik tanító így, a másik úgy hirdette, egyik ezt, a másik azt módosította rajta. A keresztény emberek eltávoodásához egymástól tehát alapvetően nem Isten akarata vezette a keresztényeket, hanem a szétdobáló akarata, aki keresztény tanítókat arra indított, hogy módosítsák az Isten kijelentését. Furcsa, de ez még mindig evidens. Ám mégis. Ha azt mondanám, mire hivatkozol a vízzel való leöntéses kereszténység mellett, ha a Bibliában ez a gyakorlat nem szerepel, vagy ha azt mondom, mire hivatkozol, hogy ostyával vedd az Úrvacsorát, bor helyett mondjuk vízzel, stb. akkor máris van egy tanító, akinek "a tanításaitól nem szabad eltérni, mert az szembemenés lenne a hitvallásunkkal, amely gondosan lefektette a különbözőségünk odait a többi kereszténytől". Lám, ez az a helyzet, amikor keresztény tanító, tanítás, vagy akár felekezeti identitás az Isten helyét veszi át az emberek számára. Valahányszor a Bibliára való hivatkozással a felekezetemen belül a látásomat elmndtam, kivétel nélkül mindig Kálvinra, Hitvallásokra, felekezeti identitásra való hivatkozással kiáltottak ki eretnekké. De még egyetlen egy alkalommal sem fordult elő, hogy egy igehelyet mondtak vagy mutattak volna, amivel indokolták volna, hogy amit teszek, az ellentmond esetleg (szerintük) az Igének.

Az Igében a farizeusokat mutatja be Márk. Pontosít is: "A farizeusok és általában a zsidók" - írja, majd leírja, hogy milyen tisztálkodási törvényeket gyakorolnak, amelyek bár nem elítélendőek, de mégis egyfajta üzenetet hordoznak: a belső tisztátalanság egyik ellensúlyozása az amikor az ember kifelé mutatja magát hangsúlyozottan tisztának. Amikor egy emberi rend iránt vár el hangsúlyozottan engedelmességet, azzal azt üzeni, hogy sajnos az Isten által adott rendhez gyengének érzi amgát alkalmazkodni, vagy nem akar alkalmazkodni hozzá, lehet az oka akár engedetenség is. Amikor egy ponton egy kérdés kapcsán emberi törvény jelenik meg, nem azért, jelenik meg, mert az Isteni rend nem alkalmas azt szabályozni, hanem azért, mert az ember nem akarja magát ehhez a rendhez szabni. Isten Igéje olyan szépen emeli itt ki: "Ez a nép csak ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem." Ez a lényege ugyanis. az emberi törvények teljesítéséhez nem kell szív, nem kell a szív szerinti engedelmesség, nem kell a gyermeki engedelmesség az Atya iránt. Ha az életedet nézed, ha az életedet meghatározó szabályokat, szokásokat: azonnal látni fogod azt, hogy melyek azok, amelyek egyetlen indítéka az, hogy "mert ezt mondja az Ige", s olyan csodálatos, ha azzal tudod kiegészíteni: "... és ennek engedelmeskednem olyan jó, olyan szívesen és örömmel teszem". S ugyanígy megvizsgálva az életedet, el tudod különíteni azt a "rendet" amelyre talán csak annyit tudsz mondani indítékként vagy inspirálójaként, hogy "ez a szokás, ezt várják el tőlem, ez a kényelmesebb, ez a könnyebb". Ám erre nem tudod azt mondani: "olyan örömöt lelek benne, olyan gyönyörűség a számomra ennek engedni". Házaspárok életét nézve, annyiszor látjuk, tapasztaljuk, micsoda játszmák vannak férj és feleség között. Milyen bonyolult hálózata a házi törvényeknek. "ezt megengedem neki, ez teheti, de akkor ő is meg kell nekem engedje, hogy" vagy ugyanez a "megengedés" helyett az "elviselem" kifejezéssel helyettesítve. Megteszem, mert megtehetem, ő pedig megteheti azt, hogy. Minél elhidegültebb egy kapcsolat, annál több ilyen kimondott, kimondatlan "törvényekkel" teli. Minél távolabb van az ember Istentől, annál jobban ragaszkodik ezekhez az emberi együttélési szabályokhoz, hogy legyenek, hogy minden részletre kiterjedjenek. Holott mindez egyről beszél "Nem akarom elfogadni az Isten által adott rendet, ezért a magam szájíze szerint módosítottam azt". Bizony, akár az egyén akár a közösség, akár a felekezet általában egyénisége "feladását" látja abban, ha elhagyja az emberi szabályait és az Isten általi szabályozást veszi fel. Holott Isten Igéje bátorít erre: Nem elveszted magadat, nem kevesebb leszel ha ezt teszed, hanem megtalálod magadat és több leszel. Ahogy az Ige mondja: Zsolt 40,9 "Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem, törvényed szívemben van." Zsolt. 119,92 "Ha nem törvényed gyönyörködtetne, elpusztulnék nyomorúságomban." Kedvet és gyönyörűséget találsz az Isten iránti engedelmességben. Ne félj hát feladni a "játékszabályaidat", ne félj hát letenni mindazt ami emberi szabályozás és eltávolít, különbséget fogalmaz meg és Istentől elfordít. Istennek engedelmeskedve közösséget találsz Istennel és kedvet, gyönyörűséget. Ez hiányzik leginkább: az Istennel közösségben megtalált kedv és gyönyörűség a farizeusokból és ma is sok keresztény életéből. Ezért voltak Tőle olyan távol, ezért volt a szívükben annyi békétlenség. Nem lehet, hogy a te szíved is felszabadulna ha azokon a pontokon amelyek eddig üres emberi szabályok voltak az életedben, beléphetne az Isten általi vezetés?


P.Sz.B.