"Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!" (2Tim.2.19)

Egy éles és határozott ellentétről beszél az apostol az Igében. Ismeri az övéit = ismeri a nem övéit is. Ismeri az övéit és hagyja el a gonosz mindenki aki az Úr nevét vallja = Isten tud arról, hogy némelyek akik "az Ő nevét vallják" - valójában gonoszat tesznek. Mi keresztények gyakran hajlamosak vagyunk az emberiséget két csoportra osztani, akik az Úréi vagyunk és a többiek... ám Isten elküldte a Szabadítót, Jézust - s azóta kétféle ember van: aki akarja a gonoszt nem tenni tovább és akiknek nem kell a Szabadító. Az, hogy az Úré vagyok és Ő ismer, nem azt jelenti, hogy jobb helyzetben vagyok mint aki nem az Övé, akkor segítség számomra, hogy az Úré vagyok, ha a gonoszt el akarom hagyni. Ismerte az Úr Káint is, ám nem akarta elhagyni a gonoszt. Ismerte az Úr Sault is, kiválasztotta, az Övé volt - ám Saul király sem akarta elhagyni a gonosz cselekedeteket... s ismerte az Úr Júdást is...

Jézus elmondja a tékozló fiú történetét. Egy apának van két fia. De csak az egyik fiú AKAR szabadulni a bűntől. Csak az egyik fiú akar tiszta lenni. Csak egyik fiú mondja: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened, bocsáss meg nekem” A másik fiú azt gondolja: „én tiszta vagyok”, „nekem nincs bűnöm”. Ő nem akar megszabadulni a gonosztól. Te melyik fiú vagy ebben a történetben? Senki sem szeret belehelyezkedni a bűnös szerepébe Jézus történeteiben. Mi keresztényk szeretünk "steril" távolságban maradni a bűnöstől, a bűntől, abban a tudatban, hogy ha mi nem teszünk olyat mint a tékozló fiú, akkor hűségesek vagyunk, jók vagyunk, rendben van az életünk. Ha mi nem teszünk olyat mint a parázna asszony, ha mi nem teszünk olyat, mint Zákeus a vámszedő... akkor velünk alapvetően nincs baj. Ám az Úr nem azt mondja, hogy aki az Övé, aki nem tesz feltűnően rossz cselekedeteket, annak semmi dolga a bűnnel. Ellenkezőleg. Külön azokat figyelmezteti akik az Övéi: "hagyja el a gonoszt mindenki aki az Úr nevét vallja"...

Isten kegyelme amit elfogadunk nem egyfajta szent "passzivitásba", nyugalmi állapotba hív el, hanem épp az, hogy elfogadjuk a Szabadítót - jelenti azt, hogy élni kell a lehetőséggel, akarni kell élni azzal, hogy Jézusban van már Szabadítóm, többé nem hivatkozhatom különböző kifogásokra, miért vagyok bűnben. Elfogadtam a Szabadítót, AKARNOM kell innentől kezdve a gonosz elhagyását, az életem megtisztítását, a kegyelem elfogadásával elkezdődik az az áldott időszak, amikor immár eredményesen felvehetem a harcot a bennem levő bűn ellen. Elkezdődhet az életünk tudatos, Istenre figyelő és az Ő kegyelme által, a szívünkbe fogadott Szabadító által történő megtisztítása, s ebben nagyon fontos szerepe van az akaratnak. Isten adott szabadítót, de nem old meg mindent helyettünk. Az Ő Nevét vallóknak a feladata, hogy el akarják hagyni a gonoszt és el is hagyják. Olvasol ebben az Igében valami "magától működő" csodamódszerről? Olvasol ebben az Igében valami olyan "terápiáról" ami által az életed automatikusan megtisztul? Olvasol arról, hogy várd amig az Úr megtisztítja az életedet? De sok keresztény várja, hogy megváltozzon az élete, változásokat, áldásokat vár, holott Isten Igéje világosan fogalmaz: Isten ismer, látja az Övében a gonoszt és felszólít: tegyél meg mindent arra, hogy ez ne legyen benned. Ne várj csodamódszerre, ne várj "kellemes időre", ne várj arra, hogy egy könyv majd meggyőz, vagy jón egy híres próféta, valaki aki szabadító szolgálattal majd "csodát tesz", Isten tőld várja, hgoy tegyél. Tőled várja, hogy kelj fel, hogy akarj megszabadulni a gonosztól, hiszen Ő már mindent megtett azért, hogy szabad légy, most rajtad a sor.

Uram, kérlek, hogy segíts abban, hogy bátorságot vegyek, talpra akarjak állni a láncaimat, a bilincseimet le akarjam rázni, akarjak kilépni a bűn cellájából, hiszen a Te Egyszülött Fiad kinyitotta a cellám ajtaját és kinyitotta a bilincseket amelyek eddig megkötve tartottak. Nem a bűn uralkodik immár rajtam, hanem én ragaszkodom a bűnhoz, símogatom, kényelmesen ülök a cellámban tovább holott a megoldást Te már megtetted, pusztán akarnom kell, és élnem kell vele, hogy szabad legyek. Uram, serkents fel arra, hogy akarjak bűn nélkül élni, akarjam elhagyni a bűn celláját, akarjak kilépni az ajtón.


P.Sz.B.